Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 19W április 3-án, szerdán. 185 menőleg, akkor te kifizeted erre az időre a/ adót és Pulitzer úr fizetett is, mint egy katonatiszt: kifizetett 50.000 pengő 'hitközségi adót, (Derülség.) de megkapta az engedélyt annak igazolására, hogy ő tulajdonképpen elkésett a kijelentkezéssel. (Zaj.) A belügyminisztérium tehát elrendelte, hogy az összes anyakönyvek kiigazítandók és kiigazították a házassági anyakönyvet, kiigazították a születési anyakönyvet az egyik gyermeknél is, a másik gyermeknél is, annak ellenére, hogy ő magát mindvégig zsidónak tartotta és gyermekeit zsidóként jelentette be, annak ellenére, (Elnök csenget.) — mindjárt befejezem — hogy amikor az első zsidótörvény érteimébei) összeírták a Hitelbanknál az adatokfii, akkor még ő maga mint zsidó volt számontartva. Ez a második zsidótörvény dicsőségére történt, amelyre önök azt mondják, hogy szigorúbb, mint az első zsidótörvény. Éppen ellenkezőleg, kibúvói révén bizonyos vonatkozásokban igenis sokkal enyhébb, mint az első zsidótörvény volt. Nem akarok az elnök úr türelmével visszaélni, éppen azért bátor leszek további érdekes adataimat a következő alkalomra megtartani. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Addig pedig annyit mondok, hogy igenis, ez a második zsidótörvény a végrehajtásra nem alkalmas. Elnök: A képviselő urat kérem, hogy bevszédét nyomban fejezze be. Maróthy Károly: ...tehát jöjjön a revízió, még mielőtt mi hozzuk a harmadik zsidótörvényt. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció ki adatik a miniszterelnök úrnak. (Zaj a szélsőbalodalon.) Következnék Jandl Lajos képviselő úr iniernelláeiója a belügyminiszter úrhoz. (Felkiáltások a középen: Nincs itt!) A kénviselő úr internellációja elmondására halasztást kért. Kérdem a t! Házat, méltóztatnak-e a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Következik ifj. Tatár Imre képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi és pénzügyminiszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interelláelót felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi és pénzügyminiszter urakhoz az árvízsujtotta gazdaközönség megsegítése tárgyában: Módjukban van-e a miniszter uraknak olyan intézkedéseket hozni vetőmagsegély, adóengedmény ás műszaki munkálatok formájában, amelyekkel a jelenleg bekövetkezett rettenetes károkat enyhíteni tudják és a jövőben a gazdák ezektől a nagy károktól mentesíthetők lesznek, tekintetbe véve a dunavölgyi leésar»nló csatorna esetét?« Elnök: Interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tfj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Mielőtt interpellációm elmondásába belekezdenék, nem mulaszthatom el. hogy pártunk nevében is meg ne na.itgf»rh nagyrabecsülésünk zászlaját Kormányzó Trunk ö Főm éltósága előtt abból az alkalomból, hogy előrehaladott korárq való tekintet nélkül is. fáradságot vett magának arra, hogv a most bekövetkezett súlyos árvízkárokat re

1 ni logé neu felül vizsgál ia é« személyes tapasztalatai alánján olyan irányításokat adott, ameIvek. azt hiszem, a közeljövőben mev fognák hozni a maguk áldásos eredményét. (Felkiáltások a középen: Élten a kormánv?ó> — Élénk éljenzés és taps a Ház winden oldalán.) Klíl'VISELÜUÁZT NAPLÓ V. T. Képviselőház! Előrebocsátom, hogy interpellációm nem akar kákán csomót keresés lenni, de ennek ellenére kötelességemnek tartom elmondani, hogy azok a súlyos károk, amelyek országos viszonylatban sok falusi kisember házát, tanyáját és szorgalmas munkával végzett őszi vetését tönkretették, nem következtek volna be, ha az elm alt és a jelenlegi kormányzati rendszer előre gondolva, többet törődött volna a falusi kisemberek érdekeivel. Nem hagyhatom megjegyzés nélkül, hogy egészen különösnek tűnik az, hogy a falusi kisemberekkel a mindenkori kormányzati rendszerek esak akkor törődnek, amikor a választások előszele fúj, vagy pedig teljes mértékben benne vagyunk a választásokban. Törvényhozói minőségemben megállapítom, hogy ebben az országban kevésbbé fontos kérdések sokkal jobban és erőteljesebben oldódnak meg és több pénz jut rájuk, mint olyan fontos kérdésekre, amelyek arra volnának hivatva, hogy a dolgozó falusi magyar nép életkérdéseit eredményesen megoldják. Ha történnek is közérdekű műszaki munkálatok, azokat mindig rövidlátással és gondatlansággal eszközlik, példa erre a dunavölgyi lecsapoló társaság érdekkörébe tartozó csatornahálózat, amelyet átokcsatornának neveznek. Ez a csatorna Örkénytől indul ki és Gyón, Dabas, Sári, Bugyi, Némedi, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás, Akasztó és még több községet érintve, ömlik a Dunába. En nem vagyok mérnökember, de mint gyakorlati gazda megállapítom, hogy ennek a csatornának megépítése a legteljesebb rövidlátással történt, mert ha nem ilyen módon építette volna meg ez az igen t. társaság ezt a csatornát, hanem Tasstól Bajáig legalább is három szivattyútelepet létesített volna és azokon a helyeken, ahol ma betongyűrűs hidak vannak, a csatorna szélességéhez mért nyitott hidakat épített volna és nem követte volna el azt a baklövést, hogy a főcsatornából az építésnél kikerült összes földet a csatornának csak az egyik oldalára emeli ki, akkor nem lettek volna a víznek szabad prédái az ott lakó szerencsétlen falusi kisgazdák h azai, tanyái és őszi vetései. Ismételten meg kell állapítanom, hogy igenis, ezt a csatornát nagy rövidlátással építették meg. Ha az idén egy tökéletesen épített csatorna működött volna, az talán le tudta volna vezetni még a nagy árvizet is

% nekem azonban, mint a csatorna közelében lakó gazdálkodónak, évek hosszú során át mindig módomban volt tapasztalni ennek az átokcsatornának a súlyos kártevéseit. A jászapáti választások idején hallottam az ottani gazdáktól, hogy a Tarna-patak szabályozási előmunkálatainak megkezdésére megjelent ott az árvízszabályozási hivatalnak egyik mérnöke. Megállapítom, hogy az ilyen munkálatokat mindig tesak akikor végzik, amikor választási harcok folynak, ami nem egyéb politikai kútmérgezésnél, mert hiszen az ilyen ténykedéssel az egyszerű falusi józan, 'becsületes magyar emberek gondolkodását zavarják <mes( és befolyásolják. (Wirth Károly: Lelki kényszer!) Ezeket a kérdéseket mérlegelve, — már tegnapi felszólalásomban is említettem — hiszem és tudom, hogy ha' nem kezelnék mostoha gyermekként a földmívelésügyi kormányzatot és nem 75.000 pengőt, hanem jóval többet boesátanának a földmívelésügyi

t kormányzat rendelkezésére, a költségvetés vízszabályozási^ rovatában, akkor sokkal eredményesebb munkát tudna 30