Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-92
Az országgyűlés képviselőházának 92. ülése 19 W március 13-án, szerdán, 127 vitéz gróf Teleki Mihály földnrivelésügyi miniszter: T. Képviselőházi (Halljuk! Halljuk!) Palló igen t. képviselőtársam elsősorban a kélesi munkáslházak és a nmnkabéirviszonyok ügyében interpellált meg engem. így az első pillanatra nem tudom megállapítani, hogy milyenek ott a cselédlakások, de vizsgálat tárgyává fogom tenni, szakközegemet kiküldőm és megállapíttatom, hogy mi ott a helyzet. Természetesen mag'am is szükségesnek tartom, hogy a cselédházak ügye törvényhozásilag rendeztessék. (Elénk helyeslés és laps a jobbés a, szélsőbaloldalon.) Méltóztatnak azonban tudni, hogy pillanatnyilag meglehetősen el vagyok foglalva törvényjavaslatokkal, de amint ezeken túl leszek, remélem, ezt a törvényjavaslatot ! is a képviselőház elé tudom majd hozni. (Elénk helyeslés.) Ami már most a munkabérkérdést illeti, sajnos, a törvényjavaslat még mindig tárgyalás alatt van, azonban mint méltóztatnak tud ai, annak visszaható ereje lesz és ha olyan munkabérszerződéseket, illetőleg arató szerződéseket kötöttek, mint amilyent az igen t. képviselőtársam említett, ezeket a törvényjavaslatnak törvénnyé válása után majd meg lehet változtatni, illetőleg a törvény értelmében kötelezővé lehet tenni, hogy a munkaadók ezeket a differenciákat pótlólag kifizessék. Ezt á kérdést azonban éppen a javaslatom értelmében munkaügyi felügyelő'i állások kreálásával kívánom megoldani. Minden vármegyében egy külön meghízottam, -egy-egy szakközegein lesz, aki a munkabérkérdéseket^ állandóan vizsgálni fogja és remélem, hogy már a munkaügyi felügyelőnek a gazdasági felügyelőséghez való beosztása és ott való megjelenése is meg fogja akadályozni azt, hogy ilyen lelkiismeretlen munkásszerződések köttessenek. (Helyeslés.) Az interpelláció második része a kisszállás! uradalom parcellázásával volt Összefüggésben. Ügy tudom, hogy 2899 katasztrális hold földet, kíván Boncompagni hercegné és tulajdonostársa, gróf San Martino elparcellázni, A hozzám jutott adatok szerint a föld forgalmi ára ott 960—1700 pengőt tesz ki és ők ennél valamivel olcsóbban. 960—1600 pengő között kívánnak parcellázni. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy milyen feltételek mellett, rá kívánok mutatni arra. hogy a nálam lévő adatok szerint 30—40% készpénzfizetést kérnek és 60—70%-ot — aszerint, hoigjy 40 r vagy 30%-ot kérnek-e készpénzben — tíz félév alatt akarnak megfizettetni, 6'5% kamat mellett, azonkívül pedig 58, katasztrális holdat adnak el házhelyeknek, 600 ölenként, 400 pengőért, valamelyik műút mellett, amely terület házhelyek céljára igen alkalmas. Ugyanakkor azt az ígéretet tették, hogy a cselédlétszámot nem fogják csökkenteni. Nagyon jól tudom, hogy bár a parcellázásnál mindig ki van kötve, hogy az 5 holdasnál kisebb emberek vegyenek részt a parcellázásban, mégis csak a tehetősebbek tudnak benne részt venni, mert annyi pénze nincs mindenkinek, de ebből a szempontból is megvizsgáltatom a kérdést, A szakértőm jelentése szerint marad ott még nagy terület, amelyet a kishaszonbérleti törvényjavaslatnak törvénnyé válása után igénybe lehet majd venni, úgyhogy a nincsteleneknek, a teljesen szegényeknek kishaszonbérlet alakjában elegendő föld fog jutni. Természetesen csak ennek a premisszának a tudtával adtam meg a parcellázási engedélyt. Egy ilyen parcellázási engedély megadásánál tekintetbe kell venni azt, hogy egy nagyobb földterületnek a megoszlását, a földnek kisemberek kezébe való juttatását akarjuk véghezvinni és mivel a telepítési alap dotációja, amint a mólyen t. Ház tudja, csak évi 25 millió pengő, évi 25 millió pengővel pedig — legyünk őszinték — túl sokat nem lehet keresztülvinni, azért szükséges a magánparcellázást is bizonyos mértékig engedélyeznem, ahol a viszonyok azt megengediik és ahol a magánparcellázás nem ütközik a kisemberek érdekeibe. Ennek következménye az, hogy mivel Kisszállásról szakközegeim ezt a jelentést tették, a parcellázást megengedtem. Az interpelláció harmadik része a rézgálickórdésre vonatkozott. A múlt héten egy ilyen interpellációra adott válaszomban megmondottam, hogy egyelőre katasztrális holdanként 25 kilogramm rézgálicot tudok juttatni a szőlőbirtokosoknak. Méltóztatnak tudni, hogy a réz hadianyag, a legfontosabb hadfelszerelési anyagok egyike, úgyhogy csak bizonyos korlátolt mennyiségben lehet az országba importálni. Az itteni 'rézbányának, a recski bányának teljesítőképessége rézgáliera átszámítva 300 yagón, importálni tudunk, amint a múltkori inte.rpe'11'áícióira. adott válaszomban említettem, körülbelül 1200 vagy 1400 vagont. A két ösizsiaeg összeadásával kell tehát nekem a rendelkezésre álló anyagúik tekintetbevételével gazdálkodnom, őszintén (megmondom, hogy bizonyos mennyiséget tartalékoltam, mert magam is tudóim, hogy némely vidéken a 25 kilogramm sok, másutt meg kevés. A Tokaj hegyalján például so&stzor sokkal ikevesiebb pernietezőanyag- szükséges, ott néha egy-két permetezés is elég, az Alföldön viszont az idei éviben volt például olyan hely, ahol hétszer is kellett permetezni. (Ügy van! Ügy van!) A rendelkezésre álló anyagot tehát teljesen igazságosan megosztani nem lehet, csak akkor tudok igazságosan eljárni és akkor tudom a spekulációt és üzérkedést kikapcsolni, ha az utalványrendszer alapján megállapítok egy alapmennyiséget, (Helyeslés.) Ezt 25 kilogrammban állapítottam meg és bizonyos mennyiséget tartalékoltam azokra a vidékekre, amelyekre ez a 25 kilogramm holdanként nem elegendő. (Helyeslés.) Ha tehát szükség lesz, mondjuk a Bácskában arra, hogy a 25 kilogrammon felül még juttassunk a szőlőbirtokosok részére megfelelő mennyiségű rézgálicot, akkor az összegszerűséget nem tudom megmondani, mert házszámokkal nem szoktam dobálózni, de a szükséges mennyiséget a gazdatársadalom rendelkezésére fogom tudni bocsátani. (Helyeslés.) T. Ház! Ami a rézgálic elosztását illeti, elsősorban a Hangya szövetkezetek és a keresztény kiskereskedők útján kívánom a rézgálicot minden községben elosztani, aminek következtében semmi torlódás a kiosztásnál nem lesz. Tisztelettel kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Inén!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következnék Maróthy Károly képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. r A képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárult. Következik Kóródy Tibor képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter és a belügyminiszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szí1 veskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. 21*
