Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-84

524 Az országgyűlés képviselőházának 8£, kibocsátásokra. (Szöllősi Jenő: Ugyanígy mon- ; dottaim én is!) Még egy körülmiányre kell felhívnom az igen ; t. képviselő úr figyelmét arra, hogy új bizto- ; sító intézmény nem alakult,. nem alakulhatott ! azon egyszerű oknál fogva, mert erre alakulási : zárlat van. Másodsorban új egyesület — és ez \ egy nagyon éles disztinkció ennél a javaslat- ! nál — szintén igen kevés alakult legutolsónak j alakult éppen az az egyesület 1935-ben, amely-1 ről igen t. képviselőtársam mint makói egyesü- í létről szólt. Igen t. Ház! Ennek a javaslatnak indokolása lényegében az a tizenhét év alatt szerzett! sok szomorú és keserű tapasztalat, amelyet a ! pénzügyi kormányzat ezalatt^ a hosszú idő ; alatt szerezhetett. Indokolása tehát nem i gyenge gyolcsba van takarva, hanem igen sokszor és a legtöbb esetben abba a szomorú körülménybe és ténybe, — amelyet még Babits Mihály sem tudott ennyire kifejezésre juttatni — hogy a szegény emberek, kisexisztenciák verejtékes (munkájából származott kis tőkék, tőkeerő nélküli és szaktudás nélküli, felügyélet nélküli apró biztosítási egyesületeknél, tehát mondjuk így, biztosító magánintézményeknél milyen sokat szenvedtek el. T. Ház! Magam részéről ezt a javaslatot örömjmel üdvözlöm, mert bármilyen apró, kicsiny ez a törvényjavaslat, — mindössze négy paragrafusból áll — mégis átfogó, hatalmas, és pedig egy egyszerű oknál fogva: olyan hiányt tölt be, amelynek fennforgása tizenhét év óta nagy kárára volt gazdasági eletünknek. Ennek a megoldása további halasztást, már nem tűrhet. T. Ház! Természetesnek találom és természetes önmagálból r folyólag az, hogy a tőkeerő nélküli kis biztosító intézmények, magánintézmények és ^egyesületek éppen tőke és szakértelem hiányában soha sem szolgálhatták azt a szép és nemes célt, amelyet 'maguk elé kitűztek. Figyelemlbe kell venni azt, hogy 44 biztosító vállalat van^ hazánkban, amely állami felügyelet alatt áll és viszont, ahogyan az előadó úr ismertette, több mint 800 olyan egyesület, t biztosító magánintézmény ; van, amelyre nézve az államhatalom eddig . semmiféle felügyeleti jogot nem gyakorolt, kizárólag csak egyet, az úgynevezett politikai renszeti felügyeletet. Azt pedig bizonyára, tudjuk, mit jelentett az, ha megalakult egy ilyen biztosító magánegyesület, amely alapszabályait nlkészítettei a belügyminisztériumiba benyújtotta és a belügyminisztérium politikai rendészeti szempontból felülvizsgálta, jóváhagyta. (Maróthy Károly: Ott porosodott egy-két évig!) A legnagyobb szükség volt már arra, hogy korszerű materiális felügyelet alá kerüljenek ezek az intézmények, de szükség volt arra is, hogy biztosítás-technikai és biztosításmatpimatikai felügyelet alá kerüljenek, hiszen méltóztatnak tudni, hogy ezek a biztosító magánintézmények akképpen kötötték biztosításaikat, hogy például az orvosi vizsgálat sem volt náluk kötelező. Természetes volt azután a tőkeerő hiánya miatt. Jhosrv amikor gazdasági vonatkozásban nehéz idők szakadtak az országra és amikor agv-egy ilyen kis intézménynél sorozatosan következtek a fizetési kötelmek, akkor nem tudtak eleeret tenni Vállon i-öteWettségei'kinek. Gvön^öWí köntfisf HiTnttek. a külső nagyon szép volt. mínd^q-vik biztosította a hozzá tagképoen belépettet, hogv ilyen és ilyen idő eltelte után. ilven és il ven esemény bekövetkeztére hátramaradottait ily:en és ilyen összeggel kártalanítja, Ehhez a feltételezett jóakarathoz feltétlenül szükséges három tényező. Az első a tőkeerős ség, a második a szaktudás és a harmadik a befizetett . tőkék konzerválása. E nélkül a hármas egység nélkül nem lehet biztosítást elkép zelni, de nem lehet azt keresztül sem vezetni, nem lehet adminisztrációját sem vezetni, nem lehet tőkekonzerválását sem tökéletessé tenni, mert ezek szaktudás hiányában igen komoly, kellemetlen következményekkel járhatnak. Hipzen a javaslat miniszteri indokolása is azzal á szóval él, hogy maga a biztosítási ügylet és a biztosítás mint olyan, a legszövevényesebb. Hogyan lehetne tehát elképzelni, hogy az egyik legszövevényesebb, mondjuk, gazdasági ágban, szakban minden további nélkül, szaktudás nélkül, — és én itt erre helyezem a fősúlyt — el lehesen igazodni? Hiszen mi, jogászok nagyon jól tudjuk, hogy a bíróság tele van biz tosítási perekkel, mert szinte emberi értelem mel már alig szedhető össze ökonomikusán mindaz, ami a biztosító vállalat feltételei s a biztosított akarata és szándéka között volt és van, Az ilyen biztosító magánintézményeknél, egyesületknél szintén fel kell tételezni, hogy náluk is az alakulás nem azért történt, mert egy-két, vagy tíz biztosítást óhajtottak kötni egy esztendőben, hanem mert azokat tömege sen kívánták megkötni, hogy az elkövetkezendő kártérítések idején eleget tudjanak tenni majd kötelezettségeiknek. Hogyan lehet tehát elképzelni egy ilyen biztosító magánintézményt, amelynél esetleg tömegesen jelentkeznek bizto sítások, komoly szaktudás nélkül, felkészültség nélkül, hogyan lehet így elképzelni ennek technikai vezetését! T. Ház! Az sem elvetendő körülmeny, — sőt a taxációban nem lehet tudni, hogy melyiket sorolja az ember elsőnek, másodiknak, vag> harmadiknak — hogy, amint méltóztatnak bölcsen tudni, mennyi matematikai tudás és milyen speciális matematikai tudás szükséges ahhoz, hogy égy ilyen biztosító vállalatot valaki szakszerűen tudjon vezetni. De szociális vonatkozásaiban is nagy horderejű ez a kis négyszakaszos javaslat. Nagj horderejű éppen azért, mert a tőkével nem rendelkező kisexisztenciák kis tőkeképzésének megóvásáról van szó. A tőkeképzés igen fontos szerepéről az előadó úr gyönyörű előadást tartott. Ha el lehetne azt képzelni, — gyakor latilag azonban lehetetlen — hogy a dolgozó kis magyar ember a napi verejtékes munkájának eredményeként feleslegesnek mutatkozó apró filléreit egy állami felügyelet alatt álló vállalat vagy biztosító intézmény pénztárába fizethetné be, akkor nem állnának és állhatnának elő olyan következmények, amelyek súlyos károkat okoztak egyrészt anyagilag, másrészt erkölcsileg. Káros erkölcsi hatásuk ? libán jelentkezett, hogy a biztosításban mint intézményben megrendült a nagy magyar töraesrek bizalma. Szociális szempontból tehát a javaslat pozitív védelmet nyújt. _ Nemcsak őzért volt azonban szükség erre a javaslatra, hanem abból a magyar általános közgazdasácí szempontból is, amelyet tőkeképzésnek jelzünk, lévén a biztosítás a tőkeképzésnek végtelenül fontos eszköze. T. Ház! Itt ki kell jelentenem valamit. Aki ezt a kicsiny kis javaslatot futólag átnézi, azt mondja, hogy ez egy^ alakiság, az egyik hatóságtól a másik hatósághoz, mondjuk, ha lenne e közt gradáció, az erő

s

ebb hatóság keze alá kerülnek az ügvek. Nagy tévedés lenne azonban ekként megítélni a javaslatot, mert annak elle-