Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

Az országgyűlés képviselőházának 66. Ügy van! jobb felől. — Baky László: Kivezet­tetik!) A t. képviselő úr szóvátette az 1937. évi tör­vény intézkedéseit is. A képviselő úr akkor is képviselő volt, módjában lett volna ezeket a kifogásokat a törvény tárgyalásánál előadni, úgyhogy erre nem tartom szükségesnek vála­szolni. (Matolesy Mátyás: Meg is írtuk többször!) Elnök: Matolesy képviselő urat kérem, hogy mivel interpellációba keretében mindent elmondhatott, amit akart, szíveskedjék ugyan­olyan türelemmel meghallgatni az államtitkár urat, mint amilyen nagy türelemmel ő meg­hallgatta a képviselő urat. (Maróthy Károly: Nagy türelemmel 1) vitéz Lukács Béla földmívelésügyi állam­titkár: Kétségtelen dolog, hogy már az or­szágos kamarai alakuló ülést megelőző idő­ben is, de főleg folyó hó 7-én tartott orszá­gos ikiamarai alakuló ülésen történtek olyan dolgok, amelyek a földmívelésügyi niinisz­urat a legnagyobb aggodalommal töltötték el. (Ügy van! Ügy van jobb felől.) Éppen ezért nam habozott élni azzal a felhatalmazással, amelyet számára egyrészt az 1920:XVIII. te. 50. §-a, másrészt pedig az 1937:XVII. te. 18. §-a biztosít és éppen ezért előterjesztést tett a minisztertanácsnak, hogy nem a kamarának a feloszlatását, hanem a kamara autonómiájának felfüggesztését elrendelhesse. Erre azért volt szükség, hogy egy kevesebb jogot gyakoroljon a több helyett, mert ha a feloszlatásra tett volna előterjesztést, akkor megbüntette volna azokat a mezőgazdasági kamarákat is, amelyek jog­szerűen és törvényesen választották meg or­szágos kamarai tagjaikat, hiszen momentán csak egyetlenegy olyan kamara van. — a Tisza­jobbparti Kamara — amelynek országos kama­rai tagválasztása még esetleg petícióval támad­ható meg, mivel a fellebbezési határidő még nem járt le. Ezért élt tehát a miniszter a keve­sebb jogával és ezért tett csupán az autonómia felfüggesztésére és nem a feloszlatásra javas­latot. (Helyeslés jobb felől.) T. Képviselőház! Méltóztatnak látni, hogy a földmívelésügyi miniszter élt azzal a jogával, amelyet a törvény ráruház; a miniszteri biztos végzi törvényszerű feladatát. Az ő személye a politikán teljesen kívül áll, mert hiszen admi­nisztratív államtitkár a földmívelésügyi mi­nisztériumban. Megvan tehát minden remény arra, hogy a vizsgálat minél előbb eredménye­ket fog produkálni és a mezőgazdasági érdek­képviselet munkáját, a gazdatársadalom érde­kében, az autonómia keretében folytathatja. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e az államtitkár úrnak Nagy Ferenc képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a vá­laszt tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudo­másul vette. Kérdem továbbá, méltóztatnak-e az állam­titkárnak úrnak Matolesy Mátyás képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a vá­laszt tudomásul veszik, szíveskedjenek feállni. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudo­másul vette. Következnék Taúffer Gábor képviselő ur interpellációja a földmívelésügyi miniszter úr­hoz. A képviselő úr interpellációjának elmon­dására halasztást kért. illése 1939 december IB-án, szerdán. 75 Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért halasztást megadni. (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik Tildy Zoltán képviselő úr inter­pellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jgyző urat, szíveskedjék az interpellá­ció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »In­terpelláció ^ a magyar királyi földmívelésügyi miniszter úrhoz az állatértékesítés súlyos hely­zete tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az állatértékesítés terén a mai viszonyok­nak meg nem felelő áralakulás következtében különösen a kisgazdákat máris komoly veszte­ségek érték? A mai helyzet megjavítása érdekében haj­landó-e a miniszter úr a szükséges intézkedé­sek sürgős megtételére s a gazdatársadalom megnyugtatására ezekről az intézkedésekről felvilágosítást adni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! Egyszerű, de a magyar gazdatársadalmat súlyosan érintő problémát kívánok a Ház előtt rövid néhány szóval felvázolni. Az a két interpelláció, amely itt a Mezőgaz­dasági Kamara válsága miatt most elhangzott, élénken mutatja azt, mennyire hiányzik abból az érdekképviseleti küzdelemből, amely itt Ma­gyarországon folyik, a mezőgazdaság érdek­! képviselete. Ezt a problémát is az Országos Me­zőgazdasági Kamarában állandóan napirenden kellett volna tartani, informálni kellett volna a magyar közvéleményt, felterjesztéseket kellett volna intézni a magyar kormányhoz, informá­cióval kellett volna ellátni a magyar sajtót, amely a magyar gazdatársadalom érdekeit il tetőén nagyon mostohán bánik a magyar gazda­társadalommal. (Beniczky Elemér: Ez igaz!) T. Képviselőház! Az állatértékesítés kérdé­séről van szó. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — El­nök csengetJ Elnök: Kérem Salkovszky képviselő urat, ne zavarja a szónokot! Tildy Zoltán: Én ebben a tárgyban még a J múlt parlamentben ez év elején, két másik kép­j viselőtársammal együtt, — az egyik a többségi i párthoz, a másik a nyilaskeresztes párthoz tartozott — interpellációt intéztem az akkori földmívelésügyi miniszter úrhoz. A miniszter úr igyekezett megnyugtató választ adni. Vála­szából temérdek jóakarat csendült ki, lényegileg azonban nem tudott olyan intézkedéseket tenni, amelyek az állatértékesítés súlyos problémáit megoldották volna. A helyzet azóta súlyosbo­dott. Súlyosbodott azért, mert megnövekedtek az állattartás költségei, megnevekedett a hizla­lás költsége, xígyhogy mind az állattartás, mind pedig az állathízlalás ma már veszteséges do­log. Bármelyik más gazdasági ág régen leállt volna, ha olyan viszonyok között kellett volna helytáll an ia, mint amilyen viszonyok között a magyar mezőgazdaság helytáll, immár másfél évtizede. Nem akarom a Házat számadatokkal un­tatni, mert hiszen ezt a kérdést vagy érti va­laki vagy nem. Akik értik, azok tisztában van­nak azzal, hogy például a sertéshízlalásra egyenesen ráfizet minden gazda. (Ügy van! Ügy van!) Ráfizetnek különösen a kisgazdák, akik sohasem^ tudnak akkora árakat elérni hiz­lalt sertéseikért, mint a nagybirtokosok, mert­hiszen még a budapesti vásáron is 18—20 fillér differencia van az uradalmi sertés és az úgy-

Next

/
Thumbnails
Contents