Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

56 Az. országgyűlés képviselőházának 66. zési kölcsön iránt. Ez a kölcsönkérelem a földmívelósügyi minisztériumban tárgyaltatott és folyó éyi október hó 8-án 190 512. szám alatt kedvező elintézést nyert. Az elintézés kapcsán értesítést nyertek az igénylők arról, hogy az építkezési kölcsönt három részletben folyósítják. Az első részlet, amely az egész kölcsön 25%-át teszi, akkor esedékes, amidőn a falat felhúzzák. A második 25% akkor, amidőn a tetőszerkezetet bekötötték és a tetőt cseréppel befedték. A harmadik részlet pedig, amely a még hiányzó 50%-ot foglalja magában, akkor esedékes, amikor a házépítkezés teljesen befejezést nyert és az arra hivatott tényezők az epületet át is vették. Megállapítom, hogy az építkezési kölcsönt igénybevevőknek kötelességévé tétetett az, hogy amikor az építkezésnek ezeket .az előrehaladásait megfelelő községi (bizonyítvánnyal igazolni tudják, a kölösön részleteinek folyósítása iránt kérelmezzenek, de ilyen kérelem a mai napig a földművelésügyi minisztériumba nem futott be, (B. Szabó István: Nem is tudják az illetők!) a földmívelésügyi miniszter., tehát eddig még nem is tehetett intézkedést arranézve, hogy ezek a kölcsönök, akár részletben, akár a maguk egészében folyósíttassanak. Hálával veszem, ; ha a t. interpelláló képviselőtársam felvilágosítja az érdekelteket. (Ügy van! Úgy van! jobb felől. — Zaj) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Lukács Béla földmívelésügyi államtitkár: Ha igazolják az építkezés tényleges előrehaladását, akkor semmiféle akadálya sem lesz annak, hogy a kölesönök akár részletekben, akár pedig akkor, ha az építkezések egyik vagy másik helyen már befejeződtek és az épületek át is vétettek, akár teljes egészükben is azonnal folyósíttassanak. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Ellenzés és taps jobbfelőli — Bajcsy-Zsilinszky Endre: A hatóságoknak kellene felvilágosítani őket!) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): •»Interpelláció a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. 1. At. miniszter úr előző interpellációmra adott válaszában, illetőleg közbeszólás; formájában azt mondotta, hogy Serey-Sehreyer Ágostonnak még a pártfogóival is el kell bánni. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, kik voltak idáig Serey-Schreyer pártfogói s; hajlandó-e ellenük eljárni? 2. Van-e tudomása a t. miniszter úrnak arról, hogy Serey-Schreyer immár évtizedes ügye körül az ellene fellépő tanároknak valóságos üldöztetésben volt részük? 3. Van-ei tudomása a t. miniszter úrnak a »disszimiláció« bizonyos jelenségeiről egyes fővárosi polgári iskolai körökben s arról, hogy ugyanakkor számban is, előrehaladásban is egyre hátrább szorul a fővárosi polgári iskolákban a magyar származású és élesebben magyar szellemű tanárság? Hailandó-e mindezen a bajon sürgősen és intézményesen segíteni?« ülése 1939 december 13-án, szerdán. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Képviselőház! Interpellációm tárgyában vissza kell nyúlnom multheti interpellációmra és az arra adott miniszteri válaszra. A miniszter úr válaszában többek között a következőket mondotta (olvassa): »Május 5-én kaptam a jelentést« — t. i. ennek a bizonyos Serei-Schreyer tanárnak az ügyében — »Karafiáth főpolgármester úrtól. Az eljárást rögtön megindítottam, az ügyet az osztálynak kiadtam. Azóta nem tudtam az ügyről, mert egy hét múlva távoztam a miniszteri székből. Most jutott ismét tudomásomra a dolog, amikor a képviselő úr interpellációját bejegyezte.« Csodálkozom azon, hogy a miniszter úr interpellációm előtt errŐl^ a dologról nem tudott, holott a »Harc« című lap, az »Esti Kurír« és sorrendben utoljára a »»Magyar Nemzet» nagy cikkeket írt ebben a kérdésben. Furcsa dolog, hogy minden illetékes tényező figyelmét elkerülték ezek a cikkek. Méltóztassanak megengedni, hogy a »Magyar Nemzet« cikkéből felolvassak egy részt. A cikk címe: »Amíg egy nemzet eljut odáig.« Ebben a cikkben nem jelentéktelenebb ember, mint Parraghi György írja a következőket (olvassa): »Az egyik VII. kerületi polgári iskolából a közelmúltban két tanárt helyeztek el. Az egyik tanár becsületes magyar érzésű ember, véglegesen elkerült onnan, viselve az áthelyezés minden hátrányát. A nemzetgyalázásért katonai rangjától megfosztott és a napokban tiszti címbitorlásért elítélt tanár pedig olyan kedvező körülmények közé került az áthelyezés folytán, hogy mellékfoglalkozását régi iskolájában zavartalanul elláthatja.« A miniszter úr multheti válaszában errem'zve a következőket mondotta (olvassa): »A főpolgármester úrhoz átírtam, hogy az illető tanárt azonnal szabadságolja és ha az eljárás le les7 folytatva, akkor fogok a kérdésről vég3P»' dönteni.« A miniszter úr intézkedett^ és az illető tanár még ma is tanít, ma is tanítja történelemre a magyar ifjúságot. Nem volt tehát igaza a miniszter úrnak, amikor azt mondotta, hogy mikor a miniszterelnök úr kifogásolta itt a történelemtanítás bizonyos hiányait, csak a múltra érthette ezt, mert nem tudom, tudja-e a miniszterelnök úr ezt az esetet, de nyugodtan érthette erre a Serei-Schreyer esetre is az ő kifogásait. Nagvon csodálkozom, hogy a miniszter úr és a fcpolgármester úr várt intézkedésének ilyen rendkívül kevés hatása van. A miniszter úr még a következőket mondót la válaszában (olvassa): »Mégis meg kell állapítanom, hogy ha 1920-ban tette azt a kijelentést;, valami mentsége talán van.« Bocsánatot kérek, egy olyan tanárt mentegetni a miniszteri székből, aki a bíróság által megállapítottan »Horthy-betyárok«-nak nevezte a magyar hadsereget, aki a magyarországi népek között a legutolsónak mondta a magyart és aki azt mondotta, hogy ő a nagynémet eszmének előreküldött csápja, méltatlan dolog a magyar királyi kormányhoz. Ez ellen tiltakozom. A régi magyar világban ilyen elcsuszamlás után a miniszter lemondott és én kérem a miniszter urat, hogy mondjon le, mert — ha nem is azt mondom, hogy ő esiuália, de az ő minisztersége alatt tenyésztőitek ki ezek a dolgok ... ezt igenis állítom ós ne hivatkozzék a miniszter úr arra, hogy ő annakidején eltávozott a miniszteri, székből 1938-ban, mert már 1939-ben három njság is pertraktálta ezt a dolgot oldalos cik-