Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. nem készítenek terveket és miért nem állítanak tel olyan szarvezetet, amely a nagybirtok termelését felülvizsgálja és amennyiben az a nagybirtok néhány even belül nem tudja elérni az átlagos színvonalat, a legerőteljesebb ellenőrzés alá vetik, vagy pedig a gazdálkodás átadására kötelezik? Ez a megjegyzésem arra a gazdálkodásra, amely Magyarországon a nagybirtokon tapasztalható, mert ilyen ellentéteket és ilyen egyenlőtlenségeket semmivel sem iehet magyarázni. Arról nem beszélek, mert hosszadalmas lenne, — amit az Omge. kimutatásaiból kellene idéznem — hogy ezeken a birtokokon, ahol ilyen nagy eltérés van állatsűrűség és állattartás tekintetében, a pénzbevétel, a kifizetett munkabér és általában ezeknek a birtokoknak nemzetgazdasági haszna szempontjából milyen óriási különbségek vannak. Arra kérem a loldmívelésügyi kormányzatot, — mert ennek semmi akadályát sem látom — hogy ebben a tekintetben komoly ellenőrzést hajtson végre, készítsen tervezetet és amíg ezek a nagybirtokok fennállanak, — remélem, hogy rövidesen felszámolás alá kerülnek — addig is éppen a kisgazdaságok érdekében, a legszigorúbb ellenőrzést hajtsák végre. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: Nem fogják megcsinálni!) A másik dolog, amit ezzel a javaslattal kapcsolatban meg kell említenem, a nagybirtok oldala a kérdésnek. Ha a javaslatot nézem, akkor azt látom, hogy ez a javaslat az állattenyésztésnek csak az egyik vonalán, a minőség oldalán kívánja emelni a színvonalat. De kérdem, vájjon a kisgazdaságnál is megelégedhetünk azzal a mennyiségi állapottal és azzal a termelési szinttel, amelyet ott tapasztalunk ? Kijelentem, hogy nem. Itt is igen erőteljes intézkedésekre van szükség. A kisgazdaságoknál elsősorban a gazdasági müvelés és a szakoktatás kérdése nyomul előtérbe. Ez az egyik. De ez nem elegendő, t. Ház. Azt a gazdát taníthatjuk, ahogyan akarjuk, de ha ő nem látja azt, hogy van értelme annak a tanulásnak, akkor ennek semmi eredménye, semmi haszna nem lesz. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A másik oldalon pedig be kell bizonyítani azt, — éppen az állattartás hozamának, a hizlalásnak, a tejtermelésnek és a gyapjútermelésnek az oldalán — hogy van értelme a küszködésének, mégpedig azzal, hogy gondoskodunk megfelelő értékesítésről és biztosítunk megfelelő árakat. Ezen a vonalon is súlyos hibákat látok. Az a meggyőződésem, hogy a magyar parasztságnak, a kisgazdatársadalomnak a kedvét úgy lehetne fokozni az állattartás terén és általában a gazdálkodás terén is, — ami különben nem újság — ahogyan Olaszország csinálta és ezzel megnyerte a búzacsatát. Mi is tanulhatunk a nagy népektől. Ott úgy oldották meg ezt a kérdést, — és ezt itt is meg kellene szívlelni — hogy nagyon komoly gazdasági versenyre serkentették a (kisgazdatársadalmat, de ezt nem úgy kellene csinálni, hogy néhány pengős díjat vagy oklevelet adunk nekik. A mi felfogásunk ugyanis az, hogy járásonként tessék, komoly díjakat kitűzni, ezerpengős díjat és száz pengővel lefelé tíz díjat a legnagyobb tejelő tehenészetet fenntartó kisgazdának, vagy a legnagyobb gabonaatlagot kihozó, a legjobih gyümölcs- és bortermelő kisgazdának. Meg vagyok győződva róla, hogy ha ilyen díjakat fokozatosan kitűzünk és egy három- vagy Ötéves ciklust írunk elő. az öt év leforgása alatt igen komoly gazdasági KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 19 UO március 12-én, kedden. &t versenyre indulnak, és ezzel nagyon komoly hatást lehetne elérni. Nekem az a véleményem, nogy az erre szánt Összegek meghozzák a maguK eredményeit. A kormány oldaláról természetesen erre mindjárt, azt a választ kapjuk, hogy ja, ez sokba kerül. Valóban lehet, hogy nenány, millióba is belekerül öt év alatt, üe az a meggvo^üüesem, hogy csak ilyen módon lehet emelni a termelés színvonalát es fokozni a kisgazdatársadalom kedvét. (Jfalló Imre: Ha nyerni akarunk, be kell fektetni!) Egy-egy ilyen versenynek az előkészítési költségei nem is tesznek ki olyan óriási összegeket, csak néhány százezer pengőt tesznek ki. Ha arra gondolok, hogy mennyi pénz megy el pártpalota vásárlására vagy választásokra, kétségoeesik az ember; azok&al az ezer és tízezer pengőkkel nagyon komoly támogatást lehetne nyújtani a kisgazdatársadalomnak. Elnök: Kérem, ne állítsa be a képviselő úr úgy a dolgot, mintha állami pénzek választásokra mennének! (Mayer János: Ezt ki is kérjük magunknak!) Matolcsy Mátyás: Ezt nem mondottam s távol áll tőlem, hogy ezt a kérdést így exponáljam; mi képviselők mindnyájan tudjuk, hogy ezek az összegek nem a költségvetési tételekből származnak. (Keck Antal: Eddig sohasem mutatták ki, hogy honnan vannak a választási pénzek. Tessék kimutatni, hogy honnan vannak a választási költségek, — Zaj.) Elnök: Tessék kérem a szónokot meghallgatni. Matolcsy Mátyás: Nem erről akarok én beszélni, itt komoly problémákról van szó. Az a meggyőződésem, hogy amikor a magyar agrártermelésnek ezt a legfontosabb ágát vizsgáljuk, akkor nem állhatunk meg ennél a Törvényjavaslatnál, mert itt vannak a nagy problémák közvetlenül a, tenyésztés és nemesítés kérdésének oldalán. Kijelentem, hogy rendkívül elszomorító az az agrárpolitika, amelyet nem a földmívelésügyi miniszter úr, hanem a pénzügyminiszter úr csinál akkor, amikor az állami ménesbirtokoknál előírja, hogy év3nként mennyit kell beszolgáltatniuk. Végeredményben legyünk tisztában azzal, hogy a költségvetés forrásait nem a ménesbirtokoknak kell szolgáltatniuk. Azoknak egészen más hivatásuk van s én azt hiszem, hogy a kormányzatnak és az állattenyésztési osztály vezetőjének is szolgálatot teszünk akkor, amikor erre a kérdésre bátran rámutatnunk. Évek óta hangsúlyozom, s az első, radikális földreformot hirdető könyvemben is megírtam, hogy az állami ménesbirtokokra, a mezőhegyesi uradalmakra szükség van akkor, da csakis akkor, ha teljesítik hivatásukat a tenyésztés, a minőség kitenyésztése oldalán. Az az előírás, hogy a 30.000 holdnak egymilliót kell beszolgáltatnia az államkasszába, mint tiszta jövedelmet, nem szempont, mert ha kiadjuk bérbe azokat a birtokokat, ennek az összegnek talán a másfélszeresét is meg fogjuk kapni. Ez nem lehet szempont, mert az egyedüli szempont az, hogy azoknak a birtokoknak hivatásuk magaslatán kell állaniok s a minőségi termelésre és a kitenyésztésre kell gondot fordítaniuk. 30.000 holdról 80—90 csődörcsikót vagy 100 bikát kiadni egy évben, ez olyan kicsi és nevetséges kötelezettség, hogy ha talán holnap feloszlatják és kis parcellákban bérbeadják, senkisem vesz tudomást róla, hbgy a mezőhegyesi ménesbirtok kiesett, mert hiszen, ma nincs semmiféle komoly je15