Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-84

Az országgyűlés képviselőházának 84. ülése 1940 február 15-én, csütörtökön. 519 kormányrendelettervezet már elkészült és mihelyt a most tárgyalt javaslat törvényerőre emelkedik, ennek kiadására soi kerülhet, amikor is több mint 800 biztosítási egyesület kerül majd korszerű anyagi 'materiális állami felügyelet alá. A törvényjavaslat az állaimi felügyelet eddigi rendszerét csak- formailag fogja megváltoztatni, mert eddig is a felügyelő hatóság a pénzügyminisztériuim együk, osztályakétp volt miegsaervezve, azonban a iminisztériumi szervezet tekintélyével nem léphetett fel, mert — miiként említettéin — külön hatóságként szerepelt. A, javaslat lehetővé fogja tenni, hogy a jövőben ^intézményesen beolvasztassák a felügyelő hatóság a pénzügyminisztiéiriurniba. A javaslat harmadsorban szabályozza a biztosításügyi közigazgatásnál alkalmazott tisztviselők státusviszonyát, elméleti és gyakorlati képesítését. Miként méltóztatnak tudni, a közigazgatás rendszeréről szóló 1929. évi törvénycikk a közigazgatás fogalmazási szakán általában csak jogi képesítésű tisztviselők alkalmazását teszik lehetővé. A biztosításügyi közigazgatásnál azonban a jogi képesítésű tisztviselőkön felül szükség van közgazdasági, kereskedelmi és 'matematikai képesítésű tisztviselőkre is. Ezek alkalmazását teszi lehetővé jelen javaslat t ebben a köziigazgatási ágban. A közgazdasági, valamint a kereskedelmi és matematikai képesítésű fogalmazási tisztviselők száma azonban oly csekély, hogy ezért külön státus felállítása nem mutatkozik célszerűnek. Helyes megoldási módként tehát az kínálkozik, ha jövőben ezek a nem jogi képesítésű tisztviselők a pénzügyi közigazgatási tisztviselők létszámába vétetnek fel., T. Ház! A most előadottakat minden politikától mentes, obejktív szemszögből, tárgyiba gos szemlélet alapján igyekeztem előterjeszteni. Hogy azonban közelebbről megvilágítsam a biztosítás közgazdasági jelentőségét is, szükségesnek tartom ennek érdekében statisztikai adatokra hivatkozni, A M. Kir. Központi Statisztikai Hivatalnak 1939-ben megjelent, illetvb közzétett zsebkönyvében foglaltak szerint a trianoni Magyarország területén mindössze 44 biztosító vállalat működik, amelyek között 19 hazai és 25 külföldi biztosító intézet van. Ezek az intézetek 212,6 millió pengő vagyonnal rendelkeznek és díjtartalékuk állaga 110.6 millió pengő volt. Ha pedig az egyes biztosítási ágaknál sze replő értékeket vesszük figyelembe, a következő kép tárul elénk. A tűzbiztosítási ágban többek között az ingatlanoknál biztosított érték 7.571 millió pengő, a tetőzet alatt álló ingóságokra történt kötések értékösszege 438.1 millió pengő. A jégkárbiztosítási ágban történt kötéseknél többek között búzára esik 94 millió, rozsra, kétszeresre 55 millió, tengerire, burgonyára 9 millió pengő. A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy a nemzeti vagyonnak csak 40%-a van tűzkárok és csak 20%-a jégkárok ellen biztosítva. Ha már most a biztosító vállalatokat megillető díjtételek alakulását vizsgáljuk, akkor a Biztosító Intézetek Országos Szövetségének 1938. évi jelentése szerint a következő helyzetképet kapjuk: A kárbiztosító ágban 1938-ban a díjbevéte lek összeredménye 54-1 millió pengő volt, amelyből tűzbiztosításra esett 23'7 millió, jégbiztosításra pedig 53 millió pengő. A bevétel az előző évvel szemben mindkettőnél emelkedést mutat. Az életbiztosító ágban a díjbevétel a belföldi direkt-üzletben 31-7 millió pengő, szemben ai, 1930. évi 41 '7 millió pengővel. Az életbiztosító üzlet tehát az 1931. évben bekövetkezett gazda sági krízisnek, de főként az idegen valuták értékcsökkenésének hatása alatt visszafejlődött. Igaz, hogy az 1933. és 1935. évek óta bizonyos lassú fejlődés jelentkezik, ez az emelkedés azonban a népi biztosítás fejlődésének tudható be. T. Ház! Az életbiztosítást tárgyalva, itt tartom szükségesnek, hogy rámutassak a biztosítási üzlet szociális hivatására. Ez a szociális cél a hátramaradottak ellátásában, az öregség esetére való gondoskodásban, végül a népbizto sításban, nevezetesen a temetkezési és a kiházasítási költségek biztosításában jut kifeje zésre. A szociális célzattal kapcsolatban még csak annyit kívánok megemlíteni, hogy a biztosítással a belső tőkeképződésnek fontos ereje van. Ha már most a biztosított közönség szempontjából nézzük a statisztikai adatokat, akkor az állapítható meg, hogy a mai állapot szerint 250.000 lakosra jut egy biztosító intézet. Ha ehhez hozzáadjuk azt, hogy az említett 44 biztosító vállalaton kívül biztosítási és biztosításszerű ügyletekkel foglalkozó egyesületek is vannak, amelyeknek létszáma több mint 800 és ha tekintetbe vesszük azt, hogy a szakkörök megítélése szerint az utóbbi időben több olyan alapítás történt, amely nem a biztosított közönség érdekeit szolgálja, akkor azt hiszem, felesleges hangsúlyoznom a biztosítási piackonszolidációjának fontosságát. (Szöllősi Jenő: Ügy van!) A biztosított közönség anyagi érdekeinek védelme és a biztosítási szerződések teljesítésének biztosítása érdekében múlhatatlanul szükség van arra, hogy az állam szigorú és szakszerű felülvizsgálatot, korszerű materiális felügyeletet gyakoroljon. Legyen szabad t. Ház, annak a hitemnek kifejezést adnom, hogy az előttünk fekvő^ törvényjavaslat ezt meg is fogja tudni valósítani. Ezt a hitemet a pénzügyminisztérium fogalmazási kara tevékenységének ismeretére r ala pítom. Aki a minisztérium munkateljesítményét huzamosabb időn keresztül vizsgálja, annak tárgyilagosan meg kell állapítania, hogy a pénzügyminisztérium falain belül hagyományos a kötelességtudás, a közszolgálatra való elhivatottság érzése, az áldozatos munkaszere tet, a felfokozódó munkakedv és a mélyen gyökerező felelősségérzet nemcsak az államkincs tárral szemben, hanem az illető konkrét ügyben érdekelt egyénnel szemben is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Álljon az a főtisztviselő vagy tisztviselő magas élen, legyen valamelS osztály vezetésével megbízva vagy abba az osztályba beosztva, minden időben úgy érzi, hog} ő egy nagy közösségnek, egy nagy családnak a tagja. (Éljenzés jobbfelől.) Összeköti őket a sorsközösség, a közös cél, a közös munka, a közös élmény, a problémák apró és nagyobb gondjainak közössége. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Amikor tehát az előttünk fekvő javaslat kiterjeszti az állami felügyeletet és annak közvetlen gyakorlását a pénzügyminisz ter úrra és rajta keresztül az ő bölcs vezetése alatt álló pénzügyminisztérium tisztyiselőka rára bízza, én úgy érzem, hogy a biztosítási szolgálat állami felügyelete jó kezekbe lesz letéve. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ebben a meggyőződésben, ebben a hitben tisztelettel kérem a képviselőházat, hogy a javaslatot álta 79* .