Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

82 Az országgyűlés képviselőházának 66. felhasználása a nyilvánosság elől nem vonható el. Lejárván beszédidőm, röviden befejezem. Harmadik kérdésem az a miniszterelnök úrhoz, mint a kormány fejéhez, méltóztassék nyilatkozni abban a tekintetben, megfelel-e a valóságnak az, hogy ilyen árlefölözés történik, milyen alapon történik ez és ha történik, hajlandó-e a kormány ezeknek az egykezeknek az elszámolását és a levonásokból keletkezett öszszegeknekmikénti felhasználását parlamenti ellenőrzés alá bocsátani. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Budiinszky László 'képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miiiniszter úrhoz. Hajlandó-e a miniszter úr Végh Károly diósjenői igazgató-tanitó (Rk. El. Isk.-nál) erkölcsromboló gazdasági tevékenységét beszüntetni — és

1 ellene a legszigorúbb fegyelmi eljárást lefolytatni? Hajlandó-e a miniszter úr olyan irányú intézkedést tenni, hogy a tanítóság olyan javadalmazásban részesüljön, hogy ne kelljen a földművelő és^ kereskedő foglalkozású lakossággal hasonló tevékenységet folytatni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! Egészen rövid leszek ebben a tárgyban.^ Választókerületemben, de általában az egész országban azt a megfigyelést tettem, hogy a tanítóság különböző gazdasági tevékenységet folytat. Meg van határozva, hogy az iparosnak iparigazolványt kell kiváltani, minden képesítéshez és szakvizsgákhoz van kötve, mindenki a maga resszortjában dolgozik, igen érdekes jelenség azonban, hogy az egyik iskolánál a tanító vagy tanítónő vagy igazgató-tanító 80 gyerekkel kínlódik, borzasztó szerény és szűkös körülmények közt tengeti életét, a másik iskolánál pedig bámulatosan mindenfélével foglalkozik a tanító és nagyon sok esetben — ezt nem akarom általánosságban mondani — meglehetősen jól él, jóval jobban, mint hasonsorsú kartársa. Ezt természetesen senki sem irigyli, hiszen azt az irtózatos munkát, amelyet egy tanító végez és amilyen hivatása van egy tanítónak, amúgy sem lehet a niai szűkös viszonyok között honorálni. Diósjenő községben, Nógrád vármegyében nagyon szorgalmas, becsületes nép lakik, amely reggeltől, hajnalhasadástól egészen vakulásig dolgozik. Igyekeznek dolgozni ezek a szegény emberek, bár kevés földjük van, — nagybirtokok között élnek — azonban bizonyos mértékig meg lennének elégedve sorsukkal, ha nem történnének olyan események, amelyek ezt az egészen kivételesen szorgalmas népet — mondhatni — állandóan izgatnák. Diósjenő községben van egy szesztermelő és értékesítő szövetkezet, mint a Fructus tagja. Ennek a szövetkezetnek üzletrészei majdnem kizárólag Végh Károly igazgató-tanító kezében vannak s feleségének és még egy-két embernek van ©sekély üzletrésze. Évek óta az történik ennél a szeszfőző szövetkezetnél, hogy Diósjenő, Borsosberény, Tolmács, az összes környező falvak gazdanépe, akik bizonyos mértékig gyü- I ülése 1939 december 13-án, szerdán. möl esterai élés sel is foglalkoznak, a szilvát cefre alakjában elviszik ebbe a szeszfőzőbe s ott beadják. Az igazgató-tanító úr, illetve a fia, aki az egész vállalkozás üzletvezetője, átveszi, leméri az anyagot s a gazda bizonyos megállapodott összeget kap a leadott cefre után. A cefre az illető gazdálkodó keresetének lényeges részét teszi ki. Az a szeigény gazda, aki ezzel az amúgy sem nagyon kedvező gyümölcstermeléssel foglalkozik, megy azután tovább a maga munkája után. Ezek a derék jóhiszemű emberek töbször szóltak már nekem, hogy az átvételnél valami visszaélés történik, mert ha 150 kilós hordóban cefrét mérnek, azt a tanító úr csak 100 kilónak veszi át. Mondtam, hogy ez lehetetlen. Ami 100 liter, vagy 100 kiló, azt nem lehet megváltoztatni, tessék megmérni és rögtön felszólalni. Van ott — ezt úgy hívják — egy fertály. Abban a fertályban vonások vannak, egy vonás tíz liter. A fertályt azonban a tanító úr. illetve az üzemvezető fia, Végh Ferenc színültig tölti meg. Amikor a gazdák ez ellen kifogást emeltek, akkor a legdurvább hangon elutasították őket. Miután pedig a községben, nagyon helyesen, az igazgató-tanítónak tekintélyének kell lennie, a szegény emberek mindig elkullogtak. Egyszer azonban mégis megelégelte ezt a dolgot egy ember az egyik szomszédközségből, akinek a gyermeke nem járt a tanító úrhoz s így semmiféle öszeköttetésben nem volt az igazgató-tanító úrral, úgy, hogy az egyszerű parasztember félelme a nadrágos embertől ebben az esetben nem érvényesült. Elment tehát a csendőrséghez, elhivatta a csendőrjárőrt, amely azután megmérte a fertályt s akkor kiderült, hogy amit belemérnek az igazgató-tanító úr fia és az üzleti vállalkozás ottani emberei, az nem 10, hanem 14 liter. Ügy tűnhetik fel ez a dolog, hogy négy literről lévén szó, nevetséges ezzel a dologgal a Ház elé jönni. Mondhatná valaki, tessék feljelenteni a dolgot s aztán — az úgyis csak a büntetőjárásbírósághoz tartozik — kap a bűnös 10 pengő büntetést, hiszen, úgy-e, tévedett, nem tudhatta, hogy az 14 liter. Csakhogy nem egészen így áll a dolog, mert először is tévesen került ez az ügy a bünket ő járásbír ósághoz. Lefoglalták la vödröt, megindult az eljárás és a tanító úr üzemvezető fia azzal védekezett, hogy voltak ugyan differenciák, de az a cefre nem volt megfelelő minőségű, ezért kellett a vödröt teletölteni. Igen ám, csakhogy ezt ebben az évben is és az előző években is végezte a tanító úr, illetve üzemvezető fia, úgyhogy pontos számításaim szerint a község és környéke egész gyümölcstermelő népét évente — nagyon pesszimisztikusan számítva is — 5000 pengővel károsította meg. (Mayer János: Kié az üzem?) Végh Károly igazgató-tanítóé a legnagyobb részben. Nagyon szép dolog, ha egyes ilyen keresztény gazdasági vállalkozók a Biró Pálokat utánozzák, de így az a kötelező tisztelet, amelyre népüket tanítani akarjuk is amely a magyar népben meg is van, meg fog dőlni és a másik végletbe fog átcsapni, ha a falu úgynevezett intelligenciája ilyen erkölcsromboló gazdasági tevékenységet fejt ki. Meg kell jegyeznem, hogy Végh Károly igazgató-tanító úr bérel ott egész csomó földet, ahol azután faiskolát tart s a gyerekek ott szemezik az oltványokat azon a címen, hogy mezőgazdasági oktatásban részesülnek. A községi vezetőjegyző felesége, mint tanítónő, az igazgató-tanító úr mellé van beosztva, hát ki