Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

Az országgyűlés képviselőházának 66. lusában és mégis a külföldi lapok, annak az államnak lapjai, de más, velünk nem nagyon rokonszenvező országok lapjai is már tígy akarták beállítani ezt a két beszédet, bogy a miniszterelnök dezavuálta a magyar külügy­minisztert, T. Ház! Országos viszonylatban is, ha eb­ben az országban bármiféle súrlódások kelet­keznek, azt rögtön kifelé felnagyítva adják to­vább és ellenségeink a maguk érdekeinek el­érésére használják fel. Én itt a felhatalmazási vita során tettem egy javaslatot; megismét­lem akkor is, ha ez a pusztában kiáltónak szava lesz. Azt mondtam, hogy helyes lenne, ha ezekben az időkben a választások alkalmá­val, a szükségszerűen elkövetkező' időközi vá­lasztások alkalmával, nem csinálnánk párthar­cokat, hanem a pártok hallgatólagos megegye­zésével^ a megüresedő mandátum mindig azé a párté lenne, (Egy hang a szelsőbáloldalon: Amelyik hatalmon van!) amelynek előzőleg a birtokáéban volt, lett légyen az a párt akár kormánypárti, akár ellenzéki. (Rapcsányi László: Nem mennek bele!) Nem mennének be-le, t. képviselőtársaim, lehet, hogy nem, az­zal az indokolással, mert pártszempontokat néznek. Én mindenesetre ezt a javaslatomat azzal az indokolással terjesztem elő, hogy nem nézek pártszempontokat. (Szögi Géza: Nem mi nem megyünk bele, hanem ők nem mennének bele!) Ök nem mennének bele? Ebben nem va­gyok biztos,^ mert a másik oldalról hallottam ellenkező véleményt is, amely szerint bele­mennének. Én mindenesetre megmondtam és ezzel a magam lelkiismeretét megnyugtattam. Mondom, ezért fogadom el ezt a törvény­javaslatot is, mert remélni szeretném azt, hogy egy esztendő múlva olyan állapotba, olyan helyzetbe jutunk, amikor komoly magyar pro­bléma lehet, hogy kiket válasszunk he a sze­gedi vagy a kolozsvári törvényhatóságba, (Él­jenzés és taps.) vagy kiket válasszunk be más valamely törvénynatóságba. Egyelőre azon­ban azt tartom a legnagyobb -«magyar feladat­nak, hogy ez az ország hallgasson nyugalom­mal és nyugalommal készüljön fel nem arra, hogy törvényihatóságok választására pazarol­juk el erőnket, hanem arra, amivel Budinszky t. képviselőtársam kezdte beszédét, hogy minél előbb a szentistváni magyar birodalom terü­letének vármegyéiben választhassunk. fÉlênk taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Több vezérszónok nines. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Maróthy Károly ! Elnök: Maróthy Károly képviselő urat il­leti a szó. Maróthy Károly: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársammal teljesen egyek vagyunk abban a vágyban, hogy a szentist­váni birodalom mielőbb visszatérhessen és azt újabb ezer esztendőkre megalapítsuk. Nem osz­tozom azonban képviselőtársamnak abban a nézetéhen, hogy a politikát éppen ezért telje­sen kapcsoljuk ki. Hiszen az a cél, hogy to­vábbra is normális életét élje az ország, az a cél, hogy minden tovább folyjék éppen úgy, mint ahogy eddig folyt, és a külpolitikai vi­szonyok, a háború, amely külföldön dúl, ne akassza meg nálunk idehaza a normális életet. Éppen ezért mi azt tartjuk helyesnek, hogy legyünk mindig természetesen tekintettel a nehéz külpolitikai helyzetre, — se tekintetben valóban ne állítsunk a kormány elé akadá­lyokat — ugyanakkor azonban a bel poli tiká­KÉPVJSELÖHÁZI NAPLÓ IV. ülése 1939 december 13-án, szerdán. 39* | ban nem állhatunk meg, mert nekünk nagyon I sok elintéznivalónk van. (Egy hang a balolda­lon: Bizony!) Hiszen, ha mi megállnánk azért, mert háború van, ha megállnánk azért, mert a külpolitikai helyzet talán nehéz, akkor 1914 óta állandóan meg kellene állnunk és állan­dóan ki kellene kapcsolnunk életünkből a poli­tikát. Hiszen a háború, az utána következő forradalom, majd pedig az ország megcsonkí­tása és az azután következő nyomorúság mind okok voltak arra, hogy az átfogó törvényalko­tások elől meneküljünk és azokat magunktól távol tartsuk. Sajnos, ma már ezek a háborús és nehéz külpolitikai viszonyok lassankint nor­mális viszonyokká válnak, tehát nekünk nem ! szabad ezért sem megállítanunk a belpolitikai j életet. T. Ház! Tegnap a belügyminiszter úr a fel­! vidéki választásokról szóló törvényjavaslat kapcsán tett felszólalásában azt mondta, . hogy : inkább holnap választatnék, mint holnapután és I nem vezet engem semmiféle politikai célzat, mondjuk, a választások esetleges kitolásában. Készséggel megengedem azt, hogy ennél a ja­j vaslatnál, amely tulajdonképpen nem a tör­j vényíhatósági bizottsági tagsági jogról, hanem j ennek a jognak meghosszabbításáról szól, ebben a pillanatban a belügyminiszter úrnak teljes mértékben igaza lehet. Állhat az, hogy ebben a pillanatban helyesebbnek tartaná a választás időpontiát ma, mint' holnap, vagy talán inkább holnap, mint holnapután. Legyen szabad azon­ban azt mondanom, hogy ez a törvényjavaslat . viszont októberben nyújtatott be, akkor pedig még nem ez volt a helyzet. Ha ugyanis vizs­gálom a javaslat benyújtásának körülményeit, azt kell mondanom, hogy októbertől most de­cemberig az igen t. belügyminiszter urbain va­lóban kialakulhatott ez a felfogás, mert ezalatt az idő alatt egy nemtelen és becstelen propa­ganda indult meg a nemzeti szocializmus ellen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) A m. kir. posta tízezer- és tízezerszámra kézbesített kommunista röpcédulákat, amelyeknek éle a nemzeti szocializmus ellen irányozódott. Ugyanez alatt az idő alatt a cenzúra leállított minden erősebb kritikát, ugyanakkor megáll­tak a gyűlések, nem volt alkalom a néppel érintkezni, természetes tehát, hogy az a népi mozgalom, amelyet nemzeti szocializmusnak nevezünk, elvágatván a népi gyökerektől, nem tudott előbbrehaladni, nem tudott diadalmasan előbbre jutni. Ezért gondolom tehát, lehetséges, hogy e pil­lanatban időszerűtlenné vált talán, hogy poli­tikai-tendenciát lássunk ebben a törvényjavas­latban, a javaslat indokolása azonban mégis visszamutat erre a politikai tendenciára. Rög­tön megmondom, igen t. miniszter úr, hogy » miért. Azért, mert hiszen az, indokolásban az áll, hogy az év végével lejárnak a bizottsági tagságok, ezért újra választani kellene, mivel azonban a Felvidékről visszakerült törvényha­tóságokban az ünifikáció még nem fejeződött be teljesen, ezért aggályos, vagy nebéz volna a választást megtartatni; ezt pedig mindenesetre erőltetett indokolásnak kell tartanom. Megmon­dom azt is, hogy miért 1 ? Azért, mert ha mi or­szággyűlési választásokat tartottunk külön az anyaországban és külön fogunk tartani or­szággyűlési választásokat a visszakerült Felvi­déken, ha tehát abból a helyes közjogi elvből indulunk ki, hogy a képviselő nem a kerületé­nek,- hanem az országnak a képviselője, akkor azt kell mondanom: semmikép sem képzelhető'

Next

/
Thumbnails
Contents