Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-83

512 Âz országgyűlés képviselőházának 83, műszerek oda fognak jutni, de szerintem nem volt helyes, hogy Debrecen városa és a kultuszminisztérium vállalta ezt a kötelezettséget. Magam nem tettem volna, de mivel elődöm erre az álláspontra helyezkedett, teljesítem a kötelezettséget. Ami a másik kérdést, az internátusok kérdését illeti, nagyon jól tudja a képviselő úr, aki polgármestere volt Debrecen városának, — el is mondotta beszédében, érintette legalább — hogy miért nem. teljesíttettek az internátusok építésére vonatkozó kötelezettség. Azért, mert időköziben pénzügyi krízisen mentünk keresztül és Károlyi Gyula kormányzása idejében leállították az összes hasonló, akkor luxusnak minősített építkezéseket és berendezésieket. Hogy azóta még nem vettem fel a fonalat s hogy a félmilliós költséget nem bocsátottam rendelkezésre ezeknek az internátusoknak létesítéséhez, ez azért történt, mert Debrecen városa és a debreceni egyetem tanári kara azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy a debreceni kollégium 400 éves jubileuma alkalmával bizonyos diákjóléti és más intézményeket létesítsek ebben a keretben. Egymillió pengőt bocsátott az országgyűlés tízévi részletben rendelkezésemre, amelyben bennfoglaltatik egy egyetemi és kollégiumi internátus, bennfoglaltatok egy diakonissza intézet és diakonissza internátus, bennfoglaltatik egy egyetemi református templom, szóval számos olyan intézmény, amelyet Debrecen városa és Debrecen egyeteme kíván. Ezt már teljesítettem s ezzel az egymillió pengő összeggel — az állam részéről 500.000 pengő kötelezettség állott fenn — dupla összegben rendelkezésére bocsátottam Debrecennek diákjóléti és egyéb célokra az elődöm vállalta összeget. Ügyhiszem, ezzel én fontosabb feladatokat oldottam meg, mintha azt az építkezést erőltettem volna, amelyre az állam részéről valóban nem történt meg az 500.000 pengő befizetése. A vármegyék és városok valóban befizettek 90.000 pengőt, Debrecen városától azonban eddig egyetlen fillér befizetése sem történt meg. Ha tehát az állam nem teljesítette kötelezettségét, mindenesetre úgy áll a helyzet, hogy Debrecen sem teljesítette erre vonatkozó kötelezettségét, nem fizetett be azóta egyetlen fillért sem. (Vásáry István: Megvan az alapítvány! — vitéz Magasházy László: Horoszkópot kell állítani! — Derültség.) Abaúji vármegye befizetett 7180 pengőt. Békés vármegye 8000 pengőt, Borsod megye^ 4800 pengőt, Hódmezővásárhely 7200 pengőt, Szatmár vármegye 3199 pengőt, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 16.000 pengőt. A debreceni bankok és takarékpénztárak ellenben nem fizettek semmit, noha felajánlottak 40.000 pengőt, Hajdú vármegye ugyancsak nem fizetett semmit, bár felajánlott 40.000 pengőt. Amennyiben tehát itt az államot mulasztás terheli, ugyanolyan mértékben Debrecent és a megyét is terheli kötelezettség. Köszönöm a képviselő úrnak, hogy alkalmat adott nekem ennek a kérdésnek felele

: venítésére, megvizsgálására. A közalapítványi igazgatóságot majd utasítom, hogy vizsgálja felül ezeket az alapítványokat és a be nem fizetőket, Debrecen városát, Hajdú vármegyét, de a többi vármegyéket és városokat is, ha úgy áll a helyzet, kötelezze a befizetésre. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Elénk taps a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e... (vitéz Magasházy László: Mi lesz a horoszkóppal? — Élénk derültség.) Kérem Magasházy képviselő urat, méltóztassék megengedni, hogy ülése 19U0 február lU-en, szerdán. én tegyek fel kérdéseket. (Derültség.) Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri x választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Baky László képviselő úr interpellációja a miniszterelnök árhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz, A m. kir. minisztérium 1939. évi szeptember 1-én kelt 8120/1939. M. E. rendelet, melynek hatálya további négy hónappal meghosszabbíttatott, minden politikai gyűlést — így a képviselői beszámolókat is — megtiltja. Hajlandó-e a miniszterelnök úr ezen tilalmat — a nyugodt belpolitikai helyzetet és az ország lakosságának tájékozatlanságát figyelembe véve — enyhíteni és az egyéni választókerületek képviselőinek t választókerületeikben havonta egy beszámoló gyűlést engedélyezni.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illetné a szó, azonban nincs jelen, ennek folytán interpellációja töröltetik. Következik Gruber Lajos képviselő úr interpellációja a belügy-, valamint a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter urakhoz. Kérem az interpelláció felolvasását. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter és kereskedelemügyi miniszter urakhoz a székesfővárosi autóbuszüzemnél uralkodó anomáliák tárgyában. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter útrnak arról, hogy a Bszkrt. igazgatósága megtiltja alkalmazottainak, hogy a Nyilaskeresztes Pártba belépjenek, holott már kúriai ítélet mondotta ki, hogy az autóbuszüzemi alkalmazottak nem közalkalmazottak, tehát a 3400-as számú rendelet rájuk nem vonatkozik? 2. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy azok az alkalmazottak, akik 1938 augusztus 19-én az autóbusz-sztrájkban résztvettek, még ma is rendőri felügyelet alatt állanak és állandó rendőri zaklatásnak vannak kitéve? 3. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról a hajszáról, amelybe az autóbuszgépkocsivezetőket a túlrövidre szabott menetrenddel belekényszeríti a Bszkrt. igazgatósága? 4. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról az antiszociális helyzetről, amelyet a, Bszkrt. igazgatósága a székesfővárosi autóbuszüzemi alkalmazottaknál meghonosított? 5. Hajlandók-e a miniszter urak intézkedni, hogy az autóbuszüzemi alkalmazottak szolgálati viszonya a székesfővárossal ^rendeztessék és odahatni, hogy a munkaidő és munkabérmegállapítások erre az üzemre is kiterjesztessenek és így az alkalmazottak emberi életet élhessenek? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gruber Lajos: T. Ház! Az utóbbi időben sok szó esett a főváros egyik igen előkelő vállalatánál, a Bszkrt.-nál dívó anomáliákról. A főváros parlamentje igen élénken kommentálta az ottani állapotokat. Én ez alkalommal a Bszkrt. egyik leányvállalatáról, mondhatnám mostohagyermekéről, az autóbuszüzemről szeretnék néhány dolgot elmondani. Az autóbuszüzem alkalmazottai, elsősorban gápkocsivezetői és kalauzai állandóan emberfeletti teljeisltményeket végeznek, különösen az ilyen havas, síkos időben és mégbi azt látjuk, hogy úgy a munkabérmegállapítás, munkaidőszabályozás, mint a szociális gpndosko-