Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-66
76 Az országgyűlés képviselőházának 6 nevezett szedett sertés között. Ezt az állapotot nem lehet tűrni, ezen feltétlenül változtatni kell, mert a magyar mezőgazdasági termelést nem sodorhatjuk újabb válságba éppen ezekben az időkben, amikor minden más termelési ág jobban megtalálja a maga számítását, mint az európai világégés kitörése előtt. Én tudom, hogy van nemzeti érdek, amely előtt meg kell hajolni. Nemzeti érdeknek ítélem azt, hogy az életszükséglet! cikkek ártalános vonalán nagyobb áremelkedés ne történjék. De az már nem nemzeti érdek, hogy csak egyetlenegy termelési ág hozzon áldozatot; (Ügy oan! Ügy van balt elől.) minden más termelési ág tudjon kalkulálni a jövőre nézve, minden más termelési ág előtt meghajolják az ország érdeke és a fogyasztók érdeke, csak a mezőgazdaság f legyen az, amely még azokat az esetleges károkat és kieséseket is megfizeti, amelyeket más termelési ágak szenvednek. Én az ország érdekében valónak tartanám, hogy a mindennapi élet megdrágulását lehetőleg kerüljük el, mert, ha ez a drágulás egyszer megindul, akkor ezt a folyamatot nem lehet megállítani és nem tudjuk, hogy hol fog az, végződni. Jelentkezni fog a munkabérek emelkedésében, a tisztviselőtársadalom fizetésének emelkedésében és minden egyébben, ami azután államháztartásunk helyzetét rendítheti meg. De ismételten hangsúlyoznom kell: meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy a vég nélkül türelmes magyar földmívelő nép — és itt nem teszek különbséget a legkisebb egyedek és a legnagyobbak között sem — hordozza az országra háruló összes gazdasági terheket. Minden más társadalmi ágnak módiában, van ezek alól a terhek alól kiszabadulni. . T. Ház! Az állattartás és általában a mezőgazdasági termelést megnehezítik az egyre növekedő közterhek. Hangsúlyoznom kell, hagy a közterhek szakadatlanul növekednek. OBeniczky Elemér: Ügy van! Ez igaz!) Növekszik az adófizetés s a szociális teher egyaránt. Megnehezíti a mezőgazdaság helyzetét az agrárolló szakadatlan kinyílása is, amiről már Nagy Ferenc és Matolcsy Mátyás képviselőtársaim is szóltak. A mezőgazdaság, amely veszteségesen termel és nagyon nehezen tud értékesíteni, naorólnaprá drágábban kénytelen megvenni az életéhez szükséges iparcikkeket. (Nagy Ferenc: Lassan már nem is tudja megvenni!) Az állattenyésztés kérdése ezért mérhetetlenül fontos, nemcsak egyénileg a srazda szempontjából, hanem az egész mezőgazdasági termelés szempontjából is. Méltóztassék csak egyszer megnézni Magyarország állatállományának, állatai számának hullámzását az elmúlt tíz esztendő alatt és méltóztassék számbavenni, micsoda mérhetetlen károsodást jelent az egész mezőgazdasági termelésre az, ha állatállományunk csökken. Az intenzív, komoly gazdálkodást a földeken nem lehet tovább folytatni, ha az állatállomány így összezsugorodik. Az utóbbi években örvendetes emelkedés mutatkozik ezen a téren, de látom azt, hogy egyik évről a másikra micsoda uerrások voltak, amikor a sertéstenyésztés és hizlalás terén bekövetkezett a krach. Olyan jeleneteket lehetett látni, hogy a piacokon a magyar gazdák eleresztették a malacokat, amelyeket nem tudtak eladni. (Ügy van! bálfelöl) Ebben az esztendőben többszázezer darabbal csökkent a magyar sertésállomány száma. A kérdés az, hogy lehet-e és mi módon lehet ezen segíteni? Nem tudom, hogy milyen kü. ülése î939 december 13-án, szerdán. lönböző intézkedések vannak például a budapesti eladás tekintetében. Fentjártam a külkereskedelmi hivatalban, egyébként is tájékozódni próbáltam az exportlehetőségeket illetőleg. A mai napon erről a kérdésről az egyik budapesti lapban a következő néhány szó jelent meg konklúzióként abban a tekintetben, hogyan lehetne ezt a kérdést megoldani. Jellemző, hogy akad magyar lap, amely ilyen módon és ilyen szempontokból ítéli meg ezt a súlyos és fontos közgazdasági problémát. A következőket mondja (olvassa)? »A gazdaérdekek megsegítésének az eszköze ezen a téren nem a budapest-i'erencvárosi vásár szabadtétele, hanem a takarmányárak rendezése. Amíg az új tengeri ára 17.50 pengő marad, ami körülbelül 20 pengős öreg tengeri árának felel meg, addig a vidéki gazda számára nem lesz rentábilis a sertéshizlalás.« Ez tehát, azt jelenti, hogy le kell törni a tengeri árát és rögtön ki-' fizetendő lesz a sertéshizlalás. (Zaj. — vitéz Hertelendy Miklós: A tengeritermelő vidéken majd örülni fognak!) Tehát tegyük tönkre as magyar gazda egyik terményét, hogy a másik ezáltal rentábilis legyen. (Szilvássy Pál: Ezzel nem lehet megoldani a kérdést!) Ez tehát azt jelentené, hogy ha van olyan magyar gazda,aki — mondjuk — ebben az esztendőben ha-: gyobb mértékben nem hizlal, azt még attól a kevés tengeri-áremelkedéstől is megfosszuk, nem tudom miféle érdekekből. (Zaj.) Ezt az interpellációt azért is terjesztettem elő, mert az elmúlt héten odahaza járva, láttam, hogy különösen a kisgazdák közt mekkora a kétségbeesés, egyrészt azért, mert egyáltalán nem tudnak értékesíteni, — például az én községemből, egy nagy alföldi községből még eddig egyetlen vagon sértés sem tudott exportra kimenni — másrészt, mert emellett — és ezt külön meg kell említenem — egy talán kissé humorosnak látszó különös híresztelés terjedt el az én egész vidékemen, tudniillik az, hog> a kormány sertésvágási adót készül bevezetni. (Felkiáltások: Mindenütt ezzel jönnek!) Egyes ijedősebb emberek szemei előtt már megjelent a sertésellenőr, hogy ne mondjam, a disznótor-ellenőr sötét árnyképe és e miatt a híresztelés miatt a kisgazdák egyre-másra szúrják le idő előtt állataikat. (Ügy van! Ügy van! bal felől. —• vitéz Hertelendy Miklós: Az ilyen hírebztelőket kellene lefogni!) En magam nyugtathatom meg nemcsak a Házat, hanem a közvéleményt és a gazdákat is e tekintetben. (Zaj és felkiáltások a középen: Mindenütt híresztelik!) Felkerestem ugyanis a pénzügyminiszter urat,^ aki " azt mondta nekem, hogy még, a gondolat árnyéka sem fogamzott meg a kor-' mány kebelén belül ilyen adó kivetéséről, (vitéz Hertelendy Miklós: Le kell fogni az ilyen híresztelőket!) Elnök: Csendet kérek! Tildy Zoltán: T. Ház! Otthon jártam az én szegény magyarjaim sorai között, magyarok között, akik századok óta ott verekszenek a kemény, szikes földdel, s akik vágyva gondolnak azoknak a sorsára, akiknek panaszait eltorzítva és igazságtalanul hallottuk ma a magyar törvényhozásban. Ha ezek a magyarok olyan földön élhetnének, mint azok! (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a jobb- és baloldalon és d középen. — Pándi Antal: Oda kell őket juttatni!) Meg kell állapítanom, hogy éppen a színmagyarság verekszik ebben a hazában a legkeményebb földön és a legmostohább ég-.
