Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-84

526 Az országgyűlés képviselőházának 8A vájjon az úgynevezett biztosítottakat védő egyesületekről lesz-e szó a felügyelet szempontjából ezzel a javaslattal kapcsolatban? Ezek az egyesületek tudniillik, amelyek ugyan — de strigiis, quae non sunt — nagyon kevés számban vannak, mégis eltévesztették annakidején kitűzött céljukat. A biztosítóknak ugyanis van egy érdekvédelmi szervük, — ez a Biosz. — a biztosítottaknak azonban ilyen hatalmas átfogó érdekvédelmi szervük nem volt és nincs. Ellenben alakult néhány ilyen, — nem tudok még nevet sem mondani, még.a jogi személy nevét sem ismerem — úgynevezett biztosítottakat védő kft., ezek szerepe azonban a végén odakonkludált. hogy ügynökeivé váltak valamelyik biztosító vállalatnak es ezzel összeférhetlenekké váltai kitűzött céljukkal, mert a biztosítottakat igazán nem védhetik a biztosítók ügynökei. Bár tudom, hogy ez nem teljesen a pénzügyminiszter úr kompetenciájába tartozik, hanem gondolom jórészben talán a belügyminiszter úr kompetenciájába, mégis arra kérem mélységes tiszelettel a pénzügyminiszter urat, méltóztassék ebben a kérdésben a belügyminiszter úrral egyetértve intézkedni, hogy ne legyenek ilyen zavaró, apró kis haszonra alapozott és a magyar gazdasági életben egyáltalán nem kívánatos intézmények, amelyek csak zavarni fognak később is. (Úgy van! jobb felől.) T. Ház! Ismételten örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot velejáró szociális vonatkozásaival, a szakszerűség bevezetéséivel, amit egy újabb hatalmas lépésnek tartok a közigazgatás rendjében, materiális korszerű felügyeletével és a tőkekénzést biztosító szerepével együtt. Miután a pénzügyminiszter úr iránt abszolút bizalommal viseltetem, a javaslatot örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps a, jobboldalon és a középen. — A Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Mosonyi Kálmán. Elnök: Mosonyi Kálmán képviselő urat illeti a szó. Mosonyi Kálmán: T. Képviselőház! Az 1923 : VIIT. te. intézkedik a biztosítási magánvállalatok állami felügyeletéről. Az a nagy nemzeti érdek, amely a biztosításhoz, a biztosítási joghoz fűződik, indokolttá és szükségessé tette ezt a törvényjavaslatot. Annál inkább indokolt és szükséges volt. mert mint az előadó úr megjegyezte, minden országban megvan valamilyen formában a biztosítóintézetek állami felügyelete: akár publicitási, nyilvánossági formában, akár materiális formában, akár pedig normatív szabályok rendszere alakjában a biztositóvállalatok állami felügyelete mindenütt megvan. Nem is azért szólalok fel a javaslat ellen, mintha én magam nem tartanám szükségesnek és indokoltnak a biztosítóval!álatok, különösen pedig az ezzel az új törvényjavaslattal most szintén idevont biztosítási egyesületek, nyugdíjintézetek állami felügyeletét, hanem azért szólalok fel a javaslat ellen, mert ebben a javaslatban folytatását látom annak az iránynak, amely törvényhozásunkban, alkotmányjogunkban nagyon veszélyes szimntómát mutat. Az 1923 : VIII. te. 2. §-a felhatalmazást ad a minisztériumnak arra, hogy necsak az állami felügyelet rendszerét és az állami felügyelő hatóság felállítását, hanem a biztosítási jognak igen széles alapvető kérdéseibe ülése 19W február 15-én, csütörtökön. való belenyúlást is rendelettel szabályozza. Kimondja ez a 2. § azt is, hogy ez a rendelettel való szabályozás a törvényhozás további rendelkezéséig történik. Ez 1923-ban volt. El keli azt is ismernem, hogy a nemzetgyűlés plénuma annakidején felvett ehhez a 2. §-hoz egy bekezdést, amely azt mondja, hogy a jelen felhatalmazás alapján kiadandó kormányrendeletet és annak esetleges változtatásait, a nemzetgyűlésnek utólag be kell mutatni. Az 1923 : VIII. te. indokolása, — Kállay Tibor akkori pénzügyminiszteri indokolása — de a mostani törvényjavaslat indokolása szerint is azért volt szükség 1923-ban arra, hogy a biztosító magánvállalatok állami felügyeletét ne törvénnyel, hanem rendelettel szabályozza a kormány, mert abban az időben hiányzott még a tapasztaltság, amely az állami felügyelet kérdésében természetszerűleg még nem is lehetett m&g. A kormány számított arra, hogy nem egy rendelettel vagy egy törvénynyel kell megcsinálni ezt az állami felügyeletet, hanem esetleg több rendelettel, amely a tapasztalatok alapján kiegészíti az előző rendeletet. Kállay Tibor akkori pénzügyminiszter 1923-ban azt mondta: rendkívül időket élünk, rendkívüli viszonyok teszik szükségessé azt, hogy rendelettel történjék ez a szabályozás. Az akkori kormányzat ezzel a rendeletkibocsátási jogával bőségesen élt is, még az 1923. évben négy ilyen rendelet jelent meg, amely a törvény 2. §-ának felhatalmazása alapján adatott ki. Ezek közül a rendeletek közül az első a 196/1923. számú rendelet, amelynél az az érdekes, hogy a törvény kihirdetésének napján jelent meg, vagyis ugyanakkor, amikor a törvény kihirdettetett. Ez a rendelet tehát akkor, amikor a törvény kihirdetésre (került, már teljesen készen volt, pedig ez a rendelet nagyon alapos és részletes, amellett nagyon hosszadalmas munka. Ez a rendelet nagyon mélyen belenyúl a biztosítási jog minden részébe. Intézkedik ez a rendelet a felhatalmazás alapján a biztosító vállalatok megalakulásáról, azoknak engedélyezéséről, a nyugdíjtartalékok elhelyezéséről, intézkedik az állami felügyelőhatóság megalakításáról, egyszóval a kereskedelmi jog, a biztosítási jog, a magángazdaság és a közgazdaság minden egyes ágazatába igen mólyen belenyúl. Ez a rendelet és a másik három rendelet, amely a szaktanácsot állítja fel, a biztosítási alapot emeli fel és az állami felügyeleti hatóságot állítja fel — mind a kereskedelmi törvénynek a biztosítási jogról szóló rendelkezéseit helyezi hatályon kívül és az egész biztosítási rendszert teljesen új alapokra helyezi. T. Képviselőház! A biztosításnak olyan hatalmas gazdasági, szociális és pénzügypolitikai jelentősége van, hogy megérdemelte volna kereskedelmi jogunknak, biztosítási jogunknak ez az ágazata, hogy az elmúlt 18 év alatt Tmert hiszen 1922-ben tárgyalta a nemzetgyűlés ezt a törvényt — a pénzügyi kormányzat kidolgozzon é*gy törvényjavaslatot. Akkor ma nem ezzel a törvényjavaslattal jött volna a Ház elé, amely lényegében nemhogy megszűkítené az 1923 : VIII. te. alapján kiadott rendeletkibocsátási jogot, hanem ellenkezőleg, kitágítja, amennyiben most már nemcsak a biztosító magánvállalatokat Veszi a törvény, illetőleg a felügyelőhatóság hatálya alá, hanem a biztosítással foglalkozó egyesületeket, el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárakat, vállalati nyugdíjalapokat is és most mindezeket nem-