Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-83

Âz országgyűlés képviselőházának 83. dás tekintetében messze elmaradnak a közön- > séges magánvállalatok alkalmazottainak hely- • zetétől. Interpellációmat a belügy- es a kereskedelemügyi miniszter urakhoz intéztem, mert | egyrészt mint fővárosi üzem az autóbuszüzem j a belügyminiszter úr fennhatósága alá tartó- { zik, másrészt mint közforgalmi vállalat ake- i reskedelemügyi miniszter úr igazgatása alá. A kereskedelemügyi miniszter úrhoz tartozik a munkabér- és a munkaidőszabályozás tekintetében. Az autóbuszüzem alkalmazottai elsősorban azt sérelmezik, hogy Ibár kúriai Ítélet állapítja meg róluk, hogy ők nem közalkalmazottak, mégis alkalmazzák velük szemben a 3400-as számú rendeletet és így megtiltják, hogy a nyilaskeresztes pártok bármelyikébe is belépjenek. Ugyancsak súlyosan sérelmezik az autobuszüzemi alkalmazottak azt is, hogy'az 1938. évi augusztusi autobuszüzemi leállásban résztvettek még ma is rendőri felügyelet 'alatt állanak és őket a kúriai ítélet után visszavették ugyan állásukba, azonban régi szolgálati idejüket nem számították be, hanem mint új alkalmazottakat kezelik. Ez különösen akkor súlyos, amikor ezek az emberek katonai szolgálatra vonulnak be, mert az autóbuszüzem"; nek egészen furcsa szabályzata van a katonai szolgálatra bevonultak járandóságainaik kifizetésére vonatkozólag. így például csak egyéves szolgálat után hajlandó a Bszkrt. az első három hónapra teljes fizetést, a további két hónapra pedig a fizetés 60%-át folyósítani. Háromévi szolgálat után az alkalmazott két hónapig teljes fizetést kap, utána pedig 17 hónapon keresztül 60°/o-ot kap. Ez a rendkívüli fegyvergyakorlatok esetére vonatkozik. Rendes katonai szolgálatra való bevonulás esetén csak két hónapig

1 kapja az alkalmazott fizetésének 60%-át, utána pedig semmit sem kap. Ez az állapot tűrhetetlen s ezért az illetékes miniszter uraknak sürgősen intézkedniük kell, hogy azoknak a családja, akik a Ihaza szolgálatára bevonulnak és fegyvert fognak, semmi körülmények között se jusson hátrányos helyzetbe. Szólnom kell itt arról a lehetetlen állapotról is, amelybe az autóbuszüzem igazgatósága a gépkocsivezetőket belehajszolja. A dolog előzménye az, hogy Budapest székesfőváros rendőrfőkapitánysága ráírt a Bszkrt. igazgatóságára, hogy az autóbuszvezetők túlzott sebességgel vezetik kocsijukat és ezért ezután a megszabott 30 kilométernél nagyobb sebességgel nem közlekedhetnek. Mivel azonban ez a csökkentett menetsebesség az autóbuszüzem túlrövid menetidejű menetrendjét teljes felborulással fenyegette, a Bszkrt. igazgatóisága megállapodott a rendőrséggel, hogy a 30 kilométeres sebességet 40 kilométeresre emelheti fel. így most is 40 kilométeres sebességgel kell az autóbuszvezetőknek vezetniök a kocsikat, ami különösen a inaihoz hasonló időkben úgyszólván életveszélyes és még az ép idegzetűeket is próbára teszik. (Mozgás a középen.) T. Ház! Beszélnem kell itt arról is, hogy bár a Bszkrt. igazgatósága 1932-ben a fővárossal kötött szerződésében kötelezte magát arra, hogy 1936 január l-e előtt rendezni fogja az autóbuszüzemi alkalmazottak szolgálati viszonyait, ez a rendezés a mai napig sem történt meg. Többezer emberről van itt szó, akiknek véglegesítése és nyugdíjszabályzata még mind a mai napig sem történt meg, illetve nem készült el. Beszélnem kell az autobuszüzemi alkalmaülése 1940 február 14.-én, szerdán. 513 zottak szabadságáról is és szomorúan kell megállapítanom, hogy az alkalmazottak szabadságukat nem szívesen veszik ki, mert a szabadságuk idejére szóló járandóságuk lényegesen kevesebb, mint a rendes szolgálati idejük alatt kapott járandóságuk, (vitéz Téglássy Béla: A nemzeti munkaközpont már megcsinálta!) Nem tudom, van-e a kereskedelemügyi miniszter -úrnak tudomása arról, hogy az autóbuszüzemnél sem a munkaidőszabályozást, sem a munkabérszabályözást egyáltalán nem hajtották végre. Nem hinném, hogy a miniszter úrnak tudomása lenne arról, hogy az autobuszüzemi gépkocsivezetőkkel évenkint 104 órát dolgoztatnak ingyen, ami úgy jön ki, hogy a szolga-; lat kezdésénél és bevégzésénél mindennap ötöt percet nem számítanak be nekik. Ez 313 munkanapot alapulviéíve, evi 52 órát tesz ki. Ha most tekintetbe vesszük azt a heti két napot is, amikor az alkalmazottak háromszor kezdenek és végeznek, — ez az úgynevezett beugró szám — akkor látjuk, hogy ez naponként 30 percet, illetve 52 hét alatt újabb 52 órát tesz ki, •• tehát az igazgatóság ösiszesen 104 munkaórát nem fizet meg. Ez az állapot annál is inkább kirívó, mert az alkalmazottak munkaidejét az autóbuszüzemnél percekben számolják el. Ha például az autóbuszüzemnél egy alkalmazott 7 óra 59 percet dolgozik, akkor nem 8 órát számolnak el, hanem csak 7 óra 59 percet, pedig tudjuk. (Vay Miklós: Ügylátszik, mégis jó! Miért jelentkeznek annyian? — Wirth Károly: Azért, mert másutt nem tudnak elhelyezkedni!) hogy még a zsidó vállalatoknál is a megdolgozott 16 percet félórának számítják, '. a befejezett 40 percet pedig egy teljes órának. tTgylátszik, az autobus «üzemnél szokásos rendszert még senki sem vizsgálta felül, mert még ma is divatban van. Beszélnem kell arról is, t. Ház, hogy. az alkalmazottaknak a szabadnap alatt teljesített szolgálatát nenva szokásos 25 százalékkal magasabb díjazással díjazza, hanem kevesebbet fizet, mint a rendes munkanap alatt. Erre egy példát akarok elmondani. Egy gépkocsivezető napi összkeresete 705 pengő, amiből 502 a törzsídzetés, 1 pengő a lakbér, 71 fillér a kocsipótlék és 32 fillér a státusrendezési pótlék. Ha a gépkocsivezető nem tart szabadnapot, csak 8 túlórát fizetnek s ezt 68 fillérrel számolják el, tehát a rendes munkanapon 705 pengő, de ha a pihenőnapon dolgozik, akkor mindössze 5'44 pengő a járandósága. Tehát 1'61 pengővel fizetnek kevesebbet a szabadnapon teljesített munkáért, mint egyébként. Ez valósággal kiuzsorázó politika, amit feltétlenül meg kell szüntetni. (Wirth. Károly: És ha nem vállalja a munkát, kirúgják!) Beszélnem kell az alkalmazottak szociális helyzetétről is. Nem hinném, hogy a miniszter uraknak tudomásuk lenne arról, hogy betegség esetén az alkalmazottak három napra semmiféle fizetést nem kapnak, a többi napon pedig fizetésüknek csak 40% -át, illetve kórházi, ápolás esetén csak 20%-át. A Beszkárt. igazgatósága 1936-ban státusrendezést hajtott végre, ami által a gépkocsivezetők és a kalauzok hátrányos helyzetbe kerültek. Például annál a gépkocsivezetőnél, aki 1929-ben lépett az üzem szolgálatába, az 1929-i és a jelenlegi fizetés közötti különbözet, illetőleg veszteség 72 pengő, vagyis havi hat pengő. Tízéves szolgálat után ma ennyivel kap kevesebbet, mint amikor alkalmazásba állott. Ez a visszás állapot a jelenlegi státusrendezés mellett újabb