Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

Az országgyűlés képviselőházának tói a Magyarországon való terjesztési jogot általánosságban megvonni?« (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang bal­felöl: Ennek adnak engedélyt!) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! Interpellációmban azt kérdezem a miniszterelnök úrtoi, hajlandó-e a tételes magyar törvények értelmében lapter­jesztésre és lapkiadásra nem jogosult magyar állampolgárok külföldön szerkesztett és kiadott lapjaitól a Magyarországon való terjesztési jo­got általánosságban elvben megvonni, igen-e vagy sem? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A Párisi Kurir Parisban félhavonként megjelenő időszaki lap köztudomásúlag Boros László kormányíőtanájcsos őméltósága szerkesz­tésében jelenik meg. Megjegyzem közbevetőleg, hogy az is külön kérdést képez, az a szégyen­teljes állapot, hogy a magyar állampolgári jo­gok teljességében nem élő magyar állampolgá­rok a kormán y főtanácsosi címet nyugodtan és minden revízió nélkül tovább használhatják. (Vájna Gábor: Szép kis kormány főtanácsos!) A Párisi Kurir Boros Lászlónak, a budapesti Esti Kurir volt szerkesztőjének lapja. Ebiből a lapból eddig négy szám jelent meg, teljesen szabad imagyar kolportázs-joggal, tehát a ma­gyar királyi kormány előzetes engedélyével. (Felkiáltások a széUőbaloldalon: Hallatlan! — Egy hang half elől: Ki adott engedélyt?) A stan­dokon árulják ezeket a lapokat és a kávéházban a zsidók óriási szótöbbséggel köivetelik a lap be­vezetését és 'követelik kiabálva a kávéházban az Esti Kurírral együtt: kérem a Párisi Kurirt is. (Egy hang balfelől: Ez a szervezettség!) Azért hiába interpellálnék, hogy (megtud­jam illetékes helyről, hogy kik járták ki elő­zőleg ennek a Párisi Kurírnak a magyar kol­portázs-engedélyt (Hubay Kálmán: Nagyon érdekes lenne!) és hiába kérdezném meg, hogy kik tárgyaltak előzőleg ennek az engedél'ynek a kiadása tárgyában és azt is hiába kérdezném meg, hogy milyen meggondolások késztették az illetékes 'hatóságot az engedélynek előre való kiadására, mert hiszen, ha egy jobboldali ma­gyar újságírónak, magyar honosnak, a imagyar újságíró kamara tagjának eszébe jutna kimenni Németországba és ott lapot indítana s azt a lapot a ómagyar királyi (kormány ide esetleg beengedné, akkor az egész baloldal megtorlásért hörögne és követelné, hogy a hazaárulási pert valami úton-módon megindítsák ellene. (Vájna Gábor: Bravó! Éljen! — Taps a bal- és a szélső­baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rajniss Ferenc: T. Ház! Bátorkodom élsut­tngni kifogásaimat a Párisi Kurírnak Magyar­országi terjesztése ellen, azzal az előzetes ki­jelentéssel, hogy a Párisi Kurir kolportázs­jogának megvonásával a magyar tételes tör­vények betűinek és szellemének a megtisztelte­tését követelem. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a széUőbaloldalon.) Kötelességemnek tar­tóim az igen t. Ház előtt kijelenteni: minden tiszteletem az olyan angol és francia^ politiku­soknak, újságíróknak és közéleti " férfiaknak, akiik Magyarország igazságát és a becstelen trianoni igazságtalanságot már ennek a hábo­rúnak kitörése előtt is felismerték. (Maróthy Károly: De kevesen vannak!) Sőt tovább me­gyek, illő rezerváltsággal 'mély tiszteletemet nyilvánítom mindazoknak, akik 20 esztendő alatt nem érezték, nem látták Magyarország sebeit, akik 20 esztendő alatt csak Magyaror­szágnak az ellenségeit támogatták és most, en­75. ülése 19UO április S-án, szerdán. 179 nek a háborúnak forgatagában felfedezték — őszintén vagy neim Őszintén, nem tudok az em­beri szívekbe látni — Magyarország igazságát; mondom azok iránt is tisztelettel viseltetem. A Párisi Kurirnak azonban nem ez a kér­dése. A Párisi Kurirban megjelent francia­magyar barát nyilatkozatok es cikkek dolgá­ban az az óriási szépséghiba, hogy magyar nyelven kiadott, Magyarországba küldött és Magyarországon terjesztett lapban látnak nap­világot, holott ezeknek a francia uraknak a magyar igazságról tett vallomásait francia lapban, a trancia nagyközönség számára és a francia közvélemény felvilágosítására kellene használni. \JJgy van! Ugy van! Taps a szélső­baloldalon.) A Párisi Kurir a maga tiszta lé­tezésével alkalmat ad arra a nemzetközi dip-, lomáciai játékra, hogy ami nem jelenhetik meg a nagy párisi francia lapokban, az a nyi­latkozat megjelenjék itt egy Magyarországon terjesztett és Parisban kiadott magyar lapban. (Meskó Zoltán: A kispesti zsidó lapjában!) A saját értelmessógünket, a saját politikai intelligenciánkat nem tudnám túlságosan nagyrabecsülni, ha ezt a játékot a magyar po­litkusok komolyan vennék. Minket a francia politikusoknak nem kell megagitálniok Tria­non ellen, megvan agitálva ez az ország a - rablógyilkos trianon ellen, nekünk nem kell agitálás maguk ellen. (Taps a Ház minden ol­dalán. — Maróthy Károly: Nem látok egy mi­nisztert sem !) A Párisi Kurir tiszta létezése Magyarország őszinte francia barátainak és azoknak, akik esetleg politikai érdekből belát­ják, hogy vétettek Magyarország ellen, köny­nyüvé teszi azt a lehetőséget, hogy az igaz­ságot ne Franciaországban, hanem Magyaror­szágon hirdessék. T. Ház! Ezek a cikkek — sajnos — végte­lenül hasonlítanak azokhoz a cikkekhez, ame­lyek román, görög, török és szerb nyelven szin­tén megjelennek az egész Balkánon és min­denütt ugyanolyanok, mint ez a Párisi Kurir. Nagy a hasonlatosság, de sajnos, nem a lé­nyegben, hanem a formában, mert mást ígér­nek Romániában és mást ígérnek Magyaror­szágon. A hasonlatosság a módszerben van, amelyet ezekben a kérdésekben alkalmaznak. T. Ház! Én nem állítom egy pillanatig sem, hogy ez a Párisi Kurir már kifutotta a formáját; nem. Ez a lap egyelőre tapogatózik és udvarol, készül az idők változására. Ebben­a tapogatózásban azonban már benne van az az irány, benne van annak ajz óhajtott jöven­dőnek a körvonala, amelyre az összeesküvés folyik itt Magyarországon és folyik kint a külföldön. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalolda­lon.) Ha a politikai rendőrség nem tudja, hogy folyik, akkor azért nem tudja, mert túlságo­san buzgó a szélsőjobboldali mozgalmakkal szemben. (Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: A kormány figyelme csak felénk fordul. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol van a belügyminiszter? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Pándi Antal közbe­szól.) Pándi képviselő úr ne zavarja az inter­pellálót!) Rajniss Ferenc* Teljesen és tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogv Boros László kormányfőtanácsos mit óhajt tanácsolni a magyar kormánynak. Mi tökéletesen tudjuk ezt s végtelenül súlyos és szomorú lenne, ha a korlátoltjogú magyar állampolgárok a tel­jes jogú magyar állampolgároknál sokkal na­gyobb jogokat gyakorolnának és nagyobb po­litikai befolyással bírnának Magyarországon. 29*

Next

/
Thumbnails
Contents