Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-83

Az országgyűlés képviselőházának 83. lakás és a kereslet nagy. Azt, akinek ma felmondják a lakását, minthogy sem barak, sem imséglakás nem áll rendelkezésre, valahol pedig mégis csak kell lakni, megrohanják a lakásügynökök, akik 50—100 pengő lelépés! díjat kérnek egy-egy lakásért, (vitéz Téglássy Béla: Elég helytelen!) Végeredményben az a helyzet, hogy hiába rögzítette le a kormány a, lakbéreket, minthogy ezáltal több lakás nem lesz, a lakáskereslet pedig roppant nagy, sokan kénytelenek megfizetni ezeket az illegális összegeket. (Müller Antal: Ezért volt fontos a lerögzítés!) Nem tagadom, hogy fontos volt, de nem orvosolja a bajt gyökerében. Lakásokat kell építeni és meg kell szüntetni azt az állapotot, amely ma van, hogy Budapesten nem lehet kapni szoba-konyhás lakást, a vidéki városokban pedig, például Győrött 16 év óta kislakásos bérházakat nem építettek. (Müller Antal: Budapest épít!) A másik baj, ami ebből származik és amit szintén a t. Ház figyelmébe akarok ajánlani, az, hogy ennek a kislakáshiányriak káros következményeként a lakók összezsúfolódtak. Én proletárnegyedben lakom, künn Angyalföldön, tehát közvetlen szemléletből f látom, hogy a munkáscsaládok mind jobban és jobban összeköltöznek, egy szobakonyhás lakásban két csa Iád húzódik meg. Ha a rendelkezésemre álló beszédidő nem volna olyan rövid, előadást tartanék a t. Képviselőháznak arról, hogy erkölcsiekben mennyire káros az, ha a gyermekek - amikor minden lakásban két—három—négy gyermek van — végignézik a felnőttek összes dolgait. A zsúfoltság tehát nemcsak egészségileg' oíkoz kárt, hanem igém naigy erkölcsi romlást is jelent azok számára, akik túlzsúfolt lakásban kénytelenek lakni. Budapest székesfőváros hosszú nógatás után (Müller Antal: Nem is volt olyan hosszá!) végre elhatározta azt, hogy kislakásokat épít, ami igen dicséretes dolog. Ezt a példát követte az Oti. is, azonban későn fogtak az építkezéshez, ezek az épületek a legjobb esetben ősszel kerülnek lakható állanotba. Ezzel itt Budapesten valamennyire enyhítik majd a lakáshiányt, de engedelmet kérek, nemcsak Budapesten van lakáshiány, hanem a vidéki városokban is, ott, ahol még ennyi sem történt. Győr ipari város. A munkáslétszám a gazdasági fellendülés helyesebben szólva az ipari álkoniunktúra következtében megkétszereződött. Ebben a városban most két esztendő alatt építettek 166 lakást. megszűnt 46 lakás, a szaporulat két év alatt, tehát teljes 24 hónap alatt 120 lakás, de ezek is úri lakások, munkáslakást egyetlen egyet sem énítettek. (Müller Antal: Hány szobások?) Ezek mind két—háromszobás lakások. (Müller Antal: A kétszobás lakás munkáslakás!) " Nagyon csodálom Müller képviselő úr optimizmusát, (Müller Antal: Én azt szeretném, ha a munkások kétszobás lakásban laknának!) mert egy szoba-konyhás lakásért ma 50 pengőt kell fizetni, ha egy kicsit elfogadható és ha silányabb, akkor 40 pengőt, de 40 pengőn alul nem lehet szoba-konyhás lakást kapni. Most tessék számításba venni, hogy Budapest környékén és a vidéki városokban az ipari munkás átlagos heti keresete alig haladja meg a 30 pengőt. Élni kell ebben a drága világban, ruházkodni kell. gyermeket kell eltartani, 40—50 pengő lakbért kell fizetni. így tehát nem telik ebből a keresetből. (Müller Antal: Nem helyesek az adatai, mert Budapesten 27 pengőért admk a szobakonyhás lakást. — Egy hang. bal felől: A város!) TJgvan kérem, (Müller Antal: Budapesti képviselő vagyok, tehát tudora!) 27 pengőért ülése 19UO február IJrén, szerdán. 509 I adják? Tessék eljönni hozzám — a Moháes-utj cában lakom — tessék megnézni, hogy mit ! fizetnek ott. Ne méltóztassék ilyet mondani! 40 pengőn alul nem lehet szoba-konyhás lakást j kapni és vidéken sem lehet kapni. Az első segítség szerintem az volna, hogy a kormány kiterjesztené azt az előnyt, ame; iyet például Kassának adott, a többi vidéki városra is. Elsősorban az ipari városokban kellene kislakásokat építeni. A városok erre képtelenek a saját erejükből, annyira bonyolult, annyira túlméretezett az adminisztráció, hogy minden városi bevételt felemészt, beruházásokra alig telik valami. A pénzügyminiszter úr 250.000 pengő forgalmiadó-visszatérítést juttatott Kassa városának, Kassa városa hozzáadott ehhez 50.000 pengőt és így 300.000 pengőből kislakásokat épít Kassa az idén tavasszal. Ezt a példát kellene a vidéki városokban követni. (Tost László: Még a csehek alatt kezdtük meg és már akkor tető alatt volt!) Ha ezt a példát követnők, akkor legalább Győrött, Miskolcon és mindazokban az ipari városok

1 ban, ahol égetően nagy a lakáshiány, olyan egészséges kislakásokat lehetne építeni, amelyeknek a bére megfelelő. Ezt annál inkább meg kell tenni, mert azon a bajon kívül, amelyet az imént vázoltam, egy másik baj is jelentkezik és ez az építőipari válság. Februárban vagyunk és azt olvassuk, hogy a téglagyárak nem hajlandók munkába fogni, majd csak májusban jönnek ki a téglákkal, minthogy úgy számítják, hogy március előtt nem lehet a gyárakban dolgozni. T. Képviselőház! Magyarországon ezidőszerint 28,245 építőipari munkás van munka és kereset nélkül. Az építőipari munkásoknak csak igen elenyésző száma dolgozik, hiszen ebben a dermesztő hidegben egyáltalában nem lehet dolgozni. A mintegy 16.000 téglagyári munkás közül 10.000 van munka nélkül, mert a gyárak állanak és úgy halljuk, hogy majd csak március közepén, esetleg március végén indulnak meg. A munka nélkül lévő kőbányászok száma 2500-ra tehető. Ezek a számok kimondottan ipari munkásokat jeleznek, ezenkívül vannak még segédmunkások is, úgyhogy nem túlzok, ha azt mondom, hogy hozzászámítva mintegy 35.000 segédmunkást és mintegy 4000 kubikost, akik az építőiparban rendes körülmények között egyébként foglalkoztatva volnának, a mintegy 60—70.000 munkás közül több mint 90% munka nélkül van. Az építőipari válság hazánkban — kisebb megszakításokkal — 20 ev óta tart, amióta az építőiparban a munkanélküliség állandósult s még az építőipari idény közepén is az építőipari munkások 20—30%-a van munka nélkül. Kívánatos volna tehát, hogy a kormány végre rászánja magát arra, hogy megindítsa az építkezést és ne jöjjön azzal a mesével, hogy nincs pénz. (Mozgás a jobboldalon.) Volt itt pénz 15 éven át luxus-építkezésre, volt itt pénz 15 éven át sok mindenre, amit az idö rövidsége miatt nem. tudok felsorolni, csak éppen munkáslakások építésére nem volt pénz. (Horváth Géza: így nem lehet beállítani a dolgokat!) Nagyon lekötelez az igen t. képviselő úr, hia meg méltóztatik mondani, hogy a 15 év alatt, Budapestet kivéve, hol és mennyi munka slakás épült, leszámítva a Faksz.-házakat, amelyek fakm épültek. Igenis, alapja van an-, nak, amit mondottam. Kívánatos volna tehát, hogy a kormány minél erélyesebben és minél előbb hozzálátna a mulasztások helyrehozatalához, minél eLőfbb 77*