Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-66
50 Az országgyűlés képviselőházának 6i éri károsodás azt a háztulajdonost, legalább ilyen esetekben legyen módja a bíróságnak a lakbérleti szabályrendelet megváltoztatása útján arra, hogy ne tegyék ki az ilyen nagyesaládú embereket a lakásukból. A másik dolog pedig, amire kérjük a minisztériumot, az» hogy a lakásügyi miniszteri biztos hatáskörét igenis, méltóztassék kiszélesíteni. Méltóztassék lehetőséget adni arra, amit a miniszter úr válaszában kifejtett, hogy az a miniszteri biztos csakugyan bírjon ilyen hatáskörrel, ne pedig olyannal, amilyen jelenleg van, hogy prolongálhatja a kiköltöztetést, de tulajdonképpen nines módja arra, hogy a kiköltöztetést megakadályozza még a jogosnak nem látszó esetekben is. Harmadszor pedig kérjük a pénzügyminiszter urat, hogy amit expozéjában megígért, arravonatkozó intézkedését legyen szíves miniszteri rendelet formájában a iegsürgőssbben kiadni és azokat a háztulajdonosokat, akik ingyen, bérfizetés nélkül adják ki lakásukat, vagy pincéjüket fedél nélkül levő 9—10 gyermekes családok számára, legalább adóemeléssel ne sújtsa^ Azt hiszem, mind a három kérésem méltányos, tárgyilagos, minden politikát nélkülöz, s megérdemelte volna, hogy valamelyik miniszter úr itt azonnal a Ház színe előtt választ adjon. Hogy ez nem következett be, bizonyára nem azért van, mert a miniszter urakban nincs meg a szándék, az animus, a lélek, bogy ezt megtegyék, de várjuk e tekintetben az intézkedéseket, mert íme, az ígéretek három hónappal ezelőtt elhangzottak, de tettek azokat nem követték. (Helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az illetékes miniszter uraknak. Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációja a föklmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Boezonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszterhez a zsidó-birtokok igénylése tárgyában: 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a zsidó-hirtokok igénylésével kapcsolatban roppant súlyos visszaélések folynak? 2. Hajlandó-e a miniszter úr ezeket a viszszaéléseket megvizsgálni és a zsidó-birtokokat az igénylő kisemberek kezére juttatni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a miniszter úr nincs jelen, (Baky László: Mert megbukott!) pedig konkrét kérésekkel fordulok hozzá. (Felkiáltások jobbfelől: Itt van az államtitkár úr!) Ha válaszolni fog, nagy Örömmel vesszük. Szomorúan kell látnunk azt, hogy annak a nagy politikai mozgalomnak, amely a földkérdés gyakorlati megoldásáért folyt és amely itt a képviselőházban is, de az egész országban is oly nagy hullámokat vert, eredményeit, amelyeket látszólag már-már elértünk, a felsőháziban most igyekeznek minden erővel fokrólfokra visszacsavarni. (Gr. Festetics Domonkos: Nem engedjük!) Hogy engedik-e, ez más kérdés, erre nem is kívánok válaszolni, nem ez az interpelláció tárgya, hanem az, hogy bár a második zsidó-törvényben mód adatott arra, hogy a földkérdésnek legalább egy szektora, a >. ülése 1939 december 13-án, szerdán, zsidóság kezén lévő félmillió hold földnek átvétele és a magyar parasztság kezére való juttatása végre megtörténhessék, mégis a törvény pongyola fogalmazása következtéiben — mint ahogyan itt annak idején élesen bíráltam azt a törvényjavaslatot — a végrehajtás során a visszaélések tömege fordul elő és a zsidó birtokosok menekülni igyekeznek földjeik átadása elől. (Baky László: Kibújnak!) Konkrét példákkal és sérelmekkel jövök azért, hogy orvoslást kapjunk, illetőleg a miniszter úr figyelmét kívánom felhívni jóelőre arra: vigyázzanak, nehogy ilyen kijátszások és visszaélések történhessenek. Utaltam a törvényjavaslat tárgyalása során arra, hogy a törvény pongyola fogalmazása következtében semmiféle irányelvet nem szegeztek le arra nézve, hogy mimódon, milyen áron, vagy milyen bérleti feltételek mellett lehet igényelni földeket és most, amikor végigjárom a községeket, maguk a község vezetőjegyzői panaszkodnak arról, hogy megrohanták őket, hogy: kérem, igényelünk, de mondják meg, milyen feltételek mellett? Hogyan lehet megcsinálni azt, hogy a magyar parasztság komoly rétegének, amely nagyon is tudni akarja, mit csinál és mibe ugrik bele, nem tudnak semmiféle választ adni. (Ügy van! balfelől.) Ez azonban nem véletlen volt, mert az a körülmény, hogy választ adni nem tudnak, nem lévén határozott irányelv, nagyon sok esetben lehetővé tette, hogy olyan választ adjanak, amellyel az igénylőket elriasztják az igényléstől. (Prőhle Sándor: Leszoktak a válaszról!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Matolcsy Mátyás: Erre kívánok rátérni, amikor megemlítem például a veszprémmegyei Csetény községben a Holitscher Károly-féle zsidó birtok igénylése körül támadt visszaéléseket. Ez a Holitscher úr ma már természetesen Csetényi Holitscher, (Egy ' hang a baloldalon: Végül nemes lett!) hogy az előnevét is említsem, de érdekes körülmény, hogy birtokát egy évvel ezelőtt nem zsidó feleségére irattá és jelenleg az a helyzet, hogy ennek a községnek vezetőjegyzője erre a Holitseher-féle, nyilván zsidó birtokra, nem vett fel igénylést. Határozott 'követelésünk elől nem tudván kitérni, a falu igénylését számba vette ugyan, de nem a Holitscher-birtokra, hanem esak névtelenül: Csetény községben enynyi és ennyi földigénylés van, holott az uta : sítás határozottan megmondja az igénylési v lapokon, Jhogy melyik birtokra tartanak az egyesek igényt. De ez csak az egyik eset. Holitscher most menekülni igyekszik és mindent elkövet, hogy megmentse birtokát. Azzal érvvel, — és most rehabilitáltatni akarja magát — hogy a kommunizmus alatt nagy érdemeket szerzett (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ügy látszanék tehát, hogy egy nagy nemzeti hőssel állunk szemben, holott a valóság csak az volt, hogy 13 napig fogvatartották a kommunizmus t alatt, de azután, úgy látszik, mégsem kötötték fel, mint a magyar kisgazdákat, hanem szabadon (bocsátották és hajaszála sem görbült meg. (Maróthy Károly: Faji összetartás!) Ez nem érdem arra, hogy ilyen módon most .1500 holdat mentesítsenek és kivegyenek a parasztság kezéből. Csak röviden foglalkozom az egyes esetekkel, mert nincs elegendő időm és az esetek — sajnos — nagyon nagy számban fordulnak elő.
