Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. ülése 1940 március 12-én, kedden. 89 Boczonádi Szabó Imre jegyző: Juresek Béla! Elnök Juresek Béla képviselő urat illeti a szó. Juresek Béla: T. Ház! Abban a kellemes helyzetben vagyok, hbgy a törvényjavaslattal kapcsolatban nincs módomban vitázni, még ha az ellenzék vezérszónoka nem fogadta is el a javaslatot. Hiszen a javaslat el nem fogadása indokául nem a javaslatban talált hibákat, tehát nem magát a javaslatot hozta fel, hanem bizonyos mellékkörülmények, (Égy hang a szélsőbaloldalon: Inkább főkörülmények! ) bizonyos mindnyájunk által szintén megoldásra váróknak tekintett szerves gazdasági kérdések megoldatlansága miatt nem volt módjában a \ javaslatot elfogadni. Ezekkel én most nem kívánok foglalkozni, ezeket nem akarom most bírálni, hiszen mindnyájan érezzük mindezek hiányát, tény azonban az is, hogy egy bizonyos célt szolgáló helyes törvényjavaslat nem oldhat meg minden; kérdést, így természetszerűleg nem tudom magamévá tenni azt az álláspontot, hogy ennél az oknál fogva ezt a helyes törvényjavaslatot nem lehet elfogadni. Valószínű azonban, hogy ha ellenzéki oldalon ülnék, akkor én is csak ezen az alapon nem fogadhatnám el a javaslatot. (Derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang a, szélsőbaloldalon: Legyen szerencsénk! — Palló Imre: Nem biztos, hogy felvesszük! — Derültség.) T. Ház! A törvényjavaslatot a legnagyobb öröimmel üdvözöljük, s köszönetet szavazunk érte a miniszter úrnak (Éljenzés a jobboldalon), de a legnagyobb elismerés és dicséret illeti munkatársait is, akik valóban gazdákként, gazdák részére hoztak egy olyan törvényjavaslatot, amely mindennapi: problémáikat hivatott megoldani, s amely bár szorosan véve a törvényhatósági állattenyésztési alapról szól, végeredményben a falusi kisembernek, a ikisgazdatársadalom állattenyésztésének jövedelmezőbbé tételét és általában bevételeinek fokozását szolgálja. Ez a javaslat tehát, bár az állatokra vonatkozik elsősorban, mégis inkább az embereket érinti, hiszen az emberen segít, mi azonban a földmívelésügyi miniszter úrtól. — aki már sokszor kimutatta, hogy a kisembereken mennyire segíteni akar s aki megfelelő szaktudással i« rendelkezik — nem is vártunk mást. mint hogy ilyen javaslatot fog elénk terjeszteni. (Bodor Márton: Anyagi eszközök nélkül nem lehet segíteni!) T. Ház! Ez a törvényjavaslat tulajdonképpen szervesen összefügg a régebbi hasonló irá nyú törvényekkel, mert ennek a törvényjavaslatnak az eredményei biztosítják bizonyos mértékben a kishaszonbérletet igénylő és azt később tulajdonul megszerezni akaró gazdatársa dalom boldogulását. Különösen összefügg ez a javaslat a legkisebb mezőgazdasági munkabérekről szóló törvényjavaslattal, mert hiszen ennél a javaslatnál jobban már nem is lehet segíteni a falusi zsellért, aki a dolog természeténél fogva évenkint körülbelül csak 120—140 napot tud bérmunkával eltölteni és ez alatt az idő alatt kell családja részére a megélhetést biztosítania; a télen munkanélküliségre kárhoztatott mezőgazdasági zsellér- és kisgazdatársadalmon tehát úgy lehet a legjobban segíteni, ha az állatai körül végzett munkáját hasznosabbá és jövedelmezőbbé tesszük. T. Ház! Nagyon helyesen 'mutatott rá arra mind az előadó úr, mind előttem szólott képviselőtársam, hogy milyen bevételei vannak az állattenyésztésből a kisgazdatársadalómnak. Az állattenyésztés fejlesztését szolgáló eddigi törvényes intézkedések szerint a községeknek kellett tenyészapaállatokról gondoskodniok. E köteles gondoskodást a községek legtöbbször anyagig eszközök hi ján mulasztották el és így a községek lakossága vagy közbirtokosságokba vagy különféle tejelés-ellenőrző egyesületekbe vagy legelőtársulatokba tömörülve igyekezett arra

% hogy megfelelő tenyészállatokkal lássa el magát, (amire állami vagy vármegyei segélyt. anyagi juttatásokat kapott. Az, hogy a községek nem láthatták el ezt a funkciót, a dolog természetéből eredt, mert hiszen a községi háztartás összege a tenyészállat beszerzésekre szolgáló tételek beállításával olyan magasra rúgott volna, hogy azt a felügyeleti hatóságok nem hagyták volna jóvá. Egészen természetes. hogy niivel f a községek háztartási felügyeleti hatósága, végső fokon a belügyminisztérium mégis csak az adminisztrációt, az igazgatást látja^ fontosabbnak, nagyon valószínű, hogy a tenyészállat beszerzésre szánt összegeket törölte volna elsősoirban. Az érdekeltségek és a közbirtokosságok, amelyek a hasznos és szükséges feladatokat megoldották, áldásos működést végeztek, azonban éppen a kisközségekben és a körjegyzősé- » gek r alakjában települt lakosságnál nagyon nehéz volt sokszor különösen a legelőhiány, sokszor pedig az anyagi helyzet miatt megvalósítani ezeket a lehetőségeket és így egyes helyeken tényleg meg nem felelő tenyészállatok kerültek a köztenyésztésbe. De még a meg nem felelő tenyészállatoknál is sokkal na- • gyobb baj volt a tenyészállatok teljes kiesése, mert^ nagyon^ sok helyen egyáltalán nem volt tenyészbika és a, várható szaporulat kiesése éppen a legszegényebb néposztály bevételeinél jelentkezett, mint kiesés és lehetetlen helyzet elé állította őket. A törvényjavaslat törvényi erőre emelkedése esetén valószínű, hogy ezek az állapotok rövidesen teljesen megszűnnek. A törvényhatóságok, ismerve a vármegye területét, nagyon valószínű, hogy elsősorban éppen ezeket a legjobban segítségre szoruló közületeket fogják megfelelő

4 tenyészállatokkal ellátni. Felette kívánatos azonban, hogy a törvényhatósági állattenyésztési alap mielőbb rendelkezzék megfelelő számú tenyészállattal és hogy a tenyészállatlétszám minél nagyobb legyen. Meggondolandó volna, nem lehetne-e lehetővé tenni, hogy a tenyészállataikat a törvényhatósági állattenyésztési alapnak önként átadni kívánó közületek ezeket az állataikat már most adják át annál is inkább, mert abban az esetben a jelenlegi törvényes rendelkezések szerint idő előtt kiselejtezésre kerülő apaállataik elsősorban más helyen továbbra is használhatók lennének, másodsorban pedig azért, mert a már legtöbbnyire jó irányban fejlődő és bizonyos fejlődési fokon levői tényé; szetekben a törvényhatósági állattenyésztési alap segítségével biztosíthatók lennének a fejlődés további fokozatai, de nem utolsósorban azért, mert ilyen helyéken átmenetileg kettős megterhelést fognak szenvedni az ottani lakosok. A kettős megterhelés előáll a 3J c) pontja alapján, amely c) pont szerint a kétévesnél idősebb üszők és tehenek után bizonyos tenyészdíj fizetendő. Nagyon valószínűnek tartom, hogy a törvényhatósági állattenyésztési alap éppen azokra a helyekre, ahol az állattenyésztés már most is megfelelő fokot mutat, fog legkésőbb törvényhatósági tenyészállatokat adni, (Csoór Lajos: Ellenben ők is fizethetnek az anyaállatok után!) mert szükséges, hogy előzőleg azokat a helyeket lássa 15*