Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

Az országgyűlés képviselőházának 66. gyógyszertári hitel van, akkor a kis patikának az eladása árán és hitel igénybevételével a gyógyszereszek előlépési lehetősége is niegoLdödik. iN agyon kérem a miniszter urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot minél előbb beterjeszteni a hitelkérdés megoldását is belefoglalva és különösen kérem még, hogy a Kamara kérdésének megoldását is méltóztassék bevenni a törvényjavaslatba, mert erre szükség van a gyógyszertárak érdekvédelme rendje és a gyógyszerének munkájának fegyelme szempontjából. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Ismételten volt alkalmam nyilatkozni abban a tekintetben, hogy a gyógyszerészügy rendezésére vonatkozó javaslatom nagyban már készen van s mihelyt az teljesen megérett és a parlamenti technika is megengedi, — értem ez alatt azt, hogy mihelyt általánosabb érdekű és fontosabb javaslatok tárgyalása időt enged a kérdés elővételére — azt a törvényhozás elé fogom terjeszteni letárgyalás végett. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott választ tudomásul venni! (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Korláth Endre képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció Keresztes-Fischer Ferenc m. kir. belügyminiszter úrhoz. T, Ház! A mi húsz év alatt kipróbált hűséges magyar népünk, de a magyarorosz nép is, különösen érzékeny arra, hogy a cseh agrárvezérek rehabilitációja, igazolása a magyar, és magyarorosz társadalom előtt ne menjen jiyakló nélkül. Ügy a magyar, mint a becsületes gondolkozású magyarorosz társadalom a magyarsághoz való hűségéért — amely ránézve elszegényedést jelentett a legtöbb esetben — hűséget vár és kér és pedig legalább olyan mértékben, hogy falujában ne azok az -emberek legyenek újból vezetők, akik a húsz esztendő alatt a csehek bizalmából vezetők voltak Magam is osztom azt a kormányzati böleseséget, amint azt már előbb is mondottam, hogy a megbocsátással lehet csak ezt a területet konszolidálni, pacifikálni, beolvasztani a magyar állam testébe. De ez a megbocsátás csak azoknak járhat ki, akik félrevezetett közkatonái voltak a magyarsággal szemben ellenséges pártokban vezérkedő és a magyar gondolatot napról-napra eláruló spekulánsoknak. Még ezeknek a megtévesztett embereknek a részére sem jár olyan mértékben a megbocsátás, hogy ők előnyben részesüljenek a hűséges magyarok felett, de még kevéssé és semmiképpen sem jár a megbocsátás ma még azoknak, akik megbánást nem mutatnak, még kevésbbé térnek meg, hanem túlmerészen úgy viselkednek, mintha semnr sem történt volna, mintha soha sem árulták volna el hazájukat, amelyet csak ma neveznek újból hazájuknak, akik hatalmas vagyonokat szereztek pl. a ruszin nép szegénységének, gyomrának rovására elkövetett viszflzaélésekből, vagy a magyarság rovására végrehajtott parcellázásokból, vagy abból, hogy annak idején vitték a zászlót Prágába a ülése 1939 december 13-án, szerdán. 59 ruszin önkéntes csatlakozás igazolására, vagy ! akik közül egyik-másik saját pénzén emelt szobrot Masaryknak és pénzzel vásárolta a szegény magyarokat a cseh pártok részére, aki magyarságát legfeljebb arra használta fel, hogy pénzét idementette, amit a magyarok és magyaroroszok gyomrán és nélkülözésén összeharácsolt a trianoni Magyarországra, ahol a nemzeti és keresztyén újjászületés idejében birtokokat vásárolt és aki ma elég bátor arra, hogy a zsidótörvény alól való mentességet kérje a zsidótörvény végrehajtásának 66. szakasza alapján, mert szerinte életét kockáztatta a magyarságért. Ezt a megbocsátást, a megbocsátás ilyen mértékét nem szabad gyakorolni az egyébként is elnyomott érzésben élő hűséges magyarok lelkületének rombolására. Ugyanis tiszteit riáz a hatósági szervek, amelyek ezeket támogatják, romboló hatással vannak a hűséges magyarokra. T. Ház! Ezeket az ellenségeket bőségesen kiszolgáló vezérkedőket, ha nem is állítjuk hazaárulás címén bíróság elé, ahogy megérdemelnék, ha nem is vonjuk felelőssége őket nemzetgyalázás címén, de legalább azt iteli megakadályozni, hogy a napfényre jöhessenek, de legalább azt kell megtenni, hogy társadalmilag érezzék megvetésünket. De semmiesetre sem szabad őket gazdasági, vagy politikai foglalkozásban pártolni, támogatni, amint az sajnos, elég sok esetben megtörtént, mert ez a jó magyarok elkeseredettségét csak fokozza. Ezt a kérdést már a múlt hetekben bejegyzett interpellációmban szóvá kívántam tenni, de elállottam interpellációmtól, mert a belügyminiszter úrral lefolytatott beszélgetésem után azt reméltem, hogy ez nem ismétlődhetik többé. Akkor elállottam interpellációmtól, bár semmiképpen sem osztottam a belügyminiszter úr ama álláspontját, hogy mi szubjektívek vagyunk ezekben a kérdésekben, és fátyolt kell vetnünk a 20 esztendős múltra. Azt a felfogását sem osztottam a belügyminiszter úrnak, hogy a mi véleményünk ezekben a kérdésekben csak egyéni vélemény lehet, mert ha én hivatalos és elismert vezetője voltam 20 éven át a magyar és magyarorosz ügyek ottani intézésének, akkor nem járulhatok hozzá althoz, hogy az akkori hivatalos tapasztalataimat ma egyéni vélemény gyanánt kezelje a kormányzat. Miután azóta az is megtörtént, hogy dr. Stéfán Antalt, aki a cseh politikának prononszírozott vezére és hivatalos szónoka volt, a proszipálok, a neznikok mellett a Potkarpatzka Bussi tartománygyűlésben, a kormányzat ismét csak teljes kikapcsolásunkkal és megkérdezésünk nélkül tagul nevezte ki a véleményező testületbe, mindezeket a dolgokat kénytelen vagyok szóvátenni és kérdem: 1. Hajlandó-e a belügyminiszter úr ineg^ nyugtató nyilatkozatot tenni abban az irányban, hogy a jövőben a kormányszervek megfelelően fognak viselkedni a dr. Kró Sándorokkal, Zsürgerekkel, dr. Stéfán Antalokkal és hasonlókkal szemben és ezeknek az előtérbe tolásával a kormányszervek nem fognak hozzájárulni az ottani hűséges magyar és magyarorosz társadalom lelkületének, hangulatának szétrombolásához.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Korláth Endre: T. Ház! Azoknak a hűséges magyaroknak és hűséges magyaroroszoknak a nevében és hangulatában szólalok fel,