Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-95
184 Az országgyűlés képviselőházának fele a nemzeti-szocialista álláspont és a zsidó álláspont között helyezkedik éppen középre, ugyancsak a szigorú semlegesség alapján. En ebben — mondom — tisztán véletlent látok, nem pedig külpolitikai orientációval kapcsolatos álláspontot. (Hubay Kálmán: Jóhiszemű vagv!) A. koreszmék azonban nem ismernek ország- : határokat. Ezt Imrédy Béla nagyon jól megírta múltkori cikkében. Mi igenis azt mondjuk, azt állítjuk, hogy a nemzeti gondolatnak természetes velejárója a ' nemzetközi zsidóság ellen való védekezés és helyesebb volna, ha legalább egy vonalon, a zsidókérdés vonalán egyszer j ímár t dűlőre tudnánk jutni. Mi lehetetlennek tartjuk azt, hogy a második zsidótörvény. ; amely ellentmondásokban bővelkedik, olyan gyatra, olyan gyenge végrehajtásban részesüljön, mint amilyent ennek a kormánynak részéről, tapasztaltunk. (Antal István: Konkrétumokat!) Jönnek a konkrétumok is, ha a 15 perces beszédidő Telhetővé teszi. (Budinszky László: A budapesti ügyészség elnöke fellebbezi meg a zsidó ügvvédek kamarai felvételének elutasítását! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Hubay Kálmán: Olyanokat neveznek ki miniszteri tanácsossá, akiknek a felesége zsidó! — Zaj.) Csendet kérek! Maróthy Károly: A második zsidótörvény alig nyúl hozzá a zsidók tényleges helyzetéhez, vagyonához. A nemzeti vagyonnak egyne- ! gyedrésze van a zsidók kezén' és marad továbbra is a zsidók kezén. (Egy hang a szélső- J baloldalon: Gyarapodik!) De még a kereseti lehetőséget sem veszi el a zsidóktól a zsidótörvény, mert a Felvidéken, legalább megvolt ; az iparengedélyek revíziója, de itt a osonkaországban nincsen lehetőség a törvény értelmében az ipar engedélyek revíziójára, (Állandó zaj és mozgás ) sőt idáig még csak meg- j volt a garancia a végrehajtás egyöntetűségére és szigorúságára azáltal, hogy a minisztérium kezelte az iparengedélyek kiadását, most azonban! a minisztérium kezéből kiadták ezt a fontos jogot, ma az elsőfokú iparhatóságok gyakorolják ezt és tudjuk jól, hogy némely elsőfokú iparhatóiság segédhivatali tisztviselőjén dől el az, kap-e iparengedélyt vala- \ melyik zsidó, vagy keresztény, igen-e, vagy '• nem? T. Ház! Legyen szabad csak egyetlen példát felhoznom, azt a példát, hogy a törvény hiányos rendelkezései következtében még csak arra sincs mód, Shogy legalább keresztény ember juthasson iparengedélyhez, (Tost László: Dehogynem!) Na most megint! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Hát csak hallgasson meg, igen tisztelt kedves képviselőtársam, elmon- dorn itt egy kerületemből való reménybeli ócskavasasnak az esetét. (Derültség.) Ezt a ! reménybeli ócskavasast én biztattam; fel, azzal, hogy két zsidó van ott Keszthelyen, aki az ócskavassal való kereskedéssel foglalkozik: vegyük el tőlük és ti gazdagodjatok ezzel. Mi történt, t. Ház! A minisztérium a legnagyobb örömmel azonnal megadta az engedélyt; igen ám, de jön a főszolgabíró és azt mondja: igen, de én nem adhatom ki az engedélyt, mert zárt számhoz van kötve. T. i. az ócskavaskereskedés összefüggésben van a házalóiparral, mint házalóipar pedig zártszámhoz van kötve, jennek megfelelően tehát az} iparengedélyt majd kiadom — mondja a főszolgabíró — ha a zsidók kihalnak, vagy legalább az egyik zsidó kihal (Derültség a szélsőbaloldalon.) Itt van egy konkrét eset, igen t. államtitkár úr. (Budinszky László; Van sok!) 95. ülése 1940 április 3-án, szerdán. De legyen szabad egy másik esetet, egy ennél sokkal fontosabb példát felhoznom. (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A törvény 1. §-a szabja meg azt, hogy ki tekintendő zsidónak. Egy-két példát mondok arra, hogy ez a parag'rafus milyen lehetetlen helyzetet te remt. Vida Jenő. mint méltóztatnak tudni, a Mák. elnöke. E mögött a tisztes magyar név mögött régebben Weil Joakhel neve volt. Ennek a Weil Joakhelnek vagy Vida Jenőnek a vejét Perényi Istvánnak hívják. Nem mindig hívták Perényi Istvánnak, régebben Pulitzer Izsónak hívták. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A Magyar Általános Hitelbank ügyvezető igazgatója. Csodálatosan kaméleon-természetű ember vallás tekintetében; A következő történt vele. 1919-ben, a kommün alatt Pulitzer úr ágostai hitvallású evangélikus lett. A következő évi miniszterelnöki rendelet értelmében ez az áttérés érvényes volt. 1923-ban azonban mi történt 1 ? El akarta venni Vida Jenő leányát. Vida Jenő, aki hitbuzgó izraelita, ekkor azt mondta: térj vissza a zsidó vallásra, akkor lehet róla szó. Meg is történt. Ez a Pulitzer azonban nagyon ravasz ember: az evangélikus egyházból későn jelentette ki magát. A második kijelentkezésre nézve megvan szabva, hogy az első után 15 és 30 nap között kell megtörténnie; ő nem 30 napon belül, hanem a 38-ik napon jelentkezett ki, az egyház mindazonáltal kiadta az elbocsátást, a zsidó hitközség felvette és a VI. kerületi anyakönyvvezető előitt Pulitzer megkötötte a házasságot, mint izraelita vallású egyén. (Rajniss Ferenc: Mindjárt vissza is lépett!) Amikor megszületett az egyik leány, akkor még mint zsidót jelentette be önmagát, megszületett a második leány, akkor is mint zsidót jelentette be önmagát. Elkövetkezett azonban 1938 decembere, már itt volt a második zsidótörvény szele. Az após, azt hiszem, talán felsőházi tag, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon- Hogyne! — Derültség a szélsőbaloldalon.) tudja, hogy milyen módosítást fog majd a felsőház beterjeszteni, tudja azt, hogy 1938 december 31-e egy fétisként tisztelendő dátum a zsidók előtt; hát mit csinálnak*? Pulitzer szereti ezeket a határmesgyéket: 1938 december 30-án, egy nappal a határdátum előtt ismét jelentkezik, hogy ő tulajdonképpen nem zsidó, banem evangélikus. Beadott egy kérvényt a belügyminisztériumihoz és azt adta elő, hogy: kérem, én tulajdonképpen nem is voltam eddig zsidó, — 1923-tól 1938-ig — mert rosszul jelentkeztem ki, elkéstem három nappal; ha tehát rosszul jelentkezem ki, akkor én tulajdonképpen kezdettől fogva evangélikus vallású vagyok. Ugyanezen a december 30-éai megkereszteltette a feleségét és a gyermekeit. (Rajniss Ferenc közbeszól. — Elnök csenget.) Annak ellenére, hogy az egyik gyermeke már elmúlván 7 éves, csak árvaszéki engedéllyel lehetett volna megkereszteltetni, az árvaszéki engedélyt pedig csak 3 és fél hónap múlva, április 15-én kapta meg, a megkeresztelkedés már decemberben megtörtént és 1939 január 13-án kieszközölt Pulitzer Izsó úr a kérvényére egy határozatot a magyar királyi belügyminiszter úrtól, amelyben bizony benne van, hogy tessék csak végig kijavítani az anyakönyveket, mert mind téves, Pulitzer úr mindig evangélikus volt, Pulitzer úr nem volt zsidó. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hallatlan!) Örömteljes volt ez azért, mert az evangélikus egyháznál azt mondották: . ha te evangélikus voltál 1938-tól 1923-ig vissza-
