Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

178 Az országgyűlés képviselőházának' 95. ülése 194Ô április 3-án, szerdán. amikor ennek a rendelkezésnek alapján álta­lános érvényű összeférhetetlenséget lát fenn­forogni a tatai helyi bizottság személyi ösz­szetételében. Az említett rendelkezés ugyanis csupán a telierhatárhelyesbítési eljárásra nézve állapított meg .összeférhetetlenségi sza­bályokat és ezek az, általános szabályoknál csak azért voltak szigorúbbak, mert a teher­határhelyesbítési eljárásban a helyi bizottság mintegy 'bírói funkciót töltött be. A helyi bi­zottság' tagjainak általános érvényű összefér­hetetlenségi szabályait ezzel szemben a 16.200/933. M. E. számú rendtelet 8. §-ának ne­gyedik bekezdése tartalmazza. Ez pedig csak annyit mond, hogy a bizottsági tag nem jár­hat el olyan ügyben, amelyben maga, házas­társa, illetőleg más, a rendeletben felsorolt egészen közeli rokona van érdekelve. Egyébként annak hogy az összeférhetet­lenség a helyi bizottság általános ügyköre szempontjából enyhébben van szabályozva, mint a telierhatárhelyesbítési eljárásban, az a magyarázata, hogy a helyi bizottság általában nincs felruházva ügydöntő határozási Joggal, így"' a jelenlegi legfontosabb ügykörében, ne­vezetesen a teherrendezési eljárásban is, csak előkészítő, főleg adatgyűjtő munkálatokat végez. Mindettől eltekintve, a tatai helyi bizott­ság személyi Összetétele miatt Soós Ferencné és Soós Józsefné védett birtokosok ügyében Összeférhetetlenség egyáltalában nem is fo­roghatott fenn. Ugyanis a. megállapított tény­állás adatai, de magának az interpelláló kép­viselő úrnak előadása szerint helyzet, hogy a Tatai és Tóvárosi Takarékpénztár, tehát az a pénzintézet, amelynek ügyésze a helyi bizottság elnöke és amelynek igazga­tója a helyi bizottság egyik tagja, 1933. évi március hó 11-én — vagyis még a védettség intézményének létesítése előtt — megszűnt nevezettek hitelezője lenni és ettől az időpont­tól kezdve az adósok hitelezőbe a Tata-Tóvá­rosi Közgazdasági és Iparbank rt. lett, amely pénzintézettel sem. a helyi bizottság elnöke, sem említett tagja érdekeltségi viszonyban nem áll. A tényállás tisztázása során azonkívül az is megállapítást nyert, hogy Soós Ferencné és Soós Józsefné több ízben fordultak panasszal a helyi bizottsághoz és a védett birtokok fő­felügyeleti hatóságához amiatt, hogy hitelező­jük .tőlük a védettségi szolgáltatásokat megha­ladó mértékű fizetségeket kíván. Hiába, kapták azonban a nevezett adósok e lépéseikkel kap­csolatban a legnyomatékosabb figyelmeztetést arra nézve, hogy miután abban az esetben ágy­nevezett »kivett« követelésről van szó, az ér­dekelt hitelezőnek nem kell megelégednie a vé­dettségi szolgáltatásokkal és hogy ebben a jogi helyzetben nemfizetés esetén annak teszik ki magukat, hogy ingatlanaikat majd elárverezik. Az adósok — sajnos — nem hallgattak ezekre az illetékes helyről kapott figyelmeztetésekre, hanem inkább hallgattak bizonyos hozzá nem értő és felelőtlen személyek tanácsaira. Soós Ferencné és Soós Józsefné tehát saját maga­tartásukkal lettek előidézői ingatlanaik elárve­rezte tésének és ha nevezetteknek emiatt az egyéni tragédia miatt mások is felelősek lehet­nek, úgy a felelősség csakis azokat terheli, akik az illetékes hatóságok jóakaratú felvilágosítá­sainak, sőt a vonatkozó bírói intézkedéseknek is a figyelmen kívül hagyását tanácsolták ne­kik. Minthogy a megvizsgált és tisztázott hely­zet szerint a tatai helyi bizottság ebben a kon­krét ügyben nemcsak hogy mulasztást nem kö­vetett el, hanem feladatának legteljesebb mér­tékben megfelelően járt el, természetesen iiem vagyunk hajlandók a bizottság személyi össze­tételének megváltoztatása iránt intézkedni, sőt kötelességünknek érezzük hangsúlyozni azt, hogy a bizottság működésével szemben — ettől az alaptalan panasztól eltekintve — eddig nem merült fel panasz és hogy megállapításaink szerint a bizottság feladatait minden téren lelki­ismeretesen, hozzáértéssel és dicséretes ügybuz­galommal látja el. Ami végül az interpelláló képviselő úrnak azt a kívánságát illeti, hogy Soós Ferencné és Soós Józsefné elárverezett ingatlanai visszajut­tattassanak nevezettek tulajdonába, ennek a kívánságnak a teljesítése ma már nem lehetsé­ges. Annakidején törvényben megállapított 45 napos határidőn belül nevezettek kérhették volna az elővásárlási jognak javukra való gya­korlását. Budapest, 1940 március 8. Reményi­Schneller Lajos s. k., m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e az írásban adott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a kereskedelem- és közlekedés­ügyi miniszter úr válasza Közi Horváth József képviselő úr részére. Kérem a jegyző urat, szí­veskedjék a miniszteri választ felolvasni, Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »T, Kép­viselőház! Dr. Közi Horváth József országgyű­lési képviselő úrnak a vasúti munkásság íize­tésrendezése és családi bérpótléka tárgyában előterjesztett interpellációjára a m. kir. pénz­ügyminiszter úr nevében is a választ az aláb­biakban adom meg: ; Az 1938 : XXXVI. te. az iparban (kereske­delemben), valamint a bányászatban és kohá­szatban alkalmazott munkások részére gyer­meknevelési pótlékot állapított meg. Habár az idézett törvénycikknek a gyer­meknevelési pótlékra vonatkozó rendelkezései a m. kir. Államva sutákra nem terjednek ki, szo­ciális okokból a kormány a 9Ü80/1939. M. E. számú rendelettel a családi pótlék intézményét az Államvasutak kötelékében alkalmazott ipari munkásokra már megvalósította. A rendelet alapján a Máv. ipari munkások 12.500. gyermeke részesül gyermeknevelési pótlékban. A gyermeknevelési pótléknak az Államvas­utak kötelékében alkalmazott egyéb munká­sokra való kiterjesztésével és az államyasuti munkások munkabérkérdéseinek rendezésének a kérdésével foglalkozunk és mindent el fogunk követni, hogy ezek a kérdések az adott pénz­ügyi lehetőségek keretei között a munkásságra nézve megnyugtató megoldást nyerjenek. Buda­pest, 1940 március 14-én. Varga s. k.« Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e az írásban adott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Áttérünk az interpellációkra. Az első Ra.i­niss Ferenc képviselő úr interpellációja a mi­niszterelnök úrhoz. (Halljuk! Halljuk! a szélső­baloldalon.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpel­láció a m. kir. miniszterelnök úrhoz egyes sajtópolitikai intézkedések tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak a Párisi Kurir magyarországi terjesztése tár­gyában kiadott engedélyről'? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a tételes magyar törvények értelmében lapterjesztésre és lapkiadásra nem jogosult magyar állampol­gárok külföldön szerkesztett és kiadott lapjai-

Next

/
Thumbnails
Contents