Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-84

Àz országgyűlés képviselőházának 84- i> nére, hogy négy szakaszából áll és egy mondatban bizonyos alakiságról is intézkedik, ez à javaslat nem alakiságot old meg, hanem — és ezt hangsúlyozom — teljes materiális revíziót jelent a biztosítás, illetve a biztosítási magánintézmények egész frontján. T. Ház! En szándékosan mondtam és ismételtem ugyanazt, amit az előadó úr mondott, hogy korszerű materiális felügyeletre van szükség. Ennek indoka egészen röviden, egészen egyszerűen maga az a tény, hogy minden statisztikai adatban a számok nem egyszerű nyomtatott számok, hanem a nemzet vagyonának mindig hű tükrét jelentik. Magyarországon 44 biztosító vállalatnál 213 'millió pengő vagyon van. Elhből 135 millió hazai és 78 millió külföldi tőkeérdekeltség. Az évi nettó díjbevétele ennek a 44 vállalatnak 58'5 millió pengő, a kifizetett évi kártérítésig összegük 18 millió pengő, a díjtartalék álladéka pedig 111 millió pengő. Ha most figyelembe vesszük, hogy csak az életbiztosításban 578 millió pengő érték van és — amint az előadó úr is mondta — a tűzbiztosításban 7*5 milliárd pengő szerepel, akkor azt kell mondanom, hogy ez a javaslat szintén minden egyes esetben elsősorban a nemzeti értékeket van hivatva megvédelmezni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem kell ezek után magyaráznom, de még kevésbbé kell indokolnom, miért van szükség a legszigorúbb értelemben vett állami kontrollra és biztosítástechnikai vagy biztosításmatematikai szaktudásra. T. Ház! Beszédem elején említettem a If kintélyi elv kérdését. Én ezt feltétlenül bölcsnek tartom, mert a legegyszerűbb. Márpedig szerintem mindig az a legtökéletesebb, ami a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb. Itt azzal a ténnyel állunk szemben, hogy a javaslat ezt az állami fel ügyelőhatóságot egyszerűen beolvasztja a pénzügyminisztériumba, A biztosítási közigazgatás körében a fogalmazási tennivalók ellátására nem elegendő tisztán a jogi szakképzettség. Ezt én egész természetesen állapítom meg, hiszen egyik szerény jogásztagja vagyok a t. Háznak. Nem elegendő, mert feltétlenül szükséges a közgazdaságtudományi, kereskedelmi és mennyiségtani tudás is. Én mindig azt az elvet tartom szem előtt: a legfontosabb az, hogy minden kérdéshez szaktudással nyúljunk hozzá, mert egész közigazgatásunknak ez lesz az igazi racionalizálása. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A javaslat indokolása felemlíti az 1883. évi I. tc.-et is, atmely megállapította, hogy mindazokban a minisztériumokban, ahol különleges szaktudást igénylő kérdéseket intéznek, természetesen nemcsak jogi képzettségű és^ 'képesítésű, hanem különleges szaktudású és képzettségű fogalmazó urakat is kell alkalmazni. Érdekes, hogy már akkor, a haladás idejében észrevették ennek a ténynek a szükségességét. De ugyanezt mondta ki a javaslat indokolásában is megemlített 1935 : VI. te. is a tanügyi fogalmazói személyzetre vonatkozólag olyan értelemhen, hpgy a ianügyi közigazgatéshan való munkához nemcsak a jogászi, hanem a középiskolai tanári oklevél is elegendő. Megemlítem még itt az 1929 : XIX. tc.-et. a statisztikai törvényt is, amelv szintén hasonlóképpen intézkedik. A lényeg tehát az, hogy ne csak jogászok lehessenek fogaltna/éi státusban. Itt mindennél fontosabíb ez a kérdés, mert a közgazdasági tudományt, a gazdasáai^szaktudást hetek. vagy hónapok alatt elsajátítani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Komoly, alaKÉPV1SELÜHÁZI NAPLÓ IV. ése 1940 február 15-én, csütörtökön. 525 pos, hosszú éveiken át tartó felkészülés szükséges ahhoz, hogy valaki vállalni merje t a legnagyobbat: más embertársának, más intézménynek, mások vagyonát kezelő valakinek felügyeletét, kontrollját. Ezzel kapcsolatban csak egy kérdésre térek még ki. Hogyan képzelheti el például a magam korabeli jogászgeneráció azt, hogy megfelelően felül tudja bírálni — hogy csak egyet említsek — például a mérleg-technikát1 Hány magyar jogász van, aki a mérleg-technikát isimeri? Azt hiszem, nem mondok nagyot, ha azt állítom, hogy nincs ötven vagy száz jogász, illetve jogi képesítésű egyén, aki a mérleg-tchnikához hozzá tudna szólni. Pedig o nélkül nem lehet biztosítás-felügyeletet t elképzelni! A matematikai tudás szükségességéről az előbb tettem említést. T. Ház! Még egy dolog indokolja, hogy miért volt szükség erre a javaslatra: emlékezzünk vissza a háború utáni szörnyű értékromlási időkre. Aki erre visszaemlékszik, annak azt kell mondani, hogy helyesen cselek-zik az, aki a magyar materiális értékek állandóságának megóvását intézményesen biztosítja, már pedig ebben a javaslatban erről van szó, t. Ház. Ami a felügyeletet illeti, természetesnek tartom, hogy ezt a pénzügyminiszter úr gyakorolja, hiszen a magyar gazdasági élet minden szála a pénzügyiminiszter úr kezébe fut össze és a pénzügyminiszter úr az, aki mindig tiszta képet adhat és kaphat az ország gazdasági erejéről. T. Ház! Bölcsnek, emberségesnek és megfelelőnek tartom a javaslat 3. §-a 2. bekezdésének azt az intézkedését, hogy az állami felügyélő hatóság mostani felügyelőit, biztosítási könyvszakértőit, matematikai szakértőit és tisztviselőit át kell venni a pénzügyminisztérium státusába. Ezzel kettős célt szolgál a pénzügyiminiszter úr. Az egyik az, hogy a szaktudással dolgozott férfiak szerzett jogát védi, a másik pedig az, hogy megadja nekik a legtermészetesehb dolgot, a tisztviselői előlépés lehetőségét. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! Azt kell mondanom, hogy ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, mint ahogy törvényerőre fog emelkedni, feltétlenül megnyugtatólag fog hatni. Most, amikor a magyar közigazgatás rendjébe beiktatjuk a biztosítási magánintézmények felügyeletét, méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatban azt a kívánságomat juttassam kifejezésre, hogy ez a felügyelet pedig minthogy kis intézményekről, kis egyesületekről van szó, természetesen ne legyen zaklató természetű, ellenben figyelemmel arra a mérhetetlenül sok érdekre, amely éhben a gazdasági szakban összefut, mélyreható és irányító hatású legyen, mert a nemzeti géniusz után következő legfontosabb nemzeti érdekre, a magyar tőkeképződésre kell mindig figyelemmel lennie a felügyeletnek. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) A gondoskodás tehát legyen a szó nemes értelmében vett: a kisemberek és kistőkések védelme szempontjából felfogott irányító felügyelet. Biztos vagyok abban, hogy ez a javaslat elő fogja segíteni annak a jó atmoszférának feltámasztását, amelynek meg kell lennie ahhoz, hogy a helyesen látott külföldi példák után a biztosítási intézmény és a biztosítás maga hasznos legyen a nemzet szempontjából. T. Ház! Mielőtt felszólalásomat •• befejezném, egyetlenegy kérdést, illetőleg kérést vagyok bátor intézni a pénzügyminiszter úrhoz: 80