Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-83
508 Az országgyűlés képviselőházának 88. ülése 1940 február 14-én, szerdán. 1 etné a szó, de nincs jelen, így interpellációja töröltetik. Következik Szeder Ferenc képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa); »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz: Tudja-e a miniszter úr, hogy a községi képviselőtestületi választásoknál a legfurcsább jelenségek tapasztalhatók úgy a névjegyzék öszszeállításánál, mint a választások kiírásánál és a szavazási eljárásnál. Míg ugyanis az országgyűlési választásoknál büntetendő cselekmény a szavazás elmulasztása, addig a községi választásoknál az illetékes tényezők mindent elkövetnek arranézve, hogy a szavazók minél kevesebben élhessenek szavazó jogukkal. Ennek következtében .a községi választások alkalmával a választók legtöbb ^ esetben 20—30%^os, arányban szavaznak le és így a községi képviselőtestület úgyszólván független zók nagy többségétől. Következik ez az állapot abból, hogy az 1856 : XXII. te. értelmében a választások kiírását, a választások megtartása előtt legalább három nappal előbb kell közhírré tenni. A legutóbbi választásoknál Pestkörnyéken mindenütt csak három nappal előbb hirdették ki a választások megtartását, úgyhogy a hivatalos párton kívül más politikai csoport alig indulhatott, mert sem röplapot nem tud a mai sajtórendelkezések értelmében kiadni, sem gyűlést nem tudott tartani, mert a hatóság a választások kiírása előtt arra az álláspontra helyezkedett, hogy amíg a választások nincsenek kiírva, addig sem röplapra engedélyt, sem gyűlési engedélyt nem ad ki. A rendelkeaésre álló három napon belül pedig röplapot kiadni technikailag lehetetlenség, ha a törvényes rendelkezéseket be akarjuk tartani. Hogy rendszert csináltak a hétköznapokon történő választásokból, amikor a munkások tömege munkában van és így nem vehetett részt a választásokon, mert a választás reggel 9 órától délután 4 óráig tart? Hogy a titkosságot meghamisítják, noha a Közigazgatási Bíróság ítéletével megállapította, hogy az 1886 : XXII. te. alapján megtartott községi választásoknál is — miután szavazólapokkal történik a szavazás, a titkos' ságnak kell érvényesülni? Hajlandó-e a miniszter úr ezeken az állapotokon változtatni törvényes intézkedésekkel, hogy a községi választásoknál érvényesüljön a titkosság, szavazatukat a választók leadhassák? Szeder Ferenc s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat (Felkiáltások: Nincs jelen!) illetné a szó, de nincs jelen, így az interpelláció töröltetik. Következik Malásits Géza képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz a lakásínség és az építőipari válság megszüntetése tárgyában. Kérem a j'egyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció az iparügyi miniszter úrhoz az országban tapasztalható kislakáshiány és az építőipari válság megszüntetése tárgyában Az iparügyi miniszter úrnak bizonyára van tudomása arról, hogy nemcsak Budapesten és annaík közvetlen környékén, hanem az ország minden nagy városában, sőt a kisebb városokban is igen nagy hiány van egészséges kislakásokban. Bizonyára arról is van tudomása a miniszter úrnak, hogy az építőiparban, főleg vidéken, már évek óta alig van munka és igen nagy a munka nélkül lévő' munkások száma. Az építkezési kedv lanyhának mutatkozik, a közületek fedezet hiánya miatt nem terveznek építkezést és így a lakásínség tovább fokozódik, az építőiparban a válság még csak jobban kimélyül. Hajlandó-e a kormány a fennforgó viszonyok figyelembevételével minden rendelkezésre álló összeggel a kislakásépítést az egész országban előmozdítani? Hajlandó-e a kormány mindent megtenni a végből, hogy az építőiparban a tavasszal a munka teljes erővel meginduljon? Malásits Géza, s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! Interpellációmnak az a célja, hogy a t. Ház és a t. kormány figyelmét felhívjam arra, hogy az utóbbi években nemcsak Budapesten és közvetlen környékén, hanem a vidéki ipari városokban is olyan nagymértékű lakásínség mutatkozik, különösen a kislakások terén, amilyenre eddig példa még nem volt. Ha ma akár Budapesten, akár valamely vidéki városban valakinek felmondják szoba-konyhás lakását, az egyszerűen képtelen lakást kapni. Már most mit tesz ilyenkor a szegény polgár? Elmegy a városhoz és 'kéri, helyezzék el valahová. Nemcsak Budapesten vannak tele^ a szükséglakások és bara'kok, hanem a vidéki városokban is zsúfolva vannak. A háztulajdonosok még a kecskeólakat is átalakították^ lakásoknak, de még mindig nem tudják kielégíteni a folyton növekvő lakásszükségletet. Itt bosszulja meg magát, hogy sem a magánosok, sem a közületeik évek óta nem építettek olcsóbérű lakásokat, amelyeket a munkásemberek és az egyszerű tisztviselők bérelnek. A fővárosban dolgozó nagytömegű munkások és kishivatalnokok a lakásínség hatása alatt vidékre költöztek és sokszor 30 1 —40 kilométer távolságról jönnek be Budapestre. Nem is számítva azt a költséget, amibe ez kerül, a 24 órából 8—10 órát kell munkáiban tölteniök, legalább 2—4 órát vonaton töltenek és rengeteg kényelemről kell lemondaniuk azért az örömért, azért a gyönyörűségért, hogy ócska anyagokból, vályogból összetákolt viskókban lakhatnak. A helyzetet súlyosbítja az, hogy az ipari fellendülés következtében a városokba való özönlés az utóbbi másfél esztendő alatt nagyobb volt, mint azelő'tt, ezek az emberek pedig, akik családjukkal együtt lakást 'kereslek, képtelenek lakást találni. A háztulajdonosok éltek is a neki'k kedvező alkalommal és igyekeztek a házbéreket felsrófolni. A házbéreik felsrófolására igen érdekes tervet hoztak fel, azt tudniillik, hogy a kormány vagyonváltságot vetett ki rájuk és nekik le kellett adniok egy csomó pénzt, de egyetlen vagyonuk a ház lévén, a lakóknak kell ezt a vagyonváltságot megfizetniük. Ebben teljesen megegyeznek a szénbáróikkal, akik, amikor a mezőgazdaság fel segítésére megrótták őket szénádéval, a szénadót rögtön áthárították a közönségre, noha itt a Házban illetékes miniszteri kijelentést kaptunk, hogy ezt nem engedi áthárítani. A háztulajdonosok mégis áthárították, a lakókra zúdították a terheket. Most nagy későn a kormány mégis lerögzítette a lakbéreket, a lakbéreknek ez a lerögzítése azonban nem sokat jelent, amikor nincs
