Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-94

z országgyűlés képviselőházaik 94. Mese 194Ő ápriks E-án, kedden. ÍM selek még ma is, az állattenyésztést, különösen a szarvasnianhatenyésztést annyira előre vittük, "hogy talán nem is kell az elért eredményeket itt felsorolnom, mert lia valaki megnézi a tenyészállatkiállítást, megnézheti azokat az állatokat, amelyeket Orosháza állít ki. De Békés megye általábanvéve azért nem haladt annyira előre az állattenyésztés terén, mint — mondjuk — talán a Dunántúl egyikmásik vármegyéje, mert Békés megyében egyedül csak Orosháza község és a környéke emelkedik ki az állattenyésztés tekintetében. Mi azonban nagyon jól tudjuk, mit jelent az állattenyésztés ügyének előrevitele. Mi azért tudtuk keresztülhajtani az állattenyésztés fejlesztését, mert községünk képviselőtestülete olyan megértő volt, hogy minden időben egyhangúlag szavazta meg a pénzt, ha mi azt mondtuk, hogy nekünk 3000, 3500, 5000 vagy 5500 pengő kell bika vásárlásra. Hallottuk itt, hogy kirakatbika, ilyen bika. olyan bika, nos, azt a, kirakatbikát éppúgy lehet használni, mint amennyire a nem kirakatbikát, csak tudni kell vele bánni, nagyon természetes, hogy kézenfedeztetéssel, jó istállóval és rendes takarmánnyal. Nálunk is előfordult, hogy amikor a Svájdból importált 12'5 métermázsás bikának nálunk letelt az ideje, még továbbtenyésztésre is alkalmas lett volna, azonban hová vigyük a vármegyében, hiszen Orosházán kívül nem igen van olyan tehén, amelyhez ezt a nehéz állatot használni lehetne. A vármegyénkben még nagyon sok olyan állat van, amelyre az elsőrendű tenyészbikát nem lehet ráereszteni, mert ha az elsőrendű tenyészbikát vásárolná meg és engedné arra a tehénre a vármegye, akkor talán előfordulna hogy korcs, hosszúlábú, szűk mellkasú vagy nem tudom micsoda utóda lenne, mert mindennek csak úgy helyes a fejlődése, ha fokozatosan, lassan fejlődtetjük, lassan visszük előre, az azonnali átugrás nem hoz jót sehol sem. Ha vármegyei tenyészállat-alapot létesítünk, amelybe az egész vármegyének beleszólása van, mi történnék például Orosházán, amely község évente legalább 180 darab te nyészibikát ad el, mert úgy járnak Orosházára tenyészbikáért, hogy ha minden két hétben nem is, de már a harmadik héten mindig vannak községek, amelyek megvásárolják nálunk a tenyészbikát. Mi lesz akkor Orosháza községgel, ha azt fogja mondani a vármegye, hogy az alapból is csak annyit adunk nektek, mint a másik községnek, vagy ha kicsivel többet is, de csak kicsivel többet. Az én községem például most is megvásárolta itt a kiállításon a község köztenyésztésére a 3200 pengős bikát Mi lesz most ezzel az előrehaladott tenyésztéssel? Nem hiszem, hogy az lenne, tudom is, hogy nem az a miniszter úr intenciója, hogy a már előrehaladott állattenyésztést valahol is visszafejlessze. Szeretném, ha a törvényben legalább az előrehaladott tenyésztésű körietekkel valami kiváltságot tennének vagy meghagynák a saját fejlődésében továbbra is, mert ha például a mi tenyésztési körletünket meghagyják és nem szorítják bele a vármegyébe, ha nem kényszerítik a községünkre a vármegyei tenyészalapból vásárolt tenyészbikákat, akkor mi fenn tudjuk tartam, sőt fejleszteni is tudjuk az állattenyésztőDe'a javaslat még arról sem gondoskodik, pedig ezt szeretném és kérem is, méltóztasanak belevenni, hogy minden varmegyében egy bizottság vásárolja a tenyészállatokat. Egy-egy vármegyében lehet 5—6—7 gazdasági felügyelő es vannak köztük fiatalemberek is, nem akarok senkit lebecsülni, de előrehaladottabb korú emberekben is ismerek olyanokat, akik nem teljes szakértelemmel tudják az állatot megyalo,gatni. Az pedig sohasem lehet cel, hogy ha mar egyszer ilyen nagyhorderejű törvényjavaslatot akarunk törvényerőre emelni, akkor ne vigyük előbbre az állattenyésztést, hanem úgy hagyjuk. De ha már előre akarjuk vinni, akkor pedig szakértő kell hozza, mert az állattenyésztéshez, a tenyészállatok megvásárlásához és további kezeléséhez, gondozásához, ellenőrzéséhez kell bizonyos érzek is, kell bizonyos jóakarat és egy kis szeretet is. Nekünk gazdáknak szükségünk van jobb állattenyésztésre, mert a jobb állattól több trágyát is várunk, szükségünk van több állat tenyésztésére, mert én, aki már nem éppen mai ember vagyok, egy életen keresztül azt tapasztaltam, pedig én mindig gazdálkodtam, hogy sohasem volt rentábilis a gazdálkodás állattenyésztés nélkül. Nemcsak azért nem volt rentábilis, mert ha nem volt állat, a trágya is hiányzott és minél kevesebb volt az állat . és minél kevesebb volt a trágya, annál többet fizetett rá a gazda a gazdálkodásra és annál hamarább ment tönkre, hanem más szempontból is. Ha az ember számbaveszi a terményeket, azt látja, hogy a gazdának ezekre mindig megvannak a rendes kiadásai és a gazdának a gabonákból való bevétele sohasem fedezte teljes egészében a kiadásokat. Ha tudtunk tahin négy, vagy négy ós fél százalékot, esetleg — ez már sok — ötöt produkálni azon a gazdaságon, ehhez hozzá kellett adni azt a tulajdonképpen nem is mellékjövedelmet, amelyet az állattenyésztésből, baromfiból, disznóból, stb. vett be a gazdaság. Szeretném és arra kérném a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ezeket az előadott aggályaimat méltóztassék megszívlelni és ezeknek értelmében talán a törvényjavaslaton változtatni. A sertéstenyésztésre vonatkozóan szintén vannak megjegyzéseim. A tulajdonostól ott sem követelnék meg külön hozzájárulást. Hiszen leginkább a sertéstenyésztésünk változó, mert a sertésállomány gyorsan szaporodhatok és gyorsan lefogyhat. Látjuk, hogy ezen az őszön és télen nagy sertésállománycsökkenés fog beállani, mert a takarmány drága volt és nem érte ímeg annak a gazdának, hogy felnevelje a malacot, hanem bizony nagyon sokan földhöz vágták, hogy dögöljön meg, ne kelljen vele a drága eleséget fogyasztatni. Ez az állapot két-ihároim éviben egyszer jelentkezik, mert hiszen a sertés olyan valami, hogy mi gazdálkodók, akik hivatva vagyunk a tenyésztésével foglalkozni, nem mondhatjuk azt, amit a kőművesmester, hogy: te földműves, én téged megbüntetlek, ha a kalapácsot a kezedbe veszed, (hanem bizony, amikor rentábilis a sertéstenyésztés, akkor látjuk, hogy van a borbélynak Is, a suszternek is, a szabónak is, a hivatalnoknak, a tisztviselőnek is sertése, — nagyon természetesen — mikor azonban az árak leesnek, akkor ezek szépen kiszállnak belőle. De mi történik akkor, ha mi tenyésztők kiszállunk? Mi legalább azt szeretnők, ha megtalálhatnék számításunkat a -sertéstenyésztés terén is. Az utóbbi időben már igen sok történt. Előfordult párszor, .hogy az oltóanyagok árát lejjebb szállította :a földmívelésügyi miniszteri um. Az oltóanyagok ára azonban még mindig nincs annyira leszállítva, hogy az oltás kifizetné