Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-92

126 Az országgyűlés képviselőházának 9í keménykötésű fiatal magyar ember azt mondotta, hogy ő pedig nem alkuszik. Mi lett az eredményt Menesztették, Egyébként arról is panaszkodott az intéző úrnál: kérem, intéző úr, én három éve lakom egy kicsi kis_ szobában, ahol két esalád lakik, én gyermekeimmel lakom ott, a másik pedig gyermektelen család. Hárman vagyunk egy konyhán, hálrman vagyunk egy padlásra, hárman egy kamrára, osztozkodunk. Ilyen hatalmas birtokon nincs megfelelő lakás! Ekkor azt mondotta az intéző úr: Gólyafészket adhatok! Amikor az ember ilyen kijelentéseket hall, akkor sírni szeretne, szeretné siratni az, ilyen emibereknek — hogy mondjam? — lelkiismeretlenségét, szeretné siratni azt, hogy ez az ember nem tud beleilleszkedni ahba a magyar munkába, amelyre ma szükségünk van. Ilyen kijelentések után elbocsát egy olyan embert, aki most április elején mehet munkanélkül csal ádjával együtt. Ezzel a kélesi kérdést befejezettnek tekintem. Méltóztassék megengedni, hogy a másik panaszra bívjara fel a földmíyelésügyi miniszter úr figyelmét. A kisszállás! uradalom, amely 17.600 holdból áll, idegen birtok. Ez az idegen birtokos rátjött arra, hogy sokkal jobban jár ő, ha ő most szabadkézből parcelláz, másra állapítja meg az aratómért a földreform idején, amikor majd el fogják venni a földet, akkor esetleg nem fognak annyit fizetni, mint amennyit kér és nem fog annyit kapni készpénzben, amennyit most kér. Ezért 3Ö0O holdat parcelláz és eg-y pengőt kér négyszögölünk i'.vr. Egy katasztrális hold tehát 1600 pengő> 40—50 százalékát kell kifizetniök a földvásávlóknak. a többit majd 10—20 év múlva fizetik. Azt kérdezem: nem kijátszáisa-e ez a nincstelen embereknek, nem megelőzése-e ez annak a hatalmas, nagyméretű földreformnak, amely annyira késik az éji homályban?' Mert ki bírja megfizetni az 50 százalékát? Megint a nagybirtokos, nem pedig a szegény mezőgazdasági munkás, az a nincstelen, vagy az a gyümölcstermelő. Hiszen Jánoshalmának 'érdeke a kisszállási uradalom parcellázása. Jánoshalmán nincsen terület, ahol ismét megindulhasson a belterjes gazdálkodás és ezek a nagyok, gazdagok megadják érte az árat. de a szegények, akik 2 holdon akarnak gyümölcstermelést, vagy szőlőtermelést folytatni, nem tudják megvenni a földet. Arra kérem tehát a miniszter urat, szíveskedjék itt valahogyan _ a kisemberek érdekét megvédeni és ne engedje meg az önkényes parcellázást, piaely csak a maga érdekét nézi. r Ezen a birtokon zsidó részvénytársaság gazdálkodik. Hiszen régen feltártuk azokat a szociális nyomorúságokat- azt a magyar embert kizsákmánvoló gazdaságpolitikát, amely jellemzi ezt a Hajdu-féte 4 részvénytársaságot. Nekem szomorúan kell bejelentenem azt, hogy már megindult erre az esztendőre is az új kizsákmányolás, mert nincsen meg az a tiöirvény, amelyet a miniszter úr már januárra ígért, nincsen meg a mezőgazdasági munkabéreket biztosító törvény; még- csak tárgyaljuk, pedig már a végrehajtásnak is meg keh lene lennie, hogy megvédje a mezőgazdasági munkásságot. t , Már szerződéseket kötnek a kisszállási uradalomban és én beszéltem az intéző úrral, aki azt mondja, hogy: hiába mondottam Haidu úrnak, hogy mégsem lehet 2'75%-ra a esépMshez munkásokat szerződtetni, azt mondotta: majd ha a törvény megjön és töhbre kötelez, akkor többet fogok adni. Ne a törvény köte'. ülése 19W március 13-án,, szerdán. lezze, hanem a lelkiismerete és minthogy neki nincsen magyar lelkiismerete, nem érdemli meg azt, hogy magyar földdel gazdálkodjék. (Ügy van! Úgy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Nem szabad megengednünk azt, hogy így nyilatkozzék valaki, aki ezideig 17.600 hold korlátlan ura és évi 500 pengőkkel iparkodik' kizsarolni nemcsak a mezőgazdasági munkásokat, hanem az iparosokat is. azokat a szalkképzett kovácsokat, bognárokat, akik az olcsó konvencióért látástól-vakulásig dolgoznak. (Pápai István: Gosztonyi mit fizet?) Az aratási ^szerződéseket is megkötötték már: a 'tavaszira tized-, az Őszire tizenegyedrészt. Én tudioim azt, hogy ez sem felel meg a mezőgazdasági munkásság érdekeinek. Kérem a miniszter urat, hasson oda, hogy az ottani hatóság ne hagyja jóvá ezeket a szerződéseket és igenis, kötelezze az illetőt valami nagyobb fizetésre, mert hiszen ez a részvénytársaság kibírja a nagyabb összegeket is. A szőlősgazdák , panaszát is tolmácsolnom kell a .miniszter úrnak. Jártam Bácsalmáson, Mélykúton, Kjelelbián, Jánoshalmán és ott kétségbe vannak esve a szőlősgazdák azért, mert nekik nem elég hoMánkint 25 kilogramm rézgálic. Jánoshalma és vidéke hatalmas szőlőtermelő vidék, ahol meglehetősen leveles a. szőlő, tehát sok permetezőanyag kell és a peronoszpóra vagy — ahogyan magyarosan mondják — a »fenerosszpor« meglehetősen meglátogatja ezt a vidéket Kelebiával együtt. Én láttam ezekről kimutatásokat a kisembereknél, akiknek talán csak két hold a mindenük, àiê lehetőleg mindent ki akarnak venni a földből, tehát hétszer-nyolcszor is megpcrmetezik. Azért kérem a miniszter urat, adjon ígéretet, hogy megnyugodjék Bácska: amenynyiben szükségük van rá, kapnak ők még 25 kilogramm rézgálicot, hogy ezzel résztvegyenök a nemzetgazdaság töhbtermelésében. A másik kérés még az, hogy ne egy helyen osszák ki az 5000 holdnak megfelelő rézgálicmennyiséget, mert ebből visszaélések származnak. A Jánoshalmai Gyümölcstermelők Egyesülete, amely a kormánypárt fészke, kapta meg ezt a bizonyos kiosztást. Es mi történik? Aki először jelentkezik, az természetesen megkapja a rézgálicot, de lesznek olyanok, akik csak két hét múlva kapják meg, holott már másnap permeteznlök kellett volna, mert a jánoshalmai kisemberek, szőlősgazdák nincsenek olyan helyzetben, hogy egyszerre megvegyék a 25 kilogrammot. Ezeknek apránként kell majd, hogy milyen összegből, azt <még maguk sem tudják. A határozott kívánság — Bácsalmáson, Jánoshalmán és Kelehián is — ezeken a hatalmas szőlőtermelő vidékeken: kerületenként több helyen osztassék ki a rézgálic, hogy ezzel a gyors munka 'megtörténhessék. T. Ház! A magyar mezőgazdasági munkásság mindig nagy mértékben résztvett a magyar kultúra kialakításában, annak a magyar kultúrának a kialakításában, amelynek igenis már Szent "István idejében is súlya volt, mert én tagadom azt, hogy mi mindent csak Nyugattól tanultunk. Mi sokkal többre tanítottuk Nyugatot, taint amennyit tanultunk tőle! (Úgy van! Úgy van!) a szélsőbaloldalon.) Ebből a munkából a magyar mezőgazdaságig munkásság is mindig kivette a részét, tehát 'megérdemli, hogy a legteljesebb mértékben honorálják kívánságait. (Helyeslés, éljenzés és taps a 'szélsőbaloldalon és a középen.) Elnök: A földmiíveléimgyi miniszter űr kíván szólni,