Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

Az országgyűlés képviselőházának 96 kormány válságba került :és lemondott. Is- i métlem, hova jutunk el, ha a magyar újságolvasó a cenzúrának a munkája miatt az újságíróról elmondhatja: Uram, ön azt sem tudja, hogy öt esztendővel ezelőtt ez és ez a király meghalt. Ennek a szellemnek érvényesülése tökéletesen helytelen. Ha valaki elismeri azt, hogy Magyarország külpolitikai érdekeit meg kell védeni, akkor én elismerem. Tessék azonban abban a formában megvédeni, ahogyan védhető, nem pedig úgy, ahogyan az csak nevetséges. Magyarország érdekeit ez nem szolgálja. Tisztelettel kérem, törekedjenek arra, hogy a magyar cenzúra intelligens és értelmes legyen. (Élénk taps a szélsőbaloldalon, — Egy hang a szélsőbaloldalon: Megszüntetni!) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszter uraknak. Következnék Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr kétrendbeli interpellációja. A képviselő úr interpellációi elmondására halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Következik Maróthy Károly képviselő úr interpellációja a ^miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a második zsidótörvény végrehajtása tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a második zsidótörvény egyes, fontos szakaszainak végrehajtása még a törvény intencióin is túlmenően és a zsidóság javára szóló kedvezéssel történik ? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr még a harmadik zsidótörvény meghozatala előtt is benyvtitani a második zsidótörvénv szükséges novelláját!« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Ház! Nem tudom, miért csodálkozik Kajniss Ferenc igen t. képviselőtársam azon, hogy egy Boros nevű zsidó újságíró Parisban lapot jelentethet meg ós ez a lap Magyarországon minden korlátozás nélkül terjeszthető, hiszen ez sok tekintetben természetes folyománya a második zsidótör vény hézagos, ellentmondó és a végrehajtás szempontjából szinte keresztülvihetétlen ren delkezéseinek. A második zsidótörvény egy kompromiszszum eredménye eppenúgy, mint a rendszer többi törvénye. A. második zsidótörvényt féléven keresztül készítette a törvényhozás és végül annyi paragrafusát spékelték meg, anynyit töröltek belőle és annyit férceltek méghozzá, hogy annakidején már itt a Házban megmondottam, hogy ennek a törvénynek pedig a végrehajtása szinte lehetetlen feladatok elé fogja állítani a kormányzatot. Van ennek a törvénynek egy-két szakasza, amely most már teljesen tárgytalan. Jlyen^ a zsidók kivándorlásának előmozdításáról szóló paragrafus, amelyről annakidején ugyancsak megmondottam, hogy a kormányzat semmiféle módon nem tudja elősegíteni a zsidók kiváudoroltatását, ha ilyen törvényt hoz, mint ez a második zsidótörvény, mert körülöttünk mindenütt sokkal súlyosabb zsidótörvények születnek, úgyhogy a zsidók majd ide Magyarországra fognak bevándorolni, nem pedig tőlünk fognak kivándorolni T. Ház! Nemrégen történt, hogy egy szlovák zsidó állampolgár becsempészte magát ide Magyarországra először önmagát, majd pedig a hálókofcsi párnái közé beágyazva be-, '. ülése 19UO április 3-án, szerdán. •'..]'. 183 csempészte a barátnőjét összes ékszereivel együtt. Ez a becsempészés a gazdagabb vagy szegényebb zsidókra nézve a viszonyoknak megfelelően, még most is folyik. Ugyancsak megmondottam azt is a tör vény megszavaztatása alkalmával, hogy &7 akkori antiszemitizmus ellenhatásaképpen a magyar szalmaláng elhamvadása be fog majd állani, egy olyan ellenhatás, amikor mi, nemzeti szocialisták, hiába fogunk felszólalni. Mi magyarok ugyanis olyanok vagyunk, hogy sajnáljuk a zsidóságot és minden állítólag üldözött fajit sajnálunk, különösen akkor, ha ez az elernyedés, ez a közömbösség felüti fejét magában a kormányzatban és a kormányzó pártban is. A zsidóság nem szűnik meg mutogatni álsebeit, mi azonban már elfelejtettük a zsidó ság bűneit és hibáit. A kormány helyesebbnek tartotta azt, hogy a zsidóságról elfordítsa figyelmét és a nemzeti szocialista irányzat felé forduljon és üldözze ezt az irányzatot. Ugyanakkor azonban nem látunk a kormánynál semmit sem abban a tekintetben, hogy a zsidóság hibáit, amelyek túlontúl jelentkeznek és a zsidó síbereket kellőképpen büntetné; még ma sem látjuk ezt, mert a statisztika szerint egyenesen növekedett a zsidó síberek száma a legutóbbi esztendőben. (Egy hang a jobboldalon: A leleplezett síberek száma!) A háborús helyzet is kedvezett a zsidóságnak. Tulajdonképpen megállította a zsidótörvény végrehajtását és az a kormányzópárt, amely egy évvel ezelőtt tapsolt az éles fogalmazása javaslatoknak és annak a még élesebb fogalmazású indokolásnak, amely a zsidóságot külön fajjá minősítette, ma már néni látja azt, hogy ez a zsidóság tovább terjeszkedik és szívesen áll oda .maga is hirdetni a társadalmi és politikai amnesztiát a zsidóság számára. (Ellenmondésok a jobboldalon. — Ilovszky János: Ez nem igaz!) Ne tessék ez ellen tiltakozni... (Állandó ellenmondás ok jobbfelől. — Ilovszky János: E2 nem igaz!) Majd én mindjárt megmondom, hogy miért nincsen joga az igen t képviselő úrnak tiltakozni ' Ha ön igazán követi a miniszterelnök urát, akkor tudnia illenék azt, hogy maga a miniszterelnök iir tett egy olyan kijelentést: most pedig a háborús idő alatt nem szabad megosztani a társadalmat. Mit jelent ez? (Zaj a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: Nem azt, amit ön mond!) Ez azt jelenti, hogy tehát a zsidóságnak meg kell bocsátani (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) és ez is a helyzet: azt látjuk az egész vonalon, hogy a második zsidótörvény végrehajtását ez a kormányzat nem igyekszik elősegíteni. (Ilovszky János: Benne vagyunk abban, hogy legyen egy jó hanmadi'k törvényjavaslat!) Itt van például a cenzúra, amelynek az ügyét az eló'bib Rajniss t. képviselőtársam előhozta. A cenzúra azt képzeli, hogy ha a^ »zsidó« szót törli, ezzel magát a zsidó-problémát is törölheti. Az utóbbi időben a »zsidó« szót nein volt szabad kinyomtatniok sem a nemzetiszocialista lapoknak, sem a kormánylapoknak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egészen bizonyos azonban az, hogy a kormánynak ez a zsidótörvény végrehajtásával kapcsolatban tanúsított passzív magatartása nincsen semmiféle összefüggésben a kormány külpolitikai álláspontjával. Egészen véletlen az, hogy a kormányzat a nemzeti-szocialista német felfogás és a zsidóbarát angol felfogás között pontosan középen állván, a szigorú semlegesség álláspontjára helyezkedik, ugyanakkor pedig be-