Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-95
186 Az országgyűlés Jáepvisdőházának 95. ülése 19UO április 3-án, szerdán. és tudott volna már a múltban is végezni. Ebben az országban azonban a kormánypárti rendszerek részéről mindig csak az elhaladt szekér után való szaladást tapasztaljuk, mindig csak utólag intézkednek, nem pedig előre és következetesen. Most azonban már mindegy, ezeken a dolgokon már segíteni nem lehet, a megtörtént dolgokat meg nem történtekké nem tudjuk tenni. Éppen ezért tiszteilettel kérem a f-öldmívelésügyi kormányzatot, minden igyekezetével hasson oda, hogy ezek az árvízkárral sujtott szegény szerencsétlen, falusi kisgazdák kamatmentes hitelhez juthassanak a tanyájuk felépítésénél szükségessé vált munkálatok elvégzéséhez, bocsássanak rendelkezésükre ingyen tavaszi vetőmagot, részesüljenek adósságaik után kamatengedményben, mert ha ez nem történik meg, akkor a szorgalmas falusi kisgazdák olyan lehetetlen helyzetbe kerülnek, amely helyzet nem a magyar nép előbbrehaladását, hanem pusztulását fogja maga után vonni. (Ügy van a széhőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a földmívelésügyi és pénzügyminiszter uraknak. Következik ifj. Tatár Imre képviselő úr második interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Kováeh Gyula jegyző (olvassa): »Módjában van-e a miniszter úrnak a zsidóság káros tevéken y kedését megszüntetni, amelyet a kivételezés által szerzett jogok alapján a magyar néppel és földdel szemben elkövetnekl« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! A történelem törvénye örök és elkerülhetetlen, az tehát az idők folyamán okvetlenül és következetesen meg is ismétlődik. A jelenben egy koreszme feszítő és szorító ereje nyomásának következtében rendeletek és törvények jelentek meg abból a szempontból, hogy az országba bevándorolt zsidófajúaknak gazdasági és kulturális túlkapásait megsemmisítsék; ugyanúgy, amint a régmúltban híres nemzeti királyaink a magyar fajta megbecsülése érdekéiben rendeleteket adtak ki és törvényeket hoztak. A jelen kormányzati rendszer is hozott egy ilyen törvényt s ennek a neve a II. zsidótörvény. Ez a II. zsidótörvény igyekszik a Magyarországba betolakodott zsidófaj-úaknak a közgazdasági és kulturális életben megszerzett pozícióit megsemmisíteni, az eddigi tapasztalatok alapján azonban kijelenthetjük, hogy nem sok sikerrel végezte ezt a nagyon szükséges munkát. Nem tudom, milyen cél vezette a magyar országgyűlést akkor, amikor meghozta ugyan a zsidótörvényt, de a megkeresztelkedett zsidókra kivételeket tett, annak ellenére, hogy egyik nemes főpapunk és magas bíróságunk is megállapította, hogy a zsidóság nem felekezet, hanem faj. Ha ezt^ tudjuk, akkor kijelenthetjük, hogy a II. zsidótörvény nem ér semmit, mert nem tudja azt a nemzetépítő munkát elvégezni, amelyet a bennünket körülvevő és .nemzeteket megsemmisítő ^külpolitika folytán bekövetkezett háborús időszakok az egyes nemzetek belső viszonylatában szükségessé tesznek. (Egy hang jobbfelől: Inkább ezt a. mondatot is olvasta, volna! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ugyanis ez a II. zsidótörvény éppen azoknak a zsidófajúaknak adott a törvény alól mentesítést és kivételezést, (Zaj.) akik az ország közgazdaságát minden időben, a saját szempontjukból igyekeztek irányítani. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Keek Antal közbeszól.) Keck képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Ifj. Tatár Imre: Éppen ezért a zsidótörvény azokat a kis zsidófajúakat sújtotta a törvény következményeivel, akik csak falusi viszonylatban veszélyesek a falu népére, de amint Maróthy Károly képviselőtársain . is mondotta, az előbb, azokat a gazdag, méltóságos zsidókat, akik az egész országban nagyon sok esetben nagy kárára voltak a magyar népnek, a törvény következményei alól ^mentesítette. (Gr. Festetics Domonkos: A főtanácsos urak!) Bár a zsidótörvény alól való kivételezést minden vonatkozásban károsnak tartom, mégis legkárosabb a zsidótörvénynek az a rendelkezése, amely kivételezési alapon még mindig a zsidófajnak kezében hagyja a magyar földbirtokot. Ezzel kapcsolatban egy igen sajnálatos eseményt van módtomhan az igen t. Ház tudomására hozni. Az elmúlt hetekben egy vitéz századfos a következőket mondotta el nekem. Felkereste őt az egyik pesfcmegyei községben lakó zsidó és a következő kérdést tette fel neki: »Százados úr, akar-e tízezer pengőt keresni 1 ?« A százados azt mondta, hogy akar, de attól függ, hogy miért kapná ezt az összeget. <\ zsidó erre azt felelte, hogy X. Y. zsidó egy bizonyos községben a törvény kivételezése alapján továbbra is meg akarja tartani földjének tulajdonjogát. A századost pedig megkérné, arra, hogy ha módjában van, adjon olyan igazolást, amely szerint X. Y. zsidó a kom műn alatt ellenforradalmi tevékenységet fej tett ki. (Mozgás.) Én utánajártam ennek a dolognak és megtudtam, hogy ugyanennek a zsidónak házánál a vörös hadsereg több esetben eszközölt katonai sorozást. Ez lett volna tehát az ellenforradalmi tevékenység. (Gr. Festetics Domonkos: Hát ilyen sok van! — Szeder Ferenc közbeszól.) Nem tartozik ugyan a tárgyhoz, de mégis kötelességemnek tartom elmondani, hogy ezek a kivételezések a zsidótörvénnyel kapcsolatban a magyar népre nézve milyen károsak. (Szeder Ferenc közbeszól.) • — Gr. Festetics Domonkos: Maga közelebb állt a komin ünhöz mint én! — Szeder Ferenc: Én csak szakszervezeti tag voltam! — Zaj. — Elnök csenget.) Egyik kormányfőtanácsos a következőket közölte velem. Én ezt a Braun zsidót ismertem is, mert a vidékemen lakott. (Szeder Ferenc közbeszól.) Elnök: Szeder Ferenc képviselő urat kélem, maradjon csendben. (Szeder Ferenc újra közbeszól.) Szeder képviselő urat éppen most figyelmeztettem, hogy szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Gr. Festetics Domonkos: Menjen nyugdíjba, öreg szoci!) Festetics képviselő urat kérem, ne folytasson párbeszédet. Ifj, Tatár Imre: Ennek a zsidó családnak 1500 holdon bérlete volt és egy jólmenő gyógyszertára. A zsidótörvény következtében beálló károktól való félelmében eladta a patikát, eladta a bérletet és kapott érte 300.000 pengőt. Szövetkezve a valutasiberekkel, ez a zsidó család vett 150.000 pengő: értékű idegen valutát és ezt az összeget nagyon körmönfont módon síbolta ki az országból. A kormányfőtanácsos úr nekem úgy mondta, hogy szövetkezett azokkal a munkásokkal, akik élő halat szállítanak a külföldre és abban a kupéban rejtette
