Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-94

Az országgyűlés képviselőházának 9U* ülése 19 UO április 2-án, kedden. 141 viselőtársaim meg

1 fogják ezt nekem bocsátani,. annál is inkább, mert ha olyan új momentu- j. mok vetődnének fel, illetőleg kerülnének bele ; a vitába, amelyek esetleg a törvényjavaslat-: nak ibizonyos csiszolását, bizonyos módosítá-; s át tennék kívánatossá, ezeket a csiszolásokat, j illetve módosításokat a részletes tárgyalás so-1 rán úgyis végre lehet hajtani. T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvény javaslat tulaj dóriképpen a köztenyésztés ] minőségi fejlesztését és ezen keresztül egyút-j tal a magyar föld teljesítőképességének folko- j zását is szolgálja. Az állattenyésztés a\ ma- \ gyarságnak ősidőktől kezdve szeretettel űzött :

: főfoglalkozási ága volt. Meg kell állapítanom; azt, hogy az elmúlt évszázadok alatt is az ál lattenyésztés nemzetgazdasági fontossága igen ; nagy volt és mondhatjuk, hogy. a trianoni j békeszerződés után a legutóbbi húsz esztendő-: ben az állattenyésztés jelentősége még csak : fokozódott. A fejlett állattenyésztés ugyanis a mezőgazdaságnak egyik legfontosabb üzemága ? s a talajerő fenntartásának ős forrása. Nem, szabad sohasem szem elől tévesztenünk, hogy a fejlett állattenyésztés a falusi nép,_a

< magyarság milliói megélhetésének és szociális jólétének legbiztosabb oszlopa,, (Ügy van! Ügy] van!) amely a helyes állatértékesítéssel van szoros kapcsolatban. Vitán felül áll, hogy aj kisgazdaságoknak és a belterjesen kezelt nagy;

i gazdaságoknak fő jövedelmi forrása az állattenyésztés és, sajnos, nem ismeretlen előttünk az, hogy a cséplőgép bugásakor a kisgazdának már előre betáblázott gabonája nem az ő zsákjába, hanem a kereskedő zsákjába folyik be, aminek következménye^ azután az, hogy egész évi megélhetésére, egész évi üzemi tőkeszükségletének fedezésére nem marad számára más, mint az állattenyésztésből és az állattenyésztés melléktermékeiből származó jövedelem.: Hogy milyen jelentősége van annak, ha helyesen van megszervezve az állattenyésztés és — mondjuk — a tejgazdiaság egy vidéken vagy egy járásban, azt mutatják a befolyó adóLevételek. Azoklbaii a községekben, ahol jóiműködő tejszövetkezet van, a gazdáknak min dig van pénzük, s itt az adók is pontosan be" folynak. (Ügy van! Ügy van!) Ez tehát maga egy fontos érv abban az irányban, hogy az állattenyésztést államháztartási szempontokból is fejleszteni és fokozni kell. (Helyeslés joblfeffl.) Rá kell itt mutatnom még egy momentumra, és ez az, hogy a kisemberek, a falusi zselléremberek megtakarított pénzeiket nem a takarékpénztárba viszik be, hanem az állat iránti szeretettől áthatva, ösztönösen állatba szokták befektetni. (Ügy van! Ügy van!) Ha (így kisemibernelk megtakarított pénze van, akikor előiször állatot vásárol, hogy az állattartással esetleg meggazdagodva, valami útonmódon földbérlethez vagy földhöz > tudjon jutni. Tehát' az állattartás az az előfeltétel, amelynek következtében a kezdő kisember megerősödve, majdan önálló exisztenoiává tud fejlődni. T. Ház! Ügy érzem, hogy a kormánynak népies és szociális érzéstől áthatott politikája, amely a kisexisztenciák számának szaporítását kívánja, nem valósítható meg anélkül, hogy az állattartást és az állattenyésztést, elsősorban annak jövedelmezőségét ne fejlesz szűk (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.}. Népünk szaporodása, az életszínvonal emelkedése, azután népünk egyoldalú táplálkozása előírja, hogy más táplálkozást propagáljunk, értem alatta a tejfogyasztás és a húsfogyasztás emelését. Ezek természetszerűleg szoros összefüggésben vannalk állattenyésztésünkkel is. De nemcsak ezek a belső indokok azok, amelyek az állattenyésztés fejlesztését és fokozását indokolják, hanem hivatkozhatom itt elsősorban külkereskedelmi mérlegünkre, amire az előadó úr is igen világosan rámutatott kiváló előadmányában, amelyért hálás köszönetet mondok. Külkereskedelmi mérlegünk azt mutatja, hogy évről-évre fokozottabb jelentősége van az állatexportunknak, tehát az állatexportot gazdasági helyzetünk megerősítése érdekében is fejlesztenünk keik Ezzel kapcsolatiban rá kell mutatnom még egy körülményre, amelyre az imént Megay igen t, képviselőtársam is rámutatott szép beszédében, nevezetesen arra, hogy a háború lezajlása után a búzaértékesítés ismét nehézségbe fog ütközni. Ma minden mezőgazdasági produktum, — így a búza is, — aranyat ér. ' Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy a háború lezajlása után a hajótér díjtétele feltétlenül ismét a békebelire, vagyis a mostan inaik egyharmadára, egynegyedére fog leesni, az amerikai búza tehát ismét idejöhet az európai piacra. (Ügy van! Ügy van!) De gondolnunk kell arra is, hogy az orosz termelés is megszerveződik ós majd az orosz búza. is Közép-Európába fog tendálni, amellyel mi, drágái) Lan termelvén, a versenyt nem tudjuk felvenni. {Ügy van! Ügy van!) A túlzott gabonatermelésről át kell tehát térnünk olyan termelési ágakra, . amelyeknek jövedelmezőségét mindén körülmények között biztosítani tudjuk. Ezek közül a termelési ágak közül elsősorban a takarmánytíermelésre kell rámutatnom, amelynek jövedelmezősége viszont az állattenyésztéstől függ. (Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! Örömmel kell megállapítanom, hogy az elmúlt húsz esztendő alatt a magyar gazdák lelkes, odaadó munkája és hozzáértése, valamint a magyar rög formáló képessége csodákat művelt az állattenyésztés terén. Húsz esztendővel ezelőtt — a trianoni békeszerződés megkötésekor — állatállományunk le volt rombolva, de a szívós, céltudatos munka lehetővé tette, hogy azóta minőségben és menynyiségben is hatalmas mértékben fejlődjék állatállományunk. A minőségi fejlődést talán legjobban mutatja az, hogy a törzskönyve lés terén ma már ott tartunk, hogy 60.000 darab szarvasmarhánk, tehenünk van hivatalos ellenőrzés alatt és ebből 15.000 darab a kisgazdatehén. Midőn 1920-ban a törzskönyvelést megkezdettük, a törzskönyvelt tehenek átlagos évi tejhozama 1743 liter volt, ma pedig már a. törzskönyvelt tehenek évi tejhozama a 3400 litert is meghaladja. Ez a szám azt mutatja, hogy ezeu a téren százszázalékos az emelkedés. Ha nem a törzskönyvelt tehenek létszámát, hanem az ország egész tehénállományának fedési eredményeit nézem, akkor meg kell állapítanom, hogy az évenkénti átlagos tejhozam tehenenként már mintegy 1900 literre emelkedett, míg ez a tria nőni békeszerződés megkötésekor legfeljebb csak 1600 liter volt. Ez bizonyítéka annak, hogy a célszerű munka és a hozzáértés milyen eredményeket tud felmutatni. A külföld is mindenkor elismerte a magyar gazdáknak az állattenyésztés terén elért kiváló eredményeit. Itt csak az egyes rekordteljesítményekre kívánok rámutatni. Ilyen például az, hogy a világrekordot is az a magyar tehén tartja, amely 19.664 liter tejet adott egy évben. De^ nekünk semmi esetre sem ezekre a csúcsteljesítményekre, ha-