Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-84

532 Az országgyűlés képviselőházának 84ket, de mindenütt, ahol még nagyon változó életviszonyokkal állunk szemben, — azt hiszem — mégis helyesebb, ha a törvényihozás csak az irányelveket szabja meg és az egyes részletintézkedéseket rendeleti útra tereli, mert a rendeletekkel sokkal jobban és gyorsabban tudunk az élethez alkalmazkodni. Itt is ilyen helyzettel állunk szemben. Mint méltóztatnak látni, most fog elkezdődni a különböző biztosítási jellegű egyesületek, az 1923:VIII te.-ben helytelenül »jótékony«-nak nevezett egyesületek revíziója. Ezeknél az egyesületeknél is először meg kell állapítani a diagnózist. Ha már látjuk, milyen helyzetben vannak, akkor lehet majd a gyógyításról gondoskodni és csak azután lehet átfogó, általános biztosítási törvényjavaslatot beterjeszteni, hogy a biztosításügy minden ágának kérdéseit törvény útján szabályozzuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, ezzel az indokolással kérhetem is a t. Házat, hogy ezt a határozati javaslatot méltóztassék elutasítani. Temesváry igen t. képviselőtársam megemlítette a »Biztosítási Központ« kérdését. Mi már gondolkoztunk azon, vájjon a Pénzintézeti Központhoz hasonlóan ne alakíttassék-e ilyen »Biztosítási Központ«. Arra a meggyőződésre jutottunk azonban, hogy az általunk követett út a helyesebb és örömmel látom, hogy igen t. képviselőtársam is helyesebbnek tartja a felügyelet hatályosabbá és közvetlenebbé tételét, mint egy új intézmény megalakítását. Meg vagyok különben győződve arról, ha egy ilyen új intézmény alakításával léptünk volna a t. Ház elé, akkor nagyon sok szó hangzott volna el ez ellen, különösen az újabb állásokra, újabb szervezet létesítésére való tekintettel. Vajna igen t. képviselőtársam méltóztatott még a többi közt a viszontbiztosítás kérdéséről is beszélni. Ha jól értettem, felszólalásában azt a gondolatmenetet fejtette ki, hogy a biztosító intézetek működése már olyan széles körre terjed ki, hogy tulajdonképpen önmagukban viszontbiztosíthatnák az egész biztosítási állományt. Ez talán helyes akkor, ha a betörés elleni és kisebb tűzbiztosításokra gondolunk, de ha arra gondolunk, hogy például elektromos cenrtálék — mondjuk a kelenföldi elektromos centrale — vagy nagy iparvállalatok biztosításáról is gondoskodni kell és ha azokkal netalán valami baj történnék, nem hinném, hogy kizárólag magyar biztosítók között a rizikó megoszlása egyáltalán lehetséges lenne olyan mértékben, hogy a külföldi viszontbiztosításokat egyszerűen meg lehetne szüntetni. Ma ugyanis az a helyzet. hogy ezek a viszontbiztosítások olyan hallatlanul sok részre oszlanak el a különböző retortákon keresztül, hogy ha Tokióban leég az elektromos centrale, akkor valószínűleg valamelyik magyar biztosító intézet fog fizetni 10 vagy 15 fontot, viszont ha Magyarországon leég a kelenföldi elektromos centrale, akkor az egész világ fog fizetni. Ezért a nagy objektumoknál a viszontbiztosítást kikapcsolni — azt hiszem — nagyon káros lenne a magyar közgazdasági élet szempontjából is. (Ügy van! Ügy van! jobb felölj T. Ház! örömmel állapítom meg, egye térté;"! áll fenn a t. Ház minden oldalán a tekintetbei]. hogy a biztosítási intézményéket hatályosan és közvetlenül ellenőrizni kell. Tehát nem hagyhatjuk ellenőrzés nélkül. Sőt azt mondhatnám, hogy még az ellenőrzés módja tekinüíése 19J/.0 február 15-én, csütörtökön. tétében sincs differencia a Ház egyik oldalán sem. Legfeljebb egyes képviselőtársaim éppen politikai pártállásuknál fogva negálják a törvényjavaslatot, mint ahogyan minden törvényjavaslatunkkal szemben a meg nem szavazás álláspontjára szoktak helyezkedni. En megértem, hogy ez politikai okokból történik. Egyetértés áll fenn abban a tekintetben is, hogy azokat a különböző kis egyesületeket, amelyek biztosítási jellegű tevékenységet folytatnak, szintén ellenőrizni kell. Azt hiszem, ebiben sem volt különbség. Egyesületi szempontból, tehát a politikai felelősség szempontjából természetesen ezek is változatlanul a belügyminiszter úr felügyelete alá fognak tartozni a jövőben is, de mindazokat az egyesületeket, amelyek — hogy úgy mondjam — biztosítási ügyleteket kötnek, vagy biztosítási ígéreteket adnak ki, természetszerűleg a pénzügyminisztérium' felügyelete alá kell helyeznünk a jövőben a szakmai ellenőrzés szempontjából és ezt az ellenőrzést hatályossá is kell tennünk, éppoly hatályossá, mint ahogyan az idők folyamán a nagy biztosító intézetek ellenőrzését is hatályossá tettük. En meglehetősen ;sokat foglalkoztam a biztosító intézetek kérdéseivel, -mert tisztában vagyok azzal a nagy közgazdasági jelentőséggel, amelyet a biztosítás képvisel. Nemcsak a biztosítottak felé, — mert az természetes, hogy ebben a vonatkozásban abszolút nagy közgazdasági és. szociális jelentősége van — hanem a biztosító intézetek felé is annyiban, hogy ezek azok a tőkegyüjtő szervek, amelyek a takarékpénztárak mellett és tulajdonképpen — csak bizonyos vonatkozásiban — a takarékpénztárakkal szemben is hosszúlejáratú kölcsönök nyújtására alkalmasak. Hiszen míg a takarékbetétet mindenkor vissza lehet venni a takarékpénztártól, addig az életbiztosítási díjbefizetést csak egy komplikáltabb eljárással lehet idő előtt visszakapni és addig, arra a 20—25—30 esztendőre, amíg az életbiztosítás fut, ez az összeg, vagy legalább is ennek nagy része, valószínüségszámítás szerinti része, állandóan rendelkezésre áll a biztosító intézetnek s ha az intézet helyes irányban fekteti be ezt az összeget, akkor ezzel a rendelkezésére álló tőkével igen fontos nemzetgazdasági feladatot teljesít. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Amikor tehát a biztosítási üggyel fojglalkozunk, akkor — mint mondtam — a szociális szemponton kívül ez a szempont is szerepet játszik nálam. Ez természetszerű is, hiszen igyekeznünk kell a kisemberek szempontjainak teljes megvédése mellett az ország közgazdasági szempontjait is tekintetbe venni és figyelemmel kísérni minden egyes kérdésben. Mindezek alapján tisztelettel kérem a mélyen t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Az általános vita során Mosonyi Kálmán képviselő úr egy határozati javaslatot nyújtott be, amely részben halasztó természetű. Ezért a határozati javaslatot a tárgyalás alatt álló törvényjavaslattal szembeállítva fbgom szavazás alá bocsátani. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni, szemben Mosonyi Kálmán képviselő úr határozati javaslatával? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja, Mosonyi Kál-