Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-94

Az Országgyűlés képviselőházának 94. ülése'1940 április 2-án, kedden. 151 nagy azt tartja, aminek ára van. Nem kall annak reklám; megtudja, mikor van ára valaminek s ráveti magát, szeretettel foglalkozik vele, viszont hiába beszéljük neki, hogy termeljen valamit, amiből haszna nincs, mert azt nem termeli. Birkát is tartana, ha érdemes volna, csakhogy itt az a helyzet, hogy nem tud vele mit csinálni, különösen olyan tél után, amilyen a mostani volt. A Dunántúlon van 495.565 birka, az Alföldön van 714.611, pedig méltóztattak hallani előbbi statisztikámból, hogy mi az arány a szikes legelők között. A Dunántúlon van összesen 356 Ihokl' szikes, ezzel szemben az Alföldön 329.793. Ezek tehát predesztinált helyek a tinónevelésre és a birkatenyésztésre, csakhogy ehhez az kell, hogy a birkatenyésztés úgy támasztassák alá a kormányhatalom részéről, bogy rentábilis legyen és szeretettel foglalkozzanak vele. Az alföldi ember foglalkozott is vele azelőtt, ellenben amióta a foldd ét felosztották, nem tudván mit csinálni vele, el kellett adnia. Tisztelettel kérem, hogy a közös nyájak alakítását szeretettel karolja fel a miniszter úr és törekedjék arra, hogy a kisember, aki nem tud nyáron mit csinálni 30—40 birkájával, nyári legelőhöz jusson, mert a teleltetés még csak könnyebben megy, a nyári tartásnak ellenben nagy az akadálya. Tisztelettel kérem ezt a gyapjúhoz fűződő nagy érdeken kívül a birkahús értékesítése szempontjából is. Erre is befolyást lehetne gyakorolni, mert ezt a húst igen kis mértékben fogyasztják, pedig nagyon jó volna a katonaság számára való bevezetése. A sertést illetőleg ugyanilyen állapotban vagyunk: itt is van a világon mindlenféle, fajta, a yorkshireitől kezdve a pettyes tarkán, rrueg a berkshirein keresztül a mangalicáig, úgyhogy nálunk nem lehet összeszedni egy vágón valamirevaló egyöntetű sertést. Ez pedig az értékesítésinek egy nagy akadálya. Tisztelettel kérem hassanak oda, hogy az apaállatok kiosztásánál ezek a szempontok figyelembe vétessenek. Visszatérve a törvényjavaslatra, a törvén y javaslatot nemcsak elfogadom, hanem a földmívelésügyi miniszter lírnak és Batta Pál miniszteri tanácsos úrnak segítő kezükért és azért, hogy a gyakorlati szempontokat mindenütt érvénvesítették, hálás köszönetet is mondok. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik'? vitéz Miskolczy Hugó jegyző; Sigray István! Sigray István: T. Ház! , Magyarország aerárállam lévén, az állattenyésztés nálunk mindenkor rendkívüli fontosságú^ volt- Elsősorban fontos azért, mert a termőföld' trág-yaereje mindenkor a területegységre eső haszonállatok számától függ; hogy pedig ; milyen nagy különbségek vannak ezen a téren az egyes országrészek között, azt mutatja a Dunántúl és az Alföld egybevetése, mely szerint az állattartó Dunántúl holdanként! termésállasra mindenkor jelentékenyen magasabb az alföldinél. Fontos az állatlétszám a gazdaságok igaereio szempontjából is. Egy gazdaságnál a legfontosabb az igaerő. hogy kellő időben kellő munkáslétszámmal és kellő igalétszámmal végezhesse el az őszi, vagy a tavaszi földmunkálatoikat és a vetési munkálatokat. De fontos az állattenvesztés fejlesztése az állatexport szempontjából is, mert há megKÉPVTSELÍÖHÁZI NAPI>Ó V, vizsgáljuk az ország agrárkivitelét, akkor azt találjuk, hogy ] 938-ban az állatkívitel és az állati termékek kivitele az ország teljes, tehát ipari és mezőgazdasági kivitelének 281 százalékát tette ki, míg a gab'ona és egyéb termények kivitele mindössze 18*7 százalékát. Fontos az állattenyésztés fejlesztése szociális szempontból is, mert az állattenyésztő vidékeken, amelyek pedig kell, hogy példát szolgáltassanak az egész országnak, például a Dunántúlon az Országos Magyar Gazdasági Egyesület statisztikája szerint a kisgazdák készpénzbevételének 33'4°/o-a a növénytermesztésből, 61'7%-a pedig az állattartásból folyt be, mely utóbbiból 35'4% a szarvasmarhateuyésztés bevételeiből adódott. A korszerű állattenyésztés első feltétele megfelelő apaállatok tartásában áll. A múltban, a nyomásíos gazdálkodás idején, az érdekelt gazdák közösen tartottak tenyészbikát, vagy tenyészállatot, amivel sok. hiba volt. Igen sokszor a birtokos s ágok gulyásai és kanászai voltak kötelezve apaállatok tartására és még nem is nagyon régen, talán egy esztendeje, a Dunátúlon is találtam helyet, ahol a községi kanász saját költségén volt kötelezve a községi kan, illetőleg a birtókossági kan vásárlására. El lehet képzelni, hogy ez a kanász nem a ten y észértéket, hanem az olcsóságot nézte a kanok vásárlásánál. Az 1894.-XII. te ezen az állapoton lényegesen javított, amikor az apaállatok tartását a községek kötelességének nyilvánította, ennek ellenére azíonban sok vidéken még a közelmúltban is zsidó kupecek közvetítették az állattenyésztésre szánt bikákat, vásáron beszerzett jószágokat. A helyzet lényegesen javult, amióta a gazdasági felügyelőség ellenőrzése és jóváhagyása volt szükséges a köztenyésztésre szolgáló apaállatok bevásárlásánál és amióta a zugfedeztetést erélyesen büntetik. Országos átlagban az állatállomány túlnyomó része, körülbelül 80%-a, a száz holdon aiulí kisembereké, akik saját apaállatot nem is tudnak tartani. Éppen ezért rendkívül fontos ós az okszerű állattenyésztés történetében döntő lépés az, hogy a földmívelésügyi miniszter úr a törvényhatósági állattenyésztési alapról szóló törvény benyújtásával megteremtett bizonyos anyagi forrást a törvényhatósági apaállatok beszerzésére. A múltban kiváló eredménnyel történtek kísérletek és kezdő lépések ebben az irányban Baranya. Somogy, Nógrád, Esztergom, Tolna s utóbb Pest vármegyében: ezek a vármegyék az ebadóalapból és egyéb alapokból községi bikákat vásároltak. Hogy milyen eredménnyel működtek ezek a bikák azt, mutatja a kisgazdák állattenyésztése, amelyet évről-évre bemutatnak. Egypár év óta ugyanis Somogyban, Baranyában és más vármegyékben^ is a kisgazdák állattenyésztése szinte csodálatos előretörést mutat. Ez a kísérlet megmutatta azt az irányt, amelyet a népies tenyésztés fejlesztése érdekében követni kell. A jelen törvényjavaslat rendelkezése, amely szerint maguk az érdekeltek a tenyészállatdíjakkal és a használati díjakkal hozzájárulnak a tenyészállatok beszerzéséhez, némi biztosítékot nyújt arra, hogy kimélettel és vigyázattal használják az állatokat. A törvény azonban, igen helyesen, más 'forrásokat is megjelöl az apaállat beszerzési költségeinek fedezésére. így az a körülmény, hogy csak hivatalosan törzskönyvezett apaállatok vásárolhatók, elősegíti a r jó átörökítőképességu, nagy átlagfos teljesítményű, 2*