Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-84
520 Az országgyűlés képviselőházának 84. lánosságban elfogadni méltóztassék. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Maróthy Károly! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratko zása töröltetik. Ki a következő szónok? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Szöllősi Jenő. Elnök: Szöllősi Jenő képviselő urat illeti a szó. Szöllősi Jenő: T. Ház! A biztosítások állami felügyeletét létesítő 1923: VIII. te. 1. §-ában nyert felhatalmazásnál fogva a pénzügyminiszter úr akkori elődje egy ellenőrző hatóságot létesített, amely formailag külön hatóságként, külön hivatalként fest, de valójában nem egyéb, mint a pénzügyiminisztériuni többi osztályai. Éppen ezért meglepetésként hatott reám a törvényjavaslat indokolásának az a mondata, amelyben a pénzügyminiszter úr kifejezi azt a gondolatát, hogy a felügyelő hatóság a felügyelet gyakorlása közben nem rendelkezett a miniszteri szervezet nagyobb tekintélyével. A nagyobb tekintély, — véleményem szerint — soha sem függ attól, hogy a i elügyelő hatóság alakilag vagy formailag a minisztériumhoz tartozik-e avagy sem. A tekintély csupán a szakértelemtől függhet, attól a „szakérteleimtől, amellyel az ügyeiket ellenőrizni tudják. Ha látni fogják az ellenőrzött biztosító intézetek, hogy a felügyelőhatóságnál megvan a kellő szaktudás és megvan a felügyelet gyakorlása közben az állandó erőfeszítés is, hogy a felügyeletet folytonosan éberein gyakorolják és ha tényleg megvan a jó szándék és az 'eltökéltség arra, hogy beletekintsen az ellenőrzés a biztosítási f ügyletek szövevényébe és a díjtételeik magasságába, akkor véleményeim szerint magától helyreáll a tekintély, függetlenül az illető ellenőrző hatóságnak — hogy; úgymondjam — miniszteriális helyzeti energiájától. De főként helyreáll a miniszteri indokolásiban is hiányolt tekintély akkor, ha a biztosító társaságok érezni fogják az ellenőrzés szigorát és észre fogják venni azt, hogy az ellenőrzés céltudatos munkáját az ő irányától nem tudja eltéríteni semmi. Nem tudja eltéríteni még a fényes neveket és még fényesebb közéleti pozíciókat betöltött urakat magukbazáró részvénytársasági igazgatóságok koncentrált közbenjárása sem, mert rá kell ébreszteni a biztosító társaságokat arra, hogy teljesen felesleges fényűzés az, hogy igazgatóságaikban és felügyelő bizottságaikban valósággal koncentráljak a miniszter- és főispánviselt urakat, aktív képviselőket. Meg kell velük értetni, hogy az az idő, amelyben talán ezeknek a fényes neveknek befolyása lehetett az ügyek intézéséire, anár lejárt. Azt a bizonyára nem csekély anyagi ádozatot, amelybe a biztosító társaságoknak e fényes nevek megszerzése kerül, tálán inkább fordítanák a díjtételek csökkentésére és ezen keresztül ügyfeleik bizalmának fokozására, vagy annak öregbítésére. Ha az ellenőrző bizottság munkássága tel jesen egyértelmű a tiszta közérdek maradéktalan és hozzáértő szolgálatával, akkor véleményem szerint magától helyreáll a tekintély a biztosító társaságok felé és ami ezzel legalább is egyenértékű: helyre fog állani â bizalom az ellenőrzés hatásossága szempontjából az ellenőrző hatóság felé. ülése 19h0 február 15-én, csütörtökön. Nem hiszem, hogy a pénzügyminiszter úr is magától attól a ténytől várna javulást ezen a téren, hogy a biztosító felügyeletet átszervezve, az ellenőrző hatóságnak miniszteriális tekintélyt biztosít. Mert ha csak ez volna a miniszter úr szándéka, akkor igazán nem volna érdemes a javaslattal a Házat foglalkoztatni, mert az ezért magáért is elfogadhatatlan volna. Szűkszavú indokolásában a miniszter úr, úgylátszik, nem hajlandó bővebben tárgyalni azokat az okokat, amelyek őt a jelen törvényjavaslat benyújtására késztették, pedig ezeknek az okoknak ismerete szerintem feltétlenül szükséges volna, már csak azért is, mert ha az ország nagyközönsége és a t. Ház tagjai a diagnózist megismernék, bizonyára következtetést vonhatnának le arra vonatkozólag is, hogy a jövőben a pénzügyminiszter úr részéről milyen gyógymód várható. Nem tudhatóan, mi az oka az indokolás ilyen nagymérvű hállgatagságának, de tartok tőle, hogy a biztosító társaságoknak nagy kartelhatalmassága okozza ezt a nagy respektust és óvatosságot. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék az ilyen beállításoktól tartózkodni, amelyek teljesen alaptalanok. Szöllősi Jenő: A javaslat indokolásában az embernek szinte keresésére kell indulnia azoknak az okoknak, amelyek a törvényjavaslat be nyújtását előidézték, s azt hiszem, nem csalódom, amikor a valódi okot a pénzügyminisztei úrnak abban a mondatában vélem felfedezni, hogy (olvassa): »Az állami felügyelet életbeléptetése óta, különösen pedig az utóbbi években nyert r tapasztalatok az állami felügyelet átszervezését teszik szükségessé ...« A pénzügyminiszter úr hálára kötelezte volna a t. Ház tagjait, de legalább is nagy szolgálatot tett volna a biztosító társaságokkal szemben formáit közfelfogás helyes kialakulásának, ha az indokolásban vagy legaláb is itt a parlamenti vitában később elmondana egyet-mást ezekről a legutóbbi években szerzett tapasztalatokról. Bizonyára vannak a rossz tapasztalatok mellett jó tapasztalatok is, de feltétlenül az előbbieknek kell túlsúlyban lenniök, mert ha nem ez volna az eset, akkor nem lett volna szükséges a felügyelet kérdését újra szabályozni. A Phönix életbiztosító társaság esetének, amelynek rendezése a pénzügyminisztériumnak igen komoly, de dicséretes erőfeszítést és a mellett ez ország közvéleményének és közönségének igen komoly károkat okozott, bizonyára nagy része van ennek a javaslatnak megszüle tésében. De valószínűleg vannak még ehhe*. hasnló esetek is, amelyek nem mentek át egészen a köztudatba. A közvéleményt joggal ér dekelné, — mondhatnám joggal számot tart rá — hogy amikor egy ilyen fontos közgazdasági intézménynek, mint a biztosítás intézményének állami felügyelete tekintetében teljes átszervezésre van szükség, akkor ennek okairól fenntartás nélküli, szépítgetés nélküli, a valódi okokat feltáró alapos indokolást kapjon. Ugyanígy véleményem szerint nagyon helytálló volna, ha a javaslat elérni szándékolt célja felől, az ellenőrzés jövőbeli mikéntjéről, főként pedig az ellenőrzés jövőben teendő intézkedéseiről némi tájékozódást kapnánk, mert így csupaszon, ahogyan ez a javaslat itt előttünk fekszik, vagy ha talán nem is csupaszon, de a szegényes indokolás gyönge gyolcsába becsomagolva, a nélkül tehát, hogy a nmltheti okok és a jövőbeli szándékok feltáratnának, a javaslat magában így elfogadhatatlan.
