Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-92

108 Az országgyűlés képviselőházának 92 Nem hinném, hogy a községeket, a közbirtu . kosságokat használati díj címén évente és apa állatonként gondolom, bikánál 80—100 pengőnél .nagyobb teher sújtaná, ami szerintem minden további veszély nélkül a község háztartásába beállítható is lesz. Hogy azonban a községek és a közbirtokosságok feladatuknak maradéktalanul meg is tudjanak felelni, annak igénytelen nézetem szerint két elengedhetetlen feltétele van. Az egyik az, hogy megfelelőszámú apaállat-istállóról gondoskodjunk, a másik pedig, hogy ezeknek az apaállatoknak szakszerű ellen őrzése mind tartásuk, mind pedig észszerű felhasználásuk terén minél gyakrabban biztosi ttassék. Ami az apaállat-istállókat illeti, úgy em lékszem, a múlt esztendőben 600.000 pengő szolgálta ezt a célt, ami becslésem szerint körülbelül 200 apaállat-istálló felépítését tette lehetővé. A folyó évben ezzel szemben — úgy tudom — már csak 500.000 pengő van előirányozva és tekintettel arra, hogy igen sok község, de különösen a tanyavilág nem rendelkezik apaállatistálókkal, de különös tekintettel arra, hogy a "kormányzat bölcsessége a visszacsatolt úgynevezett Felvidéken és az Erdős-Káirpátokban a>. annyira elhanyagolt állapotban lévő állattenyésztés fellendítését is célul tűzte ki többek közt, kívánatosnak tartanám, hogy ezt az említett 500.000 pengőt felemeljük. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk a közel jövőben majd jelentkező rendkívül fontos körülményt. Remélhető, hog> az önálló kisexisztenciák, kishaszonbérlők számának mielőbbi gyarapodásával párhuzamosan emelkedni fog a kereslet az üszők és tehenek iránt is. Ez természetszerűen emelni fogja a szükségletet az apaállatokban. A jelzett időpontra feltétlenül rendelkeznünk kell megfelelő épületekkel, mert az kétségtelen, hogy ha erre a célra nem áll elegendő épület rendelkezésre, akkor a most intézményesen megvalósítandó célkitűzések nem fogják valóra váltani tudni azokat a reményeket, amelyeket méltán és reálisan füzünk hozzájuk. Ezzel a javaslattal az állattenyésztés színvonalát kívánjuk emelni, a földbirtokreforin törvénnyel pedig minél nagyobb és minél eresebb számú kisexisztenciákat akarunk teremteni. Már most tekintettel arra, hogy az állattenyésztés a mezőgazdaságnak alapvető tényezője, — különösen áll ez a szabály a több állatot tartó kisgazdákra — már előre mindenről gondoskodnunk kell, ami az állattenyésztést elősegíti és biztosítja. Az üszők és tehenek iránt az önálló exisztenciák részéről mielőbb várható kereslettel kapcsolatban legyen szabad rámutatnom egy pusztító veszedelemre, amely hazánkban többfelé jelentkezik. A gazdák igen sok helyen levágásra adják el borjaikat, nem mintha roszszak vagy hibásak volnának azok, hanem vagy azért, mert a pénzre szükségük van, vagy — ami ma még gyakoribb eset — mert nem tudják, hogy mivel takarmányozzák és etessék őket. így pusztul el ugyanilyen oknál fogva országunk malac- és juhállománya is. Elképzelhető, hogy a mai nyomott állatárak mellett ezek a jószágok milyen potom áron kerülnek a piacra. De azt a borzasztó nemzetgazdasági kárt is érezzük mindannyian, amit ez a gyakorlat jelent. Ettől a nagy kártól eltekintve, azonban milyen hiányok lesznek majd akkor, ha — miként említettem — a kereslet az önAUó kisexisztenciák részéről tényleg jelentülése 19hO március 13-án, szerdán. kezni is fog?! Éppen ezért különös nyomatékkal és mély tisztelettel kérem az összkormanyt, méltóztassék ezekkel a nagy problémákkal behatóan foglalkozni és idején, a legsürgősebben elkövetni mindent, hogy a további pusztítás megakadályoztassák. A jelenlegi nyomott árakkal kapcsolatban legyen szabad egy másik közelálló veszélyre is rámutatnom. Ha a gazdaközönség csak ráfizetéssel tud hizlalni, kénytelen lesz a ihízlalási tevékenységet abbahagyni, aminek természetes következménye az, hogy az országban nem lesz zsír és még saját zsírszükségletünket sem fogjuk tudni fedezni. Legyen szabad errevonatkozólag néhány adatot félolvasnom egy statisztikából a múlt és a jelen összehasonlítására. Ebben a statisztikában az 1913., az 1928., az 1929. és az 1940. évi márciusi árak vannak egymással szembeállítva és feltünteti a statisztika az 1939 augusztus 26-i dátumot is, amikor tudniillik az árkormánybiztosság megállapította a zsír árát. A zsír ára 1913 márciusában 2'13 pengő volt, 1928-ban, tehát a háború után, 2'12 pengő volt, majd 1939-ben felment 2'30 pengőre, 1939 augusztus 26-án az árkormánybiztosság megállapítása szerint 1*62 pengő volt, azóta felemelték l'8ü pengőre és ez az ára ma is. A marhahús ára 1913-ban 2"61 pengő, 1928-ban 2'30 pengő, 1929-ben ugyancsak 2'30 pengő, 1939 augusztusában 1*50 pengő, tehát 80 fillérrel kevesebb, ma szintén 1*50 pengő a hatóságilag megállapított ár. A másik aktuális probléma a gyapjúkérdés. (Halljuk! jobbfelől) Az árellenőrzés ors'zágos kormánybiztosa több jühtartó gazdaságban számításokat eszközölt, amelyeknek alapján megállapítható, hogy a gyapjú előállítási ára a befektetett tőke után megengedhetőnek minősíthető 5°/o-os haszonnal együtt 3*22 pengő. Ez a számítás azonban a múlt esztendei takarniájiyárak alapján történt, tehát az 1939 januárjától decemberig tartó időszialk alatti könyvelések^ alapján, miután azonban a. takarmány ára azóta jelentékenyen drágult, ez a számítás már nem mondható reálisnak. {Csoór Lajos: Nem bizony, mert nehéz volt a teleltetés!) A rendikívüli téli időjárás miatt lé nyegesen hosszabb téli takarmányoizási idővel kellett számolnunk, ami természetesein emelni fogja a gyapjú előállítási költségeit. Kétségtelen azonban, hogy juhállományunk gyarapodására és gyapjútermelésünk fokozására csak akkor számíthatunk, ha a juh tartás jövedelmezőbb állattenyésztési ág lesz. Éppen ezért tisztelettel kérem a földmívelésügyi kormányzattól, méltóztassék legalább a 3'60 pengős árhoz ragaszkodni. Nem kívánok itt kiterjeszkedni a gyapjúárak 3*60 pengős árszintjének biztosításával kapcsolatban a posztó árának mikénti alakulására, . csak a következőket van szerencséni tisztelettel közölni. Ha a gyáripar ténylegesen csak; 2 pengős gyapjúárat fizetne, akkor 1*60 pengős Spannung maradna és ha ezt az árkiegészítést a gazdák közvetlenül a földmívelésügyi minisztérium útján kapnák meg, akkor ez mindössze 14"4 millió pengő kincstári áldozatot jelentene. Az elmoindottakra való tekintettel meg kell találni annak módját, hogy a magyar mezőgazdaság alapjának tekintendő négy állattenyésztésig ág, tehát a isizarvasmarha-, juh-, sertés- és lótenyésztés feltétlenül rentábilis legyen. Csak ebben az esetben számíthatunk arra, hogy megfelelő minőségű és mieininyiségű állat fog rendel kezesünkre állni mind a bel-