Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-91

92 Az országgyűlés képviselö'hazanak 91. sehb állatállomány mellett nem nyer, a föld termőképesséige csökken és terméshozama az eg*ész vonalon visszafejlődik. A csökkent terméshozam pedig- a termelők számára kisebb bevételt, a fogyasztók számára áruhiány mellett magasabb árakat produkál. Az egyes termelési ágak közű egyensúly így felborul és általános fogyasztási válság indul meg annak minden szomorú következményével. Mint állattenyésztési produktumok előállításával foglalkozó államot nagyon sokszor ->szsze szoktak hasonlítani bennünket Dániával. Személyes tapasztalataim alapián mondhatom, hogy ez az összehasonlítás csak annyiban állja meg a helyét, hogy mindkét állam feleslegekkel rendelkezik állattenyésztési termé kékben. A feleslegek értékesítésénél az összehasonlítás csak a teljesen ellenkező módszerek tekintetében lehetséges. Itt van például tény, hogy Dánia állati termékeit kizárólag feldolgozott állapotban viszi piacra, ami ellenkezője a mi értékesítési rendszerünknek. Dánia a biztosított piacokat igyekszik teljesen kihasználni, ezzel szemben mi nem biztosított piacokon vagyunk kénytelenek dolgozni. A dániai állattenyésztésnek takarmánnyal való ellátása a minden iránvbúl való megközelíthetőség, illetőlear a tengeri hajózás lehetőségével sokkal inkább biztosítva van, mint a mi földrajzi fekvésünk esetében. Az említettek téliesen lehetetlenné teszik annak feltételezését, hogy mi a dán példát meg tudjuk közelíteni. De itt nemcsak a helyzetről kell beszélnünk, hanem az emberekről is. Meg kell említenünk a dán szövetkezeti gazdálkodás nagyszerű eredményeit, a dán gazdatársadalom öntevékenységét és nem utolsó sorban rá kell mutatnunk arra a tényre is, hogy a dán szövetkezeteket az elért eredmény szerint értékelik. A dán szövetkezeteknél a szövetkezeti tagok aktivitása és sokasáéra adiá meg a szövetkezet erejét. CÜgy van! iobbfelől) leren kevésszer láttam ott, hogy a vezérigazgató fizetésének nagysága lett volna az irányadó és eszerint bírálták volna el a szövetkezetet. Mindenki azt hihetné, hoery a jelenlegi európai helyzet» illetőleg a jelenlegi politikai állapotok nyersanyagellátásunk terén bizonyos korlátozásokat kényszerítenek ránk. Az egészen bizonvtos. hogy ipari nyersanyagaink pótlása akadályokba ütközik és egészen bizonyos, hogv külkereskedelmi mérlegünk ipari termékeink exportjának kiesése miatt csökkenő tendenciát fog mutatni. Normális ésszel mindenki azt hihetné, hogy igyekszünk ezt a kiesést olyan módokon és olyan eszközökkel biztosítani, amilyenekre lehetőségünk van, tehát a mezőgazdasági termelés fokozásával, de főleg az állattenyésztési termékek produktumainak növelésével (Üay von! jobb felől.) s azok mennyiségi és minőségi fokozásával. Milyen tragikus, hogy amikor törvényt alkotunk az állattenyésztés mennyiségi és minőségi felemelésének céljából, amikor a legnagyobb szükség lenne az említett okokból a mennyiségi termelés emelésére, akkor az utolsó félesztendő alatt sertéstenyésztésünkben körülbelül egymilliós, szarvasmarhatenyésztésünkben nedig körülbelül 100.00O darabos visszafejlődés mutatkozik. Ez a visszafejlődés annak tudható be, hogy az árpolitika nem volt megfelelő és a termelés veszteséges volt. (ŰOV van! a jobboldalon.) En ugyanis abban a szerencsés, inkább azt mondhatnám. szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy több, mint egy esztendeje — amennyire egyáltalán j lehet betekintést nyerni és amennyiben át leülése 1940 március 12-én, kedden. het tekiteni az állatértékesítés jelenlegi állását — ebbe betekintést nyernetek. S amikor ezt élénken figyelem, a legnagyobb részvéttel vagyok a földmívelésügyi miniszter íir iránt, aki ugyanazt akarja, amit mi s aki mindenütt és mindenfelé megnemértést, rövidlátást és kapkodást látva, a gazdasági politikának minden káros következményével szemben igyekszik a mezőgazdaság érdekeit megfelelően előbbrevinni s sziszifuszi harcot folytat azért, hogy a mezőgazdaság jövedelmezőbb lehessen. (Pándi Antal: Kivel szemben?) Fel kellene^ vázolni az állatértékesítés jelenlegi helyzetét. (Rapcsányi László: Igen sok a zsidó kereskedő!) Vannak intézmények s ezek között ott van először a földmívelésügyi minisztérium. A földmívelésügyi minisztérium különféle osztályai lehetőleg nem egy vezetés alatt végzik munkájukat és e munka mellett látjuk, hogy az értékesítésbe a kereskedelemügyi miniszter úrnak is beleszólása van. A kereskedelmi minisztérium a külkereskedelmi szerződések kötésével és magának a kereskedelemnek kézbentartásával természetesen messzemenő irányító hatást gyakorol a belső fronton az értékesítésre. Ezután következik a Külkereskedelmi Hivatal. A Külkereskedelmi Hivatal kivitelre szoruló cikkeinket igyekszik eladni, de mert igen kevés összeköttetése van a termeléssel, a legtöbbször ad hoc esetekben már alig eladható tételeknek minden áron való piackeresésében merül ki és kénytelen a tételeket olyan árakon eladni, amilyen árak annak idején egyáltalán elérhetők voltak. Nem akarok arról beszélni, hogy a székesfővárosnak is van egy egészen külön szempontoktól vezetett értékesítése elgondolása. (Rapcsányi László: Pedig érdekes volna!) Azután következnek a lebonyolító szervek. a tanácsadó szervek tömege, a Mász.. a Seb. és különféle érdekképviseletek, amelyekkel azután sikerül olyan áttekinthetetlen összevisszaságot teremteni az értékesítés kérdésében, hogy igazán ember legyen, aki felelősséget mer vállalni azért, hogy meglévő javaink hová, hol és mily áron értékesíthetők. Ez azonban még kevés. mert ezzel még lehetne bírni. Ezen túl azonban következik az értékesítésnél és az árak megállapításánál a honvédelmi érdek figyelembevétele, bizonyos szociális érdekek figyeIßmbevetele, a főváros ismét speciális érdekeinek figyelembevétele, következik az árkormánybiztosság ármegállapításainak egészen különös és általam meg nem érthető módszere, mert az én megítélésem szerint az árkormánybiztosság arra való, hogy ellenőrizze azt, hogy egy termelési ág se húzhasson különös, meg nem engedhető jövedelmet, bármilyen esetben is. nem beszélve a mostani különleges állapotokról. Hogy azonban a magyar gazdatársadalmat veszteséges hizlalásra lehet kárhoztatni akár szociális, akár honvédelmi okokból, azt nem tudom és nem vagyok hajlandó megérteni. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — Rapcsányi László: A zsidók kapják a prémiumot!) Amikor ezt a helyzetet felvázoltam, ezt csak azért tettem, hogy méltóztassanak azt a tövisekkel kibélelt földmívelésügyi bársonyszéket olyan formában látni, mint ahogy azt én látom és méltóztassanak a. földmívelésügyi miniszter lír idevonatkozó törekvéseit olyan mértékben honorálni és alátámasztani, amint azt ő megérdemli. Mindenki tudja, hogy az elmúlt évben abrakban, takarmányban katasztrofális hozam volt. de a gondos és iól felkészült, előrelátó gazdának paríroznia kell, még