Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-92

Az országgyűlés képviselőházának 92. ülése 19 kő március 13-án, szerdán. 131 késesabán? Békéscsaba ott van az ország hatá­rán, majdnem az oláh határnál. Elég sok ke­serűséget élt már át ez a magyar nemzet, elég sok keserűségen ment már keresztül Békés­csaba is és amikor megérte az 1940-ik esztendő első küszöbét és ezt méltókép kívánta meg­ünnepelni, akkor a szó szoros értelmében rá­uszították, ráoktrojálták a vendéglőikre a rend­őrök sokaságát, úgyhogy tisztes, 'becsületes családok asztalánál mindenütt ott állott a rendőr és így mulattak Szilveszter éjszakáján. Ha véletlenségből valamelyik magyarnak a talpát bizsergette a cigánymuzsika és az asz­tal mellett táncra mert perdülni, akkor jaj volt annak a kocsmárosnak. Keserű szájízzel lépték át tehát az óesztendő" utolsó napján az újesztendő küszöbét a békéscsabai magyarok. Hogy egyebet ne mondjak, Békéscsaba annak ellenére, hogy Tisoék a túlsó oldalról nagyon szerelik azt kiabálni, hogy még egy kis Szlovákia van —• ezt tagadom, visszautasí­tom, mert ezek az emberek minden körülmé­nyek között megfelelnek a magyar állameszme követelményeinek — ezek az emberek talpig magyarok mind, annak ellenére, hogy az anya­nyelve nem niiaidegyikinek magyar, hisz van­nak közöttük sokan, akik nem színtisztán, de mégis tudnak magyarul és különösen tudnak magyarul imádkozni. Mert a magyar imádság elhangzott akkor, amikor a 101-es emlékműhöz elmentek. Nem kérte őket erre senki, nem kap­tak felsőbb utasítást, de odament mindenki, ann'kor meghallották a szlovák' és a szovjet rádióból is, hogy Magyarországon a békés­csabai tótok is csatlakozni akarnak Szlovákiá­hoz, mire ők rögtön tiltakoztak, minden hiva­talos parancs nélkül elmentek a 101-es emlék­oszlophoz és hitet tettek a magyar állameszme mellett. (Tószt László: Isten éltesse őket!) En­nek azok voltak a mozgatói, akik megcsinál­ták azt az óriási nagy dolgot, hogy még- Tria­nonba is írtak annakidején tiltakozást. Itt van a levél másolata a kezemben. Ezeket az embe­reket a rendőrtanácsos úr rendőri felügyelet alá vette, másik részüket pedig internálta. (Egy hang jobbfelől: De nem ezért!) , Azt hiszem,, t nem lehet addig egészséges állapotokat teremteni az országban, aimig ilye­nek lehetségesek. Nekünk egyetlenegy célunk van: ebben az országban' egészséges légköriben, erkölcsi, valamint inemzethűségi szempontból — itt nincs kivétel, itt nem lehet kivétel — ennek a nemzetnek eggyé kell forrnia, íkülö­nösen most. Ez a legutolsó pillanat, amikor neküm/k össze kell fognunk, (Ügy van! Ügy van!), mert ha össze nem fognánk ebből a szem­pontból, akikor ennek magyon súlyos és káros kövíotkezinényei lehetnek. Nem úgy értem az összefogást, hogy gyerünk át mindnyáj am az Esterházy-utcába, (Derültség.) nem képviselő­tánsaiim, hamem úgy, hogy azoík a rendőr­tisztviselők és közigazgatási egyének ne kö­vessenek el hatalmi túlkapásokat, hanem ért­sük meg egymást. Ök a rendre őrködjenek, ott, abban a városiban, ahol vanmaik. n _ Egy rendőrtanácsosinalk, a rendőrség vezetőjének olyannak kell lennie — én úgy képzelem el — a város vezietésében és a város élén, mimt az apának; az egyik ikezélben legyen ott a kor­bács, ha valaki ^ renitenisíkediik, tessék elverni,' de a másik kezében legyen, ott a kenyér is és adjon kenyeret azoknak a szerencsétlen 'ke­nyérteleneknek és ne üsse ki a kenyeret a szájukból. Itt vámnak a kezemben a doiknmentumok, amelyek rendkívüli .mértékben. 1 diffamai ók reá­nézve, de ezeket nem teszem le a Ház aszta­lára. (Felkiáltások jobbfelől: Nagyszerű!) Ha a miniszter úrnak kell, rendelkezésére bocsá­tom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : Az interpellációt a Ház, kiadja a belügyminiszter úrnak. Következnék Jandl Lajos képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz, a kép­viselő úr azonban interpellációja elmondásária halasztásit kért. Kérdem a t. _ Házat, méltóztatnaik-e a ha­lasztáshoz hozzájárulni 0 !? (Igen!) A Ház a ha­lasztáshoz 'hozzájárul. Következik Jandl Lajos* képviselő úr inter­pellációja a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, 'szíveskedj'ák az inter­pelláció szövegét ifelolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar kir. vallás- és közok­tatásügyi minisizter úrihoz a tolnamegyei Be­leoskia község tanítójának minősíthetetlen! vi­selíkiedése tárgyában. Tudomására hozom a közoktatásügyi mi­niszter úrnak, hogy Tolna megye több köz­ségében, de különösen Beleoskán a tanítói személyzet működése közben hivatásától elté­rően és magas hivatásbeli céljairól és kötel­meiről megfeledkezve szabálytalan, a lakos­ság körében nagy nyugtalanságot keltő és törvénybe ütköző cselekményekre ragadtatja magát. Hajlandó-e a miniszter úr ezek miatt sizi­ííorúan intézkedni? — Jandl Lajos s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti. a szó. Jandl Lajos: T. Ház! A magyar közoktatási kormányzatnak egyik jól bevált Intézménye az évről-évre esetenkint megrendezett analfabíta­tanfolyam, amelyen a tanulmányaikban elma­radt, a betűvetés ismeretét vagy a legprimití­vebb képzettséget nélkülöző polgárok nyerhet­nek oktatást a legszükségesebb tudnivalókban. Magyarország legtöbb községében megrendezik ezt évenkint és így megrendezték ebben a tol­namegyei Belecska községben is, ahol — mint igen sok magyar községben — hála Istennek, az állapotok olyanok, hogy analfabéta nem igen akad, éppen ezért kiszélesítették a tanul­mánykört és ^bejelentették, hogy aki jelentke­zik, az egyéb tanulmányi dolgokban is, nyerhet oktatást, nevezetesen szépírásban, helyesírás­ban, sőt gyorsírásban'és a magasabb, nehezebb •számadási műveletekben ki fogják őt képezni. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Szép számmal jelentkeztek természetesen olyanok is, akik már előrehaladottábbak voltak az iskolai okta­tásban, akik elvégezték a hat elemit és az is­métlő iskolát, mert hiszen kecsegtette őket <\z, hogy itt olyan tudás birtokába jutnak, amelyet az életben jobban hasznosíthatnak, mint eddigi tudásukat. Jelentkezett a községben körülbelül negyven idősebb és fiatalabb polgár, ami mu­tatja, hogy a magyar falu a civilizáció és a kuliéira bármilyen kis cseppjét is szívesen fo­gadja és nem sajnálja a fáradságot ahhoz, hogy megszerezze azt a tudást, amelyre neki az élet­ben szüksége van. így jelentkezett Pere Ferenc 20 éves gazda­legény is, aki — mint nekem elmondta — fő­képpen azért jelentkezett, mert miután ő az iskoláit nagyon jó eredménnyel elvégezte, a számvetésben, különösen a százalékkiszámítás­ban akarta magát kiképezni, miután a gazda­sági életben neki erre feltétlenül szüksége van. Meg is indult a tanfolyam, járt is az elő­adásra, amelyen azonban huzamosabb idő után

Next

/
Thumbnails
Contents