Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

Az országgyűlés képviselőházának 66. ülése 1939 december 13-án, szerdán. 43 (Az elnöki széket Szinyei Merse Jeiiő foglalja el.) Ha a belügyminiszter úr arra az álláspontra helyezkedik és a felvidéki visszacsatolt részen lévő állapotot elegendőnek tartotta indokként arra, hogy a törvényhatósági választások elhalasztassanak, szerintem ennek az álláspontnak konzekvenciájaképpen nem lett volna elegendő csak annak előhozása és annak előterjesztése, hogy a törvényhatósági bizottsági tagsági választások halasztassanak el. A törvényhatóság életszervei nemcsak a törvényhatósági bizottságok, hanem a törvényhatóság vezetői is, mégpedig elsősorban a törvényhatóságok első^ tisztviselője. Ha elhalasztatik a törvényhatósági választás, azzal egyidejűleg tulajdonképpen el kellett volna halasztani mindazoknak a tisztviselőknek választását is, akik választás útján, időszakra történő választás útján töltik be a maguk hivatali pozícióját. Mert hiszen, mélyen t. törvényhozás, azzal, hogy ezek a választások egy évvel előbb megtartattak, megszakadt a törvényhatóság életében az az egység, amelyet a hatévi ciklus az 1886. évi XXI. te.-ben, majd a tízévi ciklus az 1929. évi XXX. te.-ben a vezető tisztviselőkre és a törvényhatósági bizottságokra egyöntetűen álla pított meg teljes következetességgel és helyességgel. Ma a helyzet tehát az, mélyen t. törvényhozás, hogy a törvényhatósági bizottságok nem újulhatnak meg, ellenben ugyanakkor a régi ciklus határkövénél megtörténik a törvényhatóság vezető tisztviselőjének egy újabb ciklusra való megbízatása. Az a megújult törvényhatóság tehát semmiféle befolyással nem bír arra, hogy az adminisztráció élén kiálljon a megújult törvényhatóság kívánságának, gondolkodásmódjának, terveinek, céljainak megfelelően. • Itt azt a kérdést is fel kell vetni, hogy lia a törvényhatósági élet megújulása bizonyos időközök bekövetkeztével lett megállapítva és a törvényhatóság életében különösen a megújulási időszak szerint választás alá kerülő tisztviselők, vezető emberek kétségtelenül nagy szerepet játszanak, vájjon helyes-e az a gondolat, amely a múlttal szemben áll és a törvénynek expressis verbis való intézkedése hiányán alapul, hogy tudniillik, ha a vezető tisztviselői állás egy ciklus tartama alatt időközileg töltetik be, akkor arra a vezető tisztviselőre a ciklus lejárati időtartama más legyen, mint a törvényhatóságra nézve. Ilyen kifejezett törvényes rendelkezés nem volt az 1929 : XXX. te. .előtt sem, de mert a törvényhatóságok tulajdonképpen hat évenként alakultak újjá és a tisztviselői választápok hat évre történtek, most pedig tíz évre, úgy az egyik, mint a másik rész választásánál most a hatévi ciklus leteltével az időközi választások is hatályukat vesztik, így tehát új választás alá esnek. Szerintem most is ugyanannak kellene történnie a tízéves ciklus mellett is, vagyis nem a megválasztás napjától kezdődik a vezető tisztviselőire a tízéves ciklus, hanem az Ő^megbízatása a törvényhatósági bizottság tízéves ciklusával esik egybe. Egyik előttem szólott igen t. képviselőtársam, mégpedig Spett Ernő azt mondotta erre az 1929 : XXX. tc.-re, hogy az tökéletes törvény« Vele szemben Maróthy Károly képviselőtársam pedig egyebet sem tudott felsorakoztatni, ezt a törvényt, bírálva, mint olyan érveket, amelyek •elítélő, lesújtó kritikaként jelentkeznek. Én nem kívánok foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy az 1929 : XXX. te. mennyiben érte el célját. Megállapítom azonban azt, hogy szerény véleményem szerint ha ennek a törvénynek varinak is hibái, ha nem is érte el azokat a célokat, amelyeket elérni vélt, de ez a törvény a múlthoz képest igenis kétségtelen haladást és tökéletesedést jelent. Az élet azonban sok vonatkozásban egészen más, mint a törvény. A törvény végrehajtása során is történtek és történnek olyan hibák, amelyek a törvénnyel, annak szellemével és a törvény intencióival össze nem egyeztethetők. Ilyen hiba például az, hogy a törvényhatósági bizottsági tagsági helyek betöltésére szolgáló választásnál a törvényben megállapított titkosság elve a gyakorlatban a legtöbb esetben nem érvényesül. Ennek bizonyos mértékben oka és magyarázata az is, hogy a végrehajtási rendelkezés sem teljesen tökéletes, de még inkább az, hogy még ezeket a végrehajtási rendelkezéseket sem tartják meg a gyakorlatban igen sok esetben. Nagyon jól méltóztatnak tudni például azt, hogy a virilisek választásánál előre el lehet készíteni a jelöltek névsorát, azt kinyomatni, előzőleg még széjjel is osztani a választásra jogosultak között. Ennek a lehetőségnek alapján megtörtént például az, ho^y a választandók névsorát tartalmazó és szétosztott szavazólapot a párthelyiségben összegyűjtött emberek kezébe adták, és melléjük ellenőrzőt adtak, aki kísérte az illetőket addig, amíg a szavazatszedő küldöttség elnökének kezébe a szavazólapot átadták. Hát kérdezem, mélyen t. Képviselőház, ez a titkos választás elvének megfelelő gyakorlati eljarás-e? Ezért nagyon kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, méltóztassék ezt a kérdést gondos vizsgálat tárgyává tenni. Meg vagyok róla győződve, hogy komoly híve az autonómiáknak és elbből folyólag nem fogja engedni, hogy ilyen választási eljárás bárhol megtörténhessék és ezzel tulajdonképpen az önkormányzat lényege kiforgattassék a maga valóságából s hogy talán meg fogja tenni a rendelkezést abban a formában, hogy ajánlás történhessék _ ezeken a választásokon, mint például a képviselőválasztáson vagy a törvényhatósági választáson is az összes választók álltai választottak csoportjánál; az ajánlás alapján hivatalosan készíttetnének el a szavazólapok és hivatalosan bocsáttatnék minden szavazólap, esetleg üres szavazólappal együtt a választó rendelkezésére, aki minden pártbefolyástól teljesen függetlenül választ és titkosan él a választói jogával abban a tekintetben, hogy kikre, melyik lajstromra fog szavazni. Ugyanígy a gyakorlatban tulajdonképpen a törvény helyes intenciójának megkerülésére és bizony a legtöbb esetben pártpolitikai célok szolgálatára a törvényhatósági választókerületek megalakításánál igazságtalan megkülönböztetések történnek. Az 1929. évi XXX. te. azt írja elő, hogy minden választókerületben a szavazók számának ezer és kétezer között, a bizottsági tagok számának pedig párosnak kell lennie. Elhiszeim, hogy teljes egyformaságot nem lehet teremteni, nem tudom azonban akceptálni azt, ami például az én törvényhatóságomiban legújabban történt, ahol időszerűvé vált a szavazókörök számának a belügyminiszter úr által történt emelése folytán a törvényhatóságig területek újjászervezése, újabb megállapítása és ahol azt látom, hogy 20 törvényhatósági választókerület között van több mint tíz olyan, ahol a beosztás folytán egy bizottsági tagot háromszáz és egy-