Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

Az országgyűlés képviselőházának 66. ülése 1939 december 13-án, szerdán. 57 kékben és mégsem törtónt intézkedés, sőt még az ón interpellációmra sem történt intézkedés. A miniszter úr válaszában ezt is mondotta (olvassa): »A főváros annakidején az előzmények ismerete nélkül alkalmazta Serei-Schreyer Ágostont« Én elhiszem, hogy a főváros ezeknek a dolgoknak ismerete nélkül alkalmazta ezt a tanárt, de mégis furcsálnom kell, hogy azóta eltelt 18 vagy nem tudom, hány esztendő és ez á tanár még mindig- ott van. Kitűnő, a magyar kultúrában jelentős férfiak — így például Fója Géza, aki csak egy könyvet írt a magyar nép legszentebb panaszairól — megkapták az elbocsátást és például Féja Gézának elhelyezéséről nem gondoskodott a miniszter úr. Válaszában azt is mondotta az igen t. miniszter úr, hogy ha a bizottságok elbocsátásra fogják javasolni Screi-Schreyert, akkor talán mód lesz arra, hogy valahol másutt alkalmazzák. Amikor a miatt panaszkodunk, hogy a magyar fiatalságnak nem tudunk kenyeret adni, amikor fiatal magyar tanárok tízesztendőkön keresztül nyomorognak állás nélkül, vagy 80 pengős állásokbán (Szentiványi Lajos: Kegy elemdíjon!) és amikor tíz esztendőkön keresztül helyettes tanárok maradnak, akkor megtörténik, hogy egy nemzetgyalázó pángermán bitangot ilyen módon merészel védelmezni a miniszter úr a magyar országgyűlésen! Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a parlamenti illemnek ós szokásoknak megfelelő kifejezéseket használni. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Bocsánatot kérek. Ez mégis csak felháborító dolog és igenis állítom azt, hogy a budapesti polgári iskolákban van egy nemzetellenes maffia, egy poloskafészek, amelyet szét kell taposni (Úgy van! Ügy van! bal felől.), mert nem történhetett meg véletlenségből, hogy 20 éven keresztül ez az ember tisztességes derék, ma

1gyár tanárok tiltakozása ellenére, egészen mostanáig taníthasson és csak egy nagyon előkelő tényező közbelépése okozta, hogy nem lett igazgató. Közben pedig nemcsak helyettesigazgató volt, hanem mindenféle egyéb feladatokkal is megbízták, a budapesti polgári iskolai tanárok egyetlen szakfolyóiratát, »»A Budapesti Polgári Iskolá«-t ez a nemzetgyalázó ember szerkesztette majdnem a legutóbbi időkig. A miniszter úr többek közt azt i« mondta, hogy ha valaki védi ezt a SeréiSehreyert, annak pusztulnia kell a helyéről, mert ilyen emberek nem érdemelnek védelmet. Kérdezem a t. túloldalt is, micsoda jótékony angyal védhette ezt az embert húsz esztendőn keresztüli Valami védőjének csak kellett lennie. Megmondom a legfőbb védőjét is, ez Loschdorfer János szakfelügyelő, aki nemcsak, hogy védelmébe vette ezt az embert, hanem azokat a derék, kitűnő magyar tanárokat, akik ez ellen tiltakoztak, szanaszéjjel szórta. Az egyiket például egy alsóbb stilusú iskolába, tette a polgári iskolából. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Valóságos magyar üldözés folvik a budapest polgári iskolákban (Bocsáry Kálmán: Ezt visszautasítom! Ne használjon ilyen kifejezést!) Ne utasítson visszia semmit! (Zai.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Bajesy-Zsilinszky Endre: Ön cáfoljon meg engem, de ne utasítson vissza! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem a levegőből »eszélek, hanem bizonyítani tudom állításaimat! Abban sincs igaza a miniszter úrnak, hogy ez a Serei-Schreyer még nem volt tanár, hanem csak tanárjelölt, amikor ezeket a nemzetgyalázó kifejezéseket mondotta, mert igenis tanítói és polgári iskolai oklevéllel rendelkezett már akkor. A miniszterelnök úr tegnapi beszédét én is hallgattam a Move, bankettjén a miniszter úrral együtt. A miniszterelnök úr a maga epigrammatikus módján így határozta meg, hogy mi a magyarság, mi a magyar ember: »magyar ember az, akiben a magyar érzés egyeduralomra került«. Kérdem önöktől, vájjon ezekben a Serei-Schreyer-ekben egyeduralomra került-e a magyar érzés, vájjon Loschdorfer szakfelügyelő úrban egyeduralomra került-e a magyar érzés, amikor a derék magyar tanárokat üldözi itt előttünk és ezt a Sehreyert, meg a hasonlókat megvédelmezi. (Pongrácz Lajos: Ezekkel mi sem azonosítjuk magunkat!) Tudom, képviselő úr, meg vagyok győződve róla, ha nem lennék erről meggyőződve, akkor talán ide sem hoznám ezt a kérdést. Nem azért hozom ide, hogy botrányt kavarjak, hanem hogy ennek a kérdésnek és a mögötte meghúzódó kultúrpolitikai kérdésnek helyes megoldását elősegítsem. (Helyeslés* a baloldalon.) Bocsánatot kérek, mégis csak lehetetlen dolog, hogy a budapesti iskolákban, bármiféle elemi, közép- vagy polgári iskolákban más szellem legyen, mint ami megfelel az országos magyar kultúrpolitikának. (Bocsáry Kálmán: Ott a legmagasabb színvonalon álló szellem van! — Budinszky László: Erősen zsidószellem!). Elnök: Csendet kérek! Bajcsy-Zsilinszky Endre: Csodálatos dolog, hogy a képviselő úr nem veszi észre, nem akarja észrevenni, hogy menyire százszázalékosan igazam van és mennyire igazam van még akkor is, amikor azt mondom, hogy ez nem egészen csak egyéni dolog, ez nemcsak SereiSchreyer dolga, hanem igenis az egyes budapesti polgári iskolákban és a budapesti polgári iskolai vezetésben megnyilvánuló nemmagyar szellem, legalább is nem elegendő magyar szellem. Tudomásom van arról is, hogy a Loschdorfer igazgató úrnak vezetése alatt álló mesterutcai mintaiskolában idegen szellemet, idegen országból hozott szellemet próbálnak erőszakolni, idegen módszerekkel tanítják az ifjúságot és ezt a módszert rá akariák erőszakolni a derék magyar tanárokra. Amikor azután ezek tiltakoznak, akkor jönnek az áthelyezések, sőt a végelbánási kísérletek. Amikor ugyanis Serei-Schreyert védelmezte Loschdorfer felügyelő úr, ugyanakkor más oldalról azokat, akik szembeszálltak vele, végelbánás alá akarta vonni, de szerencsére a minisztérium észrevette, hosry miről van itt szó és megakadályozta. Kitűnő, elsőrangú magyar igazgatókat akartak nyugdíjazni ennek a betyárnak a védelmében, ez az igazság. Elnök: Zsilinszky képviselő urat kérem, használjon parlamentáris kifejezéseket. (Zaj. — Szentiványi Lajos: Ilyen dolgokra nem lehet más kifejezést alkalmazni!) Bajcsy-Zsilinszky Fndre: Tartom magam a miniszterelnök úr kifejezéséhez. Magamévá teszem a magyarságnak azt a meghatározását, amelyet a miniszterelnök úr mondott tegnap. Azt kívánom, hogy a budapesti polgári iskolákban és a budapesti iskolai vezetésben is érvényesüljön ez a szellem. Annak ellenére, hogy szentistváni alapon állunk és állok, tiltakozom, hogy állandóan évről-évre csökkenjen a magyarszármazású tanárok száma. Húsz esztendő alatt 18%-kai csökkent Budapesten a • .' • 9*