Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

172 Az országgyűlés képviselőházának van! jobbfelől.) Ezt tudjuk és ezt alá is írjuk, azonban nem lehet kívánni a magyar mezőgazdáságtól azt

s> hogy pusztán azért termeljen tejet, mert a fogyasztóközönségnek szüksége van rá — áron alul. Nem lehet azt kíváuni, hogy termeljen gyapjút, mert szükség van rá — áron alul. A gazda csak mégfelelő ár mellett tud termelni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) A mezőgazdaság magángazdasági üzem, ceruza, papiros dolga. Ha jövedelmező, csináljuk, ha nem jövedelmez, nem csinálhatjuk, mert tönkremegyünk bele. Igen helyes Volna, ha mi gazdák mindannyian egyöntetűen követeinők, hogy az ármegállapítás, ha már erre a rendszerre tértünk át. ne csak úgy kullogjon az ipari és eeréb cikkek ármegállapítása után, hanem lehetőleg elől haladjon a mezőgazdasági cikkek ármegállapítása, és akkor nem lesz szükség nagy propagandát kifejteni n gyapjútermelés, vagy az olajmagvak termelése érdekében, mert a gazdák maguktól fogják ezeket termelni. Ugyanez a helyzet az állattenyésztésnél is. Borjúértékesítésünk például katasztrofális helyzetben van. Egyesek azt mondják, ne bántsuk a kérdést, hiszen lm nem tudunk kisborjút eladni, hanem felneveljük, szaporodik az állatállományunk. Ezt a magyarázatot adták nekem illetékes helyen is. Nem tudom ezt osztani. Van borjú, amelyet el kell adni, mert nem szabad felnevelni ésyan olyan gazda, aki kénytelen eladni a borjút, mert nem tudja felnevelni.. Mindenesetre érdemes volna a kérdés felett gondolkodniok az illetékeseknek. Tenyészállatértékesítésünk hála Istennek egészen jól meg van szervezve, a magam részéről azonban tényleg kevésnek tartom a tavaszi tenyészállatvásárt. Nem gondolnám, hogy Budapesten kellene még egyet rendezni, de ősszel valahol a nagyobb vidéki gócpontokban, tehát bizonyos mértékig decentralizálva kellene a teiiyészállatértékesítést valamiképpen elősegíteni. Mert hiszen osztom a miniszter 'úr őnagyméltóságának azt a megállapítását, hogy nekünk itt ebben a csonka Magyarországban — de még ha Nagy-Magyarországon lennénk, akkor is ígv volna — nem szabad a régi módszerrel gazdálkodnunk, nem pedig azért, mert akkor nem tudunk versenyezni a nálunk olcsóbb munkaerővel, a nálunk kedvezőbb körülmények között gazdálkodó^ mezőgazdasági országokkal. Mi nem tenyészthetünk marhákat vágóhídra, hanem tenyészállatokat kell nevelnünk, mint ahogyan Svájc teszi, amelyeket azután továbbadunk Keletre és Délre, mert a tenyészállat értékesebb, magasabb bevételi összeget és több jövedelmet jelent. A tejértékesítéssel kapcsolatban csak azt a kívánságot nyilvánítom, hogy semmi körülmények között, sem szabad megtörténnie annak, hogy a május 15-ig felemelt tejárakat május 15-ével visszaejtsük, mert ebben az esetben nem lesz tej. Nem tudom, ,mi a fontosabb a fogyasztóközönség, az ország^ szempontjából, amikor az előtt a kérdés előtt állunk, hogy legyen két fillérrel drágábban elegendő tej, vagy pedig egyáltalán nem^lesz tej és a rendelkezésre álló tejmennyiség nem fogja fedezni a szükségletet. Halálos vétek volna tehát május 15-ével — még abban az esetben is, ha elkezdhetjük a zölntakarmánvozást, bár valószínű. hogy nem kezdhetjük el ~ újra behozni a két fillérrel alacsonyabb tejárat, sőt arról kellene gondoskodni, hogy a tejár tovább emelkedjék. 95. ülése 1940 április 3-án, szerdán. T. Ház! Éppen esak egy pár szóval meg kívánok emlékezni a városi tejellátás, kérdéséről. Budapesten a kérdés rendezve van. A Budapestre tejet szállítók szerenesés helyzetben vannak, ez a szerencsés helyzet egészen jó árat biztosít a számukra. A vidéki városokban azonban, sajnos, teljesen rendezetlen a helyzet. Ez a helyzet két szempontból veszedelmes. Veszedelmes közegészségügyi szempontból és veszedelmes a gazda szempontjából is, mert a gazdaközönség a nagy verseny következtében csak alacsony áron tudja a tejet értékesíteni és az üyen alákínáló, »betörő« tej — hogy úgy fejezzem magam — mindig a nem tényleges gazdáktól, hanem az aszfaltgazdáktól, a zsidó gazdáktól kerül ki. (Gr. Festetics Domonkos: A zsidónak még mindig jó dolga van! — Zaj.) Kílviámatos volna a városi tejellátás értékesítési kérdésével foglalkozni . A mustramarhák értékesítésének kérdésével kapcsolatban legyen szabad egy pár kérdést felvetnem, amelyeket eddig még nem hallottam a felszólaló képviselőtársaimtól. Nálunk Magyarországon a mustramarha jobb értékesítésének legfőbb akadályai, azt hiszem, a rendkívül magas^ városi vámok és illetékek. Valóságos külön vámterületek vannak az ország határain belül az egyes városokban. Ezek a magas vámok és illetékek elviszik a mustramariha árának nagyobb részét, úgyhogy a gazda részére csak a kisebb rész marad. (Gr. Festetics Domonkos: A zsidóknak jut!) Ezzel a kérdéssel érdemes volna foglalkozni és a mai helyzetet érdemes volna megszüntetni. T. Ház! A hízottmarha értékesítés kérdésével kívánnék egy kicsit részletesebben foglalkozni. Már többen hozzászóltak ehhez a kérdésihez . .. (Gr. Festetics Domonkos: A zsidók kezében van, azok értenek hozzá ...) Hála Istennek, már vannak keresztények is. Talán méltóztatik megengedni, hogy valamit én is értek ehhez. En a magam részéről azt kívánom leszögezni, hogy a hízottmarha, illetőleg sertésértékesítés jelenlegi rendszerét a kis- és nagygazda szempontjából és általánosságban is teljesen megfelelőnek tartom. Nem azt mondom, hogy ezen a rendszeren nem lehet részleteiben javítani, de magát a rendszert, a konstrukciót helyesnek tartom, ez a. konstrukció pedig az, hogy a Vármegyei Szarvasmarháién vésztő Egyesületeket belevonta a Külkereskedelmi Hivatal ebbe a munkába, amivel elérte a hízlalási tevéken vség szakszerűségét. Ne méltóztassanak engem félreérteni, én nem akarom a kis- vagy nagygazda kérdést külön kiemelni, mert hiszen az én szerény véleményem szerint ebben az országban gazda csak egyféle van: olyan gazda van, aki bajban van. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) De még ha különbséget is teszünk, a helyzet a következő. Ëopen Jurések Béla képviselőtársam mondotta felszólalásában azt, hogy szerinte a kisgazdaságok maradjanak meg a tinónevelés mellett, a tenyészállatok nevelését pedig engedjék át a nagyobb gazdaságoknak. Ebben a véleményben sem osztozom teljes mértékben, nem pedig azért, mert hála Istennek, Vas és Sopron megye bizonyítja be azt, hogy ahol nincsen is megfelelő legelőterület, ahol nincsen is járatási lehetőség, mégis lehet jó tenyészállatot nevelni, mert vasárnap délután a mi gázdaifjaínk nem a leányokkal korzóznak, hanem a növendékbikákat sétáltatják az utcán. De nem osztozom abban a nézetben, hogy a tinó-