Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

78" Az országgyűlés képviselőházának 6í kedni arra nézve, hogy az 1886:XXI1. tclkk 77, §-a értelmében az érdemes pályázókat ne mellőzhessék, mert ez a jelenség miind általánosabbá válik?« Einük: Az interpelláló képviselő urat illeti •a szó. SzöllŐsi Jenő-' T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Első pillanatra talán egészen jelentéktelen témának látszik az, amit ma (interpellációm tárgyává kellett választanom, de ha meggondoljuk azt, hogy egy közel 40.000 lakost számláló alföldi magyar város nyugalmának kérdéséről lesz itt szó, akkor, azt hiszem, jelentőségében emelkedik ennek a témának a súlya. A miniszterelnök úr igen nagy erőfeszítést tett pár hónappal ezelőtt annak érdekében, hogy a pártközi -békét — éppen az ország külpolitikai helyzetére való tekintettel — biztosítsa. Azt hiszem, a belügyminiszter úr szempontjából is és az ország belső békessége érdekében is igazán fontosnak kell lennie egy ilyen vidéki, megyeszékhellyel bíró városnak a békessége. Minthogy meg vagyok róla győződve, hogy a belügyminiszter úr ismert erélyével ebben a kérdésben segítségre lesz abban, hogy ott a békesség helyreálljon, ezért voltam bátor ezt a kérdést idehozni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A belügyminiszter úrról még politikai ellenfelei is megállapítják, hogy erélyes, de mindig korrekt ember; én magam is ezen a meggyőződésen vagyok. Mostani interpellációm kapcsán arra akarom őt tisztelettől kérni, hogy ne csak a saját személyére vonatkozólag alkalmazza ezt, hanem a tárcája körébe tartozó egész keretben is érvényesítse a korrektség szellemét. Engedtessék meg ezek után, t Ház, hogy elmondjam, mi is történt a legutóbbi makói polgármesterválasztáson. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A makói polgármesteri állás ez év végével megürült, ezért pályázat Íratott ki, amely a múlt évben járt le és erre összesen nyolc pályázó adta be pályázatát, (vitéz Hertelenűy Miklós: Csak!) Ezek között van egy úgynevezett hivatalos jelJlt, aki nem makói születésű ember, (Rapesányi László: Biztosan megválasztják!) azonban î'apesolatban van Mak^ városával, főképpen annak révén, hogy két évvel ezelőtt pályázott Makó város főjegyzői tisztségére és akkor a város képviselőtestületének többsége megtagadta tőle ezt az állást, tehát akkor sikertelenül pályázott. Pályázott továbbá ezen a hivatalos jelöltön kívül még négy makói születésű Dem hivatalos jelölt, akik nem kormánypárti emberek. Ezenkívül mind ellenzéki emberek. A jövőben, illetve felszólalásom későbbi során ezeket egyszerűen majd ellenzéki névvel fogom egy csoportba foglalni. Pályázott végül három, a vármegye területén lakó tisztviselő a polgármesteri állás elnyerésére; olyan emberek, akik eddig a város életében egyáltalában nem vettek részt és akiknek nagyobb részét a város közönsége egyáltalán nem is ismeri, eö> dig nevüket sohasem hallotta. (Palló Imre: Ezek egyike lesz a polgármester!) Amikor a pályázatot kiírták, egyszerre beszélgetni kezdtek a városban, — egészen felelőtlenül, hogy a pályázók közül néhányat nem ,is fognak jelölni. Őszintén megmondom, t. Ház, tiltakoztam ez ellen a beállítás ellen és kifejezést adtam abbeli meggyőződésemnek, hogy a hatóságok nem fognak segítséget nyuitani semmiféle inkorrektséghez; kifejezést adtam annak is, hogy a 'hatóságok igenis abban fog'. ülése 1939 december 13-án

} szerdán. nak közreműködni, hogy valamennyi pályázót jelöljék, ha azok a törvényes kellékeknek megtelelnek és méltók is ennek az állásnak betöltésére. Azt mondhatja bárki, hogy a jelöléssel -kapcsolatban fölösleges a hatóságot emlegetni, hiszen ez nem hatóságnak dolga, hanem a jelölőbizottságé. Ha ez tényleg így volna és ha Csanád vármegye alispán ja, mint ennek a tisztújító közgyűlésnek hivatalból elnc-ke, tényleg eszerint cselekedett volna, akkor ma ez a téma nem is szerepelhetne itt interpellációm során. Az alispán úr azonban nemcsak azt cselekedte, hogy ő a törvényszabta két tagot jelölte a jelölőbizottságba és azután természetesen elnökölt a tisztújító közgyűlésen, hanem az alispán úr résztvett több bizalmas értekezleten is. Megmondhatom egészen pontosan, december 8-án délelőtt résztvett egy olyan bizalmas értekezleten, amelyet Makón a vármegyeházán tartottak meg, amelyen résztvett a vármegye igen t. főispánja, alispánja, két tisztviselője és 8—10 makói városi képviselőtestületi tag, valamennyi a MEP tagja. Azt tárgyalták meg ezen a bizalmas értekezleten, ki legyen az a két városi képviselőtestületi tag, akit a város autonóm testülete beküldjön a kijelölőbizottságba. Azonkívül arról is szó esett és tárgyalás folyt ezen a bizalmas értekezleten, t hogy az ellenzéki pályázókat jelöljék-e egyáltalában, igen vagy nem. (vitéz Hertelendy Miklós: Túl bizalmas értekezlet lehetett!) Azok közül az urak közül, akiket ott kiválasztottak arra, (Egy hang jobb felöl: Nagyon bizalmas értekezlet!) hogy jelöltek legyenek a város képviselőtestülete részéről kiküldött két tag választásánál, az egyik előrelátván azt, hogy ö nem hajlandó beleegyezni és belenyugodni abba, hogy ellenzéki pályázókat ne jelöljenek, visszautasította azt a megtiszteltetést^ hogy 6 legyen az a bizonyos tag, akit a képviselő testület a jelölőbizottságba választás útján küld. Ez az úr tehát összeegyeztethetetlennek tartotta a maga politikai korrektségével azt, hogy vállalja ez a szerepet. Ez nem volt elegendő figyelmeztetés a jelenlévő főispán és alispán uraknak ahhoz, hogy gondolkodóba essenek a dologról. Kerestek egy másik urat, aki elvállalta a jelöltséget. (Palló Imre: Feláldozta magát! — Derültség a baloldalon.) Az alispán úr hivatalból elnöke a tisztújító közgyűlésnek. Kérdem, t. Képviselőház, összeegyeztethető-e az elnök pártatlanságával, hogy résztvegyen egy pártfrakció bizalmas értekezletén és jelen legyen olyan tanácskozáson, ahol arról beszélnek, hogy kiket küldjön ki a város képviselőtestülete, mint autonómtestület a jelölőbizottságba, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Arról beszélhetnek!) En azt kifogásolom, hogy az alispán úr ezen a bizalmas értekezleten mint elnök jelen volt. (vitéz Hertelendy Miklós: Eszmecserét folytathatnak!) Én ezt az autonómia sérelmének tartom bizonyos értelemben, (vitéz Hertelendy Miklós: Bizalmas eszmecsere!) mert az elnöklő alispán nem vehet részt ilyen kényes tárgyalásokon, ahol bizonyos pártok vagy pártfrakciók érdekeiről van szó. Interpellációmnak tehát éppen az az első kérdése: van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról és összeegyeztethetőnek tartja-e az alispán úr elnöki funkciójával azt, hogy ő ilyen bizalmas értekezleten részt vegyen, ahol, mondom, az is szóbakerült, hogy az ellenzéki