Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

58 Az országgyűlés képviselőliázának 66. polgári iskolákban a magyarszármazású tanárok száma, holott 30%-kai kellett volna növekednie, mert hiszen Csonka-Magyarországon jóformán nincsenek nemzetiségek. Elnök: Zsilinszky képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Egy pár mondattal befejezem. Elnök: A képviselő urat arra kérem, hogy fejezze be beszédjét. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Egy mondattal befejezem: hadat üzenek a kultuszminiszter úr egész kultuszpolitikájáuak. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a vallásés közoktatásügyi miniszter úrnak. Következik Tauffer Gábor képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz r új gyógyszerészi törvény sürgős szükségessége tárgyában. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az 1876 :XIV. tc.-nek a gyógyszerészeire vonatkozó rendelkezései elavultak és a gyógyszerészet ügye sürgős új rendezést igényel, különösen megoldásra vár a gyógyszerészi hitel ügye.« Elnök: Tauffer Gábor képviselő urat illeti j a szó. j Tauffer Gábor: T. Ház! Én nem politikai, hanem szakkérdéssel kívánok foglalkozni, remélem, hogy ezzel ezt a feszült légkört némileg talán megjavíthatom. (Zaj. — Elnök csen- j get-) A gyógyszerészet ügyéről akarok szólni, | amely a közegészségügy reformjának kérdései közé tartozik. A közegészségügy reformját évekkel ezelőtt indította meg a belügyminiszter úr és Johann államtitkár úr. Ebbe a reformba tartozik a gyógyszerészet ügyének újjászervezése is. Ennek a munkának első szakaszát tettük meg akkor, amikor itt a törvényhozás megalkotta az úgynevezett Gyója-törvényt, megteremtette a gyógyszerészek országos jóléti alapját, amely például szolgálhat mindenféle szociális probléma megoldásának, mert a Gyója-alap évenként 250.0CO penyővel gyarapszik anélkül, hogy ez bármely tényező különös megerőltetésébe kerülne és ilymódon olyan szociális alap létesül, amelynek segítségével a gyógyszerészet terén az összes szociláis törekvéseket meg lehet oldani. A gyógyszerészetireform terén tehát az első lépés szociális irányban történt. Nagyon helyesen, mert természetes, hogy a leggyengébbeket támogatni ( kell. Nincs azonban megoldva még a korpó ti ékpénztár kérdése. Ennek az lenne a hivatása, hogy az idősebb gyógyszerészalkaímazottak javadalmazását fizetési pótléknak egy központi pénztárból történő folyósítása által emeljék, egyrészt koruk előrehaladása, másrészt pedig a családtagok számának szaporodása arányában. T. Képviselőház! Ezek a szociális problémák ilymódon megoldást találnak. Megoldást talált még a munkaidő szabályozása, továbbá az a másik kérdés is, hogy a munkabérek minimáltattak, t amennyiben például Budapesten a gyógyszerészalkalmazottak munkadíja 240 P minimumban van megállapítva. Sajnos, ez a minimum nem érvényesül a tisztviselő-gyógyszerészekkel szemben, pedig ez is kívánatos volna, hiszen a tisztviselő-gyógyszerészek az Oti.-ban és a Mabi.-ban fokozott munkát végeznek, őket mint szaktisztviselőket szakdíjnokok- ülése 1939 december 13-án, szerdán. nak nevezik ki ós sokszor 10 évet is várnak e 150 pengős fizetés mellett, a fizetésemelésnek nagyon csekély és távoli reményében. 150 pengőért dolgoznak ezek a gyógyszerész-szakdíjnokok az Oti.-ban és a Mabi.-ban, mint tisztviselő-gyógyszerészek. Nagyon kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék foglalkozni ezzel a kérdéssel és megtalálni a módját annak, hogy ezek a tisztviselő-gyógyszerészek a X. fizetési osztályba sorolva kezdjék meg működésüket, hogy ilymódon módjuk lehessen családalapításra is. T. Képviselőház! A szociális »ésszel tulajdonképpen végeztem volna. Most arra kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék minél előbb beterjeszteni azt a törvényjavaslatot, amely a szakérdekeltségek és a. minisztérrum közös munkájával már úgyszólván elő van készítve, mert a gyógyszerészetnek erre az új rendezésre sürgős szüksége van. Szüksége van elsősorban a hitelkérdés tekintetében. A helyzet ugyanis az, hogy a pénzügyi kormányzat elismerte vagyontárgyként a gyógyszertárt, amikor a gyógyszertár után, először berendezése, azután pedig a jog értéke után vagyonadót fizettet és minden gyógyszertáirtuiajdonos forgalma arányában fizeti ezt az adót Ugyancsak adóalapot jelentett a gyógyszertári jog az egyszeri vagyonváltság szempontjából is, a gyógyszertártulajdonosók ezt is fizetik. Vagyonként, szerepel továbbá a gyógyszertári jog, amikor egy új gyógyszerészre átruházzák, aki annak ellenértékét a régi tulajdonosnak megfizeti. Csak egy vonatkozásban nem szerepel a gyógyszertári jog vagyontárgyképpen: a hitelezővel szemben. Ennek azután következménye, hogy bármily nagy vagyont is képviseljen egy gyógyszertár, hitelt kapni nem tud s így oly kölcsönökre szórni, amelyekért igen nagy árat kell fizetnie. Ha például egy szegény gyógyszerész gyógyszertári jogosítványhoz jut és meg akarja nyitni gyógyszertárát, minthogy máskéopen nem tud hitelhez jutni, a nagykereskedőket veszi igénybe, aminek azután az az ára, hogy bevásárlásaival oda van láncolva anflboz a céghez, amelytől hitelben részesült és így igen drága kamatokat fizet azért a kölcsönért, vagy pedig kénytelen gyógyszertárához társat venni és így a gyógyszertár jöveedelmét megosztani. Arra kérem tehát a belügyminiszter urat, szíveskedjék a törvénytervezetbe a hitelkérdés megoldását is bevenni olymódon, hogy intézményesen biztosíttassák a gyógyszertár hitelezője a tekintetben, hogy az egész gyógyszertári vagyon kielégítési alapul szolgáljon. Mintául szolgálhatna az ipari jelzálogkölcsönök formája, azzal a különbséggel, hogy nemcsak a gyógyszertári berendezés, hanem az egész gyógyszertári vagyon, tehát a jog is szolgáljon kielégítési alapul. Kérem a belügyminiszter nrat szíveskedjék ezt megfontolás tárgyává tenni, mert ennek igen nagy előnyei jelentkeznek. Először is lehetővé válik az új gyógyszertárak felállítása, az elavult gyógyszertári berendezések felfrissítései, a gyógyszertár több anyaggal való ellátása, sokszor faluhelyen a gyógyszertárak felállításához szükséges épületek átalakítása, esetleg egy kisebb ház felépítése, továbbá — ami szintén igen lényeges — az úgynevezett törpe gyógyszertárak tulajdonosainak előlépése is, akik kis gyógyszertáruknak a rabszolgái, mert segédet, tartani nem tudnak és így évtizedeken át vannak odaláneolva gyógyszertárukhoz. - Viszont : ha