Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-83

512 Âz országgyűlés képviselőházának 83, műszerek oda fognak jutni, de szerintem nem volt helyes, hogy Debrecen városa és a kul­tuszminisztérium vállalta ezt a kötelezettsé­get. Magam nem tettem volna, de mivel elő­döm erre az álláspontra helyezkedett, teljesí­tem a kötelezettséget. Ami a másik kérdést, az internátusok kér­dését illeti, nagyon jól tudja a képviselő úr, aki polgármestere volt Debrecen városának, — el is mondotta beszédében, érintette leg­alább — hogy miért nem. teljesíttettek az in­ternátusok építésére vonatkozó kötelezettség. Azért, mert időköziben pénzügyi krízisen men­tünk keresztül és Károlyi Gyula kormányzása idejében leállították az összes hasonló, akkor luxusnak minősített építkezéseket és berende­zésieket. Hogy azóta még nem vettem fel a fo­nalat s hogy a félmilliós költséget nem bocsá­tottam rendelkezésre ezeknek az internátusok­nak létesítéséhez, ez azért történt, mert Deb­recen városa és a debreceni egyetem tanári kara azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy a debreceni kollégium 400 éves jubileuma alkal­mával bizonyos diákjóléti és más intézménye­ket létesítsek ebben a keretben. Egymillió pengőt bocsátott az országgyűlés tízévi rész­letben rendelkezésemre, amelyben bennfoglal­tatik egy egyetemi és kollégiumi internátus, bennfoglaltatok egy diakonissza intézet és diakonissza internátus, bennfoglaltatik egy egyetemi református templom, szóval számos olyan intézmény, amelyet Debrecen városa és Debrecen egyeteme kíván. Ezt már teljesítet­tem s ezzel az egymillió pengő összeggel — az állam részéről 500.000 pengő kötelezettség ál­lott fenn — dupla összegben rendelkezésére bocsátottam Debrecennek diákjóléti és egyéb célokra az elődöm vállalta összeget. Ügyhi­szem, ezzel én fontosabb feladatokat oldottam meg, mintha azt az építkezést erőltettem volna, amelyre az állam részéről valóban nem történt meg az 500.000 pengő befizetése. A vármegyék és városok valóban befizet­tek 90.000 pengőt, Debrecen városától azonban eddig egyetlen fillér befizetése sem történt meg. Ha tehát az állam nem teljesítette köte­lezettségét, mindenesetre úgy áll a helyzet, hogy Debrecen sem teljesítette erre vonatkozó kötelezettségét, nem fizetett be azóta egyetlen fillért sem. (Vásáry István: Megvan az alapít­vány! — vitéz Magasházy László: Horoszkópot kell állítani! — Derültség.) Abaúji vármegye befizetett 7180 pengőt. Békés vármegye 8000 pengőt, Borsod megye^ 4800 pengőt, Hódmező­vásárhely 7200 pengőt, Szatmár vármegye 3199 pengőt, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 16.000 pengőt. A debreceni bankok és takarék­pénztárak ellenben nem fizettek semmit, noha felajánlottak 40.000 pengőt, Hajdú vármegye ugyancsak nem fizetett semmit, bár felaján­lott 40.000 pengőt. Amennyiben tehát itt az ál­lamot mulasztás terheli, ugyanolyan mérték­ben Debrecent és a megyét is terheli kötele­zettség. Köszönöm a képviselő úrnak, hogy al­kalmat adott nekem ennek a kérdésnek felele : venítésére, megvizsgálására. A közalapítványi igazgatóságot majd utasítom, hogy vizsgálja felül ezeket az alapítványokat és a be nem fizetőket, Debrecen városát, Hajdú vármegyét, de a többi vármegyéket és városokat is, ha úgy áll a helyzet, kötelezze a befizetésre. Ké­rem válaszom tudomásulvételét. (Elénk taps a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e... (vitéz Magasházy László: Mi lesz a horoszkóp­pal? — Élénk derültség.) Kérem Magasházy képviselő urat, méltóztassék megengedni, hogy ülése 19U0 február lU-en, szerdán. én tegyek fel kérdéseket. (Derültség.) Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri x választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Baky László képviselő úr in­terpellációja a miniszterelnök árhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szö­vegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz, A m. kir. minisztérium 1939. évi szeptember 1-én kelt 8120/1939. M. E. rendelet, melynek ha­tálya további négy hónappal meghosszabbítta­tott, minden politikai gyűlést — így a képvise­lői beszámolókat is — megtiltja. Hajlandó-e a miniszterelnök úr ezen tilalmat — a nyugodt belpolitikai helyzetet és az ország lakosságá­nak tájékozatlanságát figyelembe véve — eny­híteni és az egyéni választókerületek képvise­lőinek t választókerületeikben havonta egy be­számoló gyűlést engedélyezni.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­letné a szó, azonban nincs jelen, ennek folytán interpellációja töröltetik. Következik Gruber Lajos képviselő úr in­terpellációja a belügy-, valamint a kereskede­lem- és közlekedésügyi miniszter urakhoz. Ké­rem az interpelláció felolvasását. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter és ke­reskedelemügyi miniszter urakhoz a székesfő­városi autóbuszüzemnél uralkodó anomáliák tárgyában. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter útr­nak arról, hogy a Bszkrt. igazgatósága meg­tiltja alkalmazottainak, hogy a Nyilaskeresz­tes Pártba belépjenek, holott már kúriai íté­let mondotta ki, hogy az autóbuszüzemi alkal­mazottak nem közalkalmazottak, tehát a 3400-as számú rendelet rájuk nem vonatkozik? 2. Van-e tudomása a belügyminiszter úr­nak arról, hogy azok az alkalmazottak, akik 1938 augusztus 19-én az autóbusz-sztrájkban résztvettek, még ma is rendőri felügyelet alatt állanak és állandó rendőri zaklatásnak van­nak kitéve? 3. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról a hajszáról, amelybe az autóbuszgépko­csivezetőket a túlrövidre szabott menetrenddel belekényszeríti a Bszkrt. igazgatósága? 4. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról az antiszociális helyzetről, amelyet a, Bszkrt. igazgatósága a székesfővárosi autó­buszüzemi alkalmazottaknál meghonosított? 5. Hajlandók-e a miniszter urak intéz­kedni, hogy az autóbuszüzemi alkalmazottak szolgálati viszonya a székesfővárossal ^rendez­tessék és odahatni, hogy a munkaidő és mun­kabérmegállapítások erre az üzemre is kiter­jesztessenek és így az alkalmazottak emberi életet élhessenek? Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Gruber Lajos: T. Ház! Az utóbbi időben sok szó esett a főváros egyik igen előkelő vál­lalatánál, a Bszkrt.-nál dívó anomáliákról. A főváros parlamentje igen élénken kommentálta az ottani állapotokat. Én ez alkalommal a Bszkrt. egyik leányvállalatáról, mondhatnám mostohagyermekéről, az autóbuszüzemről sze­retnék néhány dolgot elmondani. Az autóbuszüzem alkalmazottai, elsősorban gápkocsivezetői és kalauzai állandóan ember­feletti teljeisltményeket végeznek, különösen az ilyen havas, síkos időben és mégbi azt lát­juk, hogy úgy a munkabérmegállapítás, mun­kaidőszabályozás, mint a szociális gpndosko-

Next

/
Thumbnails
Contents