Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-67

86 Az országgyűlés képviselőházának 67. A t. Ház tudomására hozom, hogy a belügyminiszter úr a gümőkór és a nemibetegségek elleni védekezésről, valamint a közegészségügyi törvények egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára a házszabályokra való utalással Johan Béla belügyi államtitkár urat miniszteri megbízottként bejelentette. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirendünk szerint következik a törvényhatósági bizottsági tagsági jogról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása. (írom: 123.) Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Malasits Géza! Kínok: Malasits Géza képviseli urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! Igénytelen felszólalásomban fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy maga az a tény, hogy a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat a törvényhatosági bizottsági tagok mandátumát egy évvel meghosszabbítja, még nem elégítheti ki a munkásosztályt. Azért nem, mert szerintem ez a törvénytervezet csak akkor lenne teljes, ha a belügyminiszter úr ezzel egyidejűleg kilátásba helyezte volna, hogy az alatt az egy év alatt, amíg a mandátum meghosszabbíttatik, az 1929:XXX. tc.-et úgy módosítja, hogy az a valóságban, tettleg és tényleg lehetővé tegye a dolgozó néposztályok számara, hogy a törvényhatósági munkában résztvehessenes. Méltóztatnak tudni, hogy az 1929 :XXX. te. szakított azzal a régi rendszerrel, amelyben a munkásosztálynak a törvényhatósági munkában semmi néven nevezendő befolyása nem volt. Akik birtokuk, házuk, földjük vagy üzletük után fizettek adót, azok vettek részt a törvényhatósági munkában, a munkásosztály onnan ki volt zárva. Időközben megváltoztak az adózási viszonyok; ma már a városok fenntartásához nagyban hozzájárulnak a dolgozó néposztályok a kereseti adóval, a forgalmi adóval és azok pótlékaival, úgyhogy egészen természetes és érthető volt, hogy mivel új adózó rétegek keletkeztek, ezek az új adózó rétegek résztvehessenek a törvényhatóságok munkájában. Az 1929:XXX. te. elméletben tényleg helyet biztosít a dolgozó néposztálynak a törvényhatóságban is. Hébe-hóba sikerül is egyiknek-másiknak oda becsúszni, de csak elméletben, mert a gyakorlatban ezek a jogok a törvény alkalmazásánál igen sok helyen elsikkadtak, amint azt bátor leszek igazolni. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy az 1929 :XXX. te. kikorrigálásával a választók akaratát, hogy ne mondjam, meghamisítják, mindenesetre — a szelídebb szót használom — kikorrigálják a választók akaratát. Kikorrigálják azzal, hogy benevez a törvény a törvényhatóságba jó néhány urat szakszerűség révén, egyházak képviseletében, érdeképviseietek címén, örökös tagokat is választanak, akik azután lassan-lassan elérik, sőt sok esetben felülmúlják a megválasztott törvényhatósági bizottsági tagok felének a számát, (vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter: Dehogy is! A törvény előírja az arányt! Kérem, hogy lehet ilyent mondani?!) Méltóztassék idefigyelni, t. miniszter úr: Budapesten 108 választott tag mellett 63 kinevezett, képviseleti és egyéb ilyen tag van. Ez több mint a fele. Ez aránylag megvan a vidéken is. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ezt az arányt állapítja meg a törvény!) Ha ezek az urak, akik ott benn ülhetnek, — azért mondom, hogy ülhetnek, mert ülése 1939 december 14-én, csütörtökön. nem mindig ülnek benn a törvényhatóságban — ha ezek az urak a törvényhatóságok munkájában részt vennének, ott tevékenykednének, akkor is kifogásunk volna ellene, mert a mi álláspontunk az, hogy az autonómia teljessége akkor van meg, ha csak azok rendelkeznek, akiket a nép erre a célra megválaszt. De ezek az urak nem vesznek részt a törvényhatóság munkájában, ezek az urak csak akkor jönnek el, amikor egy főtisztviselőnek, vagy polgármesternek megválasztására szavaznak. Ezen urak szavazatainak lehet azután köszönni azt, hogy nagyon sok esetben — ilyen példák vannak Budapesten, Győrben és egyéb helyeken — kifogástalan úriembereket választanak meg polgármesterré, akiknek azonban sem a múltja, sem a képessége nem teszi őket alkalmassá annak az állásnak a betöltésére. Ez mindenesetre hátrány, mert felvizezi a megválasztott törvényhatósági bizottsági tagok akaratát és így nem az érvényesül, amit az adózók akarnak, nem az érvényesül, amit a választók akarnak, hanem a legtöbb esetben az érvényesül, amit ezek az urak akarnak. Egy másik dolog: nagy hátránya ax 1929 :XXX. tc.-nek az, hogy lehetővé tesz olyan jogcsorbítást, aminek nem szabad volna előfordulnia, ez pedig az, hogy a legtöbb helyen figyelmen kívül hagyják a munkásságnak a kereseti adóval szerzett jógát' és csupán a Iház- és telekadóval szerzett jogok álapján állítják össze a névjegyzékeket. Ilyenformán a munkások tízezreit zárják ki a választójog gyakorlásából. Erre teljesen jóhiszeműen azt mondhatná a miniszter úr, hogy ott vannak a fóxumok, ahol a rossz névjegyzéket, amennyiben errenézve bizonyítékot szolgáltatnak, kijavítják. A fellebbezésnek azonban nincs gyakorlati jelentősébe és értelme. A névjegvzék közszemlére tétele a legtöbb helyen úgy történik, hos-y arról a lakosság tudomást sem vesz, eldugott helyen ragasztják ki, a törvényben mes-nevezett fellebbezési fórumoknál pedig fellebbezési lehetőség alig van, úgyhogy talán egv kezemen meg tudnám számolni azokat a városokait, ahol valóban, ha nem is 100%-ig, de mégis túlnyomó részben lehetővé teszik a munkás szavazóknak azt. hogy a választásban résztvegyenek. A cél a névjegyzékek összeállításánál mindig az. hegy az urak masrnkr'i maradjanak^ és — hogy közigazgatási terminológiával ebek — az a Íja nép távolmaradton a törvényhatósági munkától. Súlyos hátrány a munkásságra az, bogy a törvény lehetővé teszi, hogv a választásokat 'hétköznapra írják ki. Ezt a lehetőséget fel in használják a hatóságok és ahol nem elég nags* a munkásság nyomása, ott^ a hétköznapra kiírt választásokat reggel 9 órától délután 4 óráig tartiák, a munkásság a választáson nem vehet résat hacsak nem akar bérveszteséget szenvedni, mert hiszen ha szavazni akar. akkor el kell hagynia a munkahelyét, ami napjainkban csoportosan egyenesen lehetetlen is, mert a gvárak vezetői azt meg sem engednék: ha tehát a munkás szavazni akar, akkor különadót kell fizetnie a munkabérveszt'eség révén azért a gyönyörűségért. ^ hory végre egyszer leszavazhasson ar^a a jelöltre, aki az ő véleménye szerint méltóképpen képviseli a munkásságot. A törvénv nemi rendelkezik félreérthetetlen világossággal a szavazás titkosságának kérdésében sem. Elméletben talán ió az, ami a törvényben benne van, ha megnézi valami kozjogász, azt mondja, kérem, ez ellen nem lehet