Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-94

152 Az országgyűlés képviselőházának 9h. üléső 19%Ó április 2-ÓM, kedden. úgynevezett gazdasági típusú kisgaBdaállatállomány kialakítását. Igen nagy előnye a törvényhatósági apaállatrendszernek, hogy lehetővé teszi a beltenyésztés elkerülése céljából bizonyos idő múlva az apaállatcserét. Fontos azonban, hogy mielőtt ezek az apaállatok más községekbe kerülnének, előzőleg Hang-vizsgálatnak vettessenek alá, mert a Bang-fertőzést, ezt a járványos fertőzést minden módon él kell kerülni. Fontos az a közgazdasági előny is, hogy a selejtezett közületi bikákat most már nem a falusi mészáros fogja potom pénzért felvásárolni, hanem a_ törvényhatóságnak módja van azt felhizlalva jó árért exportra is értékesíteni. Előttem felszólalt képviselőtársam kifogásolta, hogy a tenyészállatvásárra túlkondícióban hozzák fel a bikákat. Tagadhatatlan, hogy egyes tenyésztők bizonyos 'miértekben túlzásba viszik a kondíció tartását, mert amikor az a jószág kiikerül ridegebb viszonyok közé a községekbe, vagy a hozzánemértés miatt, vagy a megfelelő albraik hiánya miatt kondíciója viszszaesik. JSppesn ezért igen nagy súlyt kellene helyezni talán a végrehajtási utasításiban arra, hogy előírjáik a községi bikák takarmányozását, de ez azután necsak papíron maradjon meg, hanemi adjanak módot is arra, hogy a község megfelelő mennyiségű és minőségű abrakot, elsősorban pogácsát elfogadható áron vásároljon. Hiszen, ha ma a tenyészállatok kikerülnek a községeikhez, kukoricázzák őket, ezért a bika vagy a kan idő előtt elhízik, elnehezedik és amikor tulajdonképpen legszebb tenyészidejében volna, imár mészáros-kézre kerül. Ez igen nagy nemzetgazdasági veszteség, mert így egészen (kiváló vérvonalak pusztulnak ki, még mielőtt jó hatásukat továbbvihették volna az újabb generációkra. Meggyőződésem, hogy a törvényhatósági tenyészállatok rendszerének általános bevezetésével éppen olyan eredményt fogunk rövidesen elérni, mint az állami mének használatával, aminek révén sikerült a múltban az egész világon legjohh lónak elismert magyar lovat kitenyészteni. (Ügy van! Ügy van! HohbfelŐl.) Egyik előttem szólott képviselőtársam kritika tárgyává tette a lótenyésztést. Anélkül, hogy élesebb kritikát gyakorolnék, azt hiszem, a lótenyésztésnél bizonyos mértékben túlságba vitték a formalizmust es nem a teljesítményt tekintették. Ha meerfiérveljük az országos és — mondjuk — nemzetközi viszonylatban lefolyó lóversenyeket is. azt látjuk. hogy Magvarország, a magyar lovasnemzet nem halad mindenkor úgy az élen. mint ahogyan ennek lennie kellene. Ennek az oka nem a lovasban van, mert hiszen a lovas nem változott, a magyar fa.] ma is lovasnemzet. Elsősorban inkább a lóVillományban van az oka annak, hogy már nem találjuk meg azt a nagy akcióképességet. Ez — mondom — megint a formalizmus erősebb érvényesülésének a következménye. Nézetem szerint igenis cselekedni kellene, hogy a magyar ló régi nimbuszát feltámasszuk. . Az előttünk fekvő törvényjavaslatból az tűnik ki, mintha a törvényhatósági apaállatok tartásának rendszere • csuipán a bikákra, kanokra és kosokra vonatkoznék, legalábbis csak ezek nősténynemű és ivarú állatai után fizetendőik be a tenyészdíjak. Felhívom a t. Ház figyelmét a szegény ember tehenére, a. kecskére, amely szintén nagy figyelmet érdemel. Németországban, tudtommal, olyan kecskefajt sikerült kitenyészteni, amely megfelelő takarmányozás mellett évi 2000 liter tejet is ad, ami egy közepes minőségű tehén éyj tejelésének felel meg. Tekintve a kecskék aránylag kisméretű testét, a saját fenntartására szükséges abrakinennyiség vagy takarmánymennyiség alacsony, ezért a kecskék az abrakot, illetve takarmányt igen jó hatásfok mellett értékesítik s a keoskete.i termelése olcsóbb. Egyes vidékeken a kecsketenyésztés meghonosítása és megfelelő típus kitenyésztése nagymértékben szolgálná a kisgazdák érdekeit, sőt egyenesen áldás volna számukra, különösen a falu úgynevezett nincstelenjei számára, különösen ott, ahol gyenge legelők vannak. Addig is, amíg a megyei apaállatok rendszerére való áttérés teljes mértékben megtörténhet^ a népies szarvasmarhatenyésztés továbbfejlesztésének leghathatósabb . eszköze elsősorban a csak teljesen megfelelő bikáknak köztenyésztésre való engedélyezése és beszerzése. Őszinte örömmel liáltom. hogy nagymértékben vásárolják a kisgazda-bikákat. Ez helyes és szükséges, mert igen erős ösztönzést ad arra, hogy ők maguk is foglalkozzanak a bikatenyésztéssel és törekedjenek a tenyészállatok nemesítésére. Felfogásom azonban az, hogy a kisgazdák feladata elsősorban^ az üszők és tehenek tenyésztése, . a tenyészbikák tenyésztése pedig ama gazdaságok feladata,— és itt nem nagy- és kisgazdaságokról beszélek — ahol tekintetnélkül a terület nagyságára, már egy fix vérvonal, egy stabilizálódott tenyészet van, mert ha egy nem stabilizált vérvonalú bika, különösen, ha egy hibás, kardáillásű vagy rossz teielésíí elődöktől származó bika a köztenyésztésbe kerül, óriási rombolást visz véghez, esetleg 5—fi esztendőre is visszaveti az e«ész község tenyészetét. Fontos a tejellenőrzéssel kapcsolatos törzskönyvezésnek és a teiszövetkezeteknek miinél szélesebb körökben való kiéuítése, fontos a tejértékesítési viszonvok megjavítása és ebből a célból oktató Rlőadások tartása, örömmel^ látom, hogv űiabhan sokféle takarmányozási és epryéb olktató előadásokat tartanak a gazdasági 'eigypisü letek. Fontos a fiatalkorú borinnevelés hibáinak kiküszöbölése és fontos a taktarmánytermesztési viszonvnk javítása is, ä rét- és legel nterw esek javítása, a lucerna- és réoaterimesztés fokozása, me-H-, r^a a kisgazda a legiohb esetben napi 10 ki ló takarmányrépát etet 20—25 kilogramm helyett. Fontos a'z okszerű takarmányozás bevezetése az egész^ vonalon, amire mé«- bátor leszek később visszatérni: fontos a törzskönyvezett tehenek tenyésztési sfwélyéTiek fenntartása, me^t hiába a ió tenyés7hika. hiába, a in ellenőrzés, ha a borjún emelést elhanyagolják. "Rendkívül _ fontos a népies tenyészetek ellenőrzése, ami nagyobb mértékben esak úgy érhető el, ha annak költségeit csökkentik. Ennek ep;vük igen alkalmas mód.ia a községi tejga^daiság^ ellenőri rendszer, vagvis a néni es ellenőrzés, ami abból áll, hogy fogadalmat tett-, rendszerint aranv- vagy ezüstkalászos gazda if iű végzi az ellenőrzést a központ időnkinti felülvizsgálata mellett ; T. Ház! Nem tartozik talán szorosan a törvényjavaslathoz, mégis, mivel annak céljával lényegileg összefH9"e\ legten szabad rámutatnom arra, hogv földmívelésügyi kormányunk igen bölcsen éveik óta jelentős anvafri áldozatok árán segíti elő a'z úgynevezett állami tuberkuliinozási akciót, amivel & tuberkulózisra nem reagáló tehenészeteket szelektália. Aimíg egyrészt kívánatos ennek a rendkívüli horderejű akciónak továibbi fenntartása, addig {násrészt — mivel a tuberkulinozás a gazdák-