Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-81

464 Az országgyűlés képviselőházának 8 nyadának teljesítményét, hiszen azt mindnyájan ismerjük, csak azt említem meg, hogy a lakosságnak ez a hányada virradattól, látástól vakulásig a mezőigazdasági termelés legsúlyosabb munkáját végzi, csikorgó hidegben és a legnagyobb égető hőségben. E munkások családtagjai sokszor sok-sok kilométerre kénytelenek az. ételt kivinni a keresőiknek, ami szintén nagy megterhelést jelent. A teljesítményükről beszélve hangisúlyözr nom kell még azt is, hogy a magyar foldmïvesség volt az a népréteg, amely mindenkoron a hős magyar frontharcos-századok zömét alkotta. (Korláth Endre: Ügy van!) Nem mulaszthatom el ezt itt újból hangsúlyozni, mert ez a világháborúban is; így volt minden csapattestnél és ki kellett ezt itt fejeznem két gyalogosított huszárszázadom iránti soha nem múló hálámnál és elismerésemnél fogva. T. Képviselőház! A földmivelésügyi kormányzatot a javaslat benyújtására az ^ késztette, hogy a [mezőgazdasági munkásság és cselédség mai helyzete nem kielégítő, — amint az indokolás expressis verbis ki is mondja — de az is, ihogy kétségtelenül fennállanak mindemféle anomáliák, amelyeknek kiküszöbölése nemzeti érdek. Ha a mezőgazdasági munkások helyzetét nézzük, elsősorban egy fájdalmas tényt kell itt megállapítani, még pedig azt, amellyel Matolesy igen t. képviselőtársain számszerűleg foglalkozott es én is az ő számadatait akarom ismertetni. Gondolok itt arra a népvándorlásra, amely tavasszal megindul és amely egészen késő ősszel egy visszavándorlási folyamattal fejeződik be. Ezek a summás és arató munkások, akiknek száma Öszszesen 26.500 főre telhető, sok megyébe, főleg a Dunántúlra mennek és ami különös fájdalammal érint engem, mint hevesmegyei gazdát, Heves megyéből 10.468 munkás veszi a vándorbotot és megy távoli vidékre, elhagyja családját, elhagyja házát, hogy megkeresse kenyerét. A legfájdalmasabb ebben az, hogy ismerek olyan kisezüsttel kitüntetett frontharcos nagyapát, akinek szintén el kell mennie és távoli vidéken kell a saját családjának és gyermekei családjának a keresetét biztosítania. Fel kell még itt említenem egy körülményt. Nem általánosítok, de a gazdaságok, ahol az ilyen munkásokat állandóan leszerződtetik és ott is tartják, egyszóval ezek a munkások nem járhatnak haza, ezeknek a munkásoknak elhelyezési viszonyai sokszor sértik a közerkölcsöt és az emberi mivoltot. Soksizor istállókban, a tférfiak a nőikkel együtt nyernek elhelyezést. Ennek az állapotnak a kiküszöbölését is kérném. A javaslatot elfogadom, de^ kérem, hogy utólag tétessék ibe olyan imperativ rendelkezés, amely ezt a szörnyű állapotot végre megszünteti. Ha a mezőgazdasági munkások mai helyzetét ismertetjük, akkor a munkaidőről is beszélnünk (kell. Amint az előttem szólott igen t. képviselő úr is említette, mindenki tudja, hogy nem lőhet a természetnek parancsolni és nem lehet a mezőgazdaságban nyolc-tízórás munkaidőt biztosítani. A gépek és anyagok idejét be lehet osztani, de a természetét nem és bizony, mint az előttem szólott igen t. képviselő úr is mondotta, a búza érése majdnem óráról-órára nyer aktualitást. Lelketlenségnek tartom azonban, amint például az előbb szólott gróf Serényi igen t. képviselőtársam említette, azokat a visszaéléseket, hogy virradattól vakulásig kint kell lennie annak a imin1. ülése 19UO február 9-én, pénteken. j kasnak és vannak gazdaságok, amelyek otnegJ követelik, hogy amikor a nap felkel, az a munkás már ott legyen a sokszor több kilométer távol eső munkahelyen, kinn a táblán és ott dolgozzék késő estig. így sokszor kilenc, tíz óra után jut haza a munkás. Ez különösen sérelmes a summásokra. Az aratásnál egészen más a kérdés, hiszen ezt a gyakorlat hozza magával. A részesmuníkásnak saját érdeke is fűződik ahhoz, hogy mentől többet és mentől jobbat arathasson, mert ő része© a munkateljesítménye által előállított értékben. Ez azonban nem áll fenn a isummásofcnál és itt is arra gondolok, hogy imperativ kikötést lehetne tenni, hogy mettől meddig és milyen feltételek _ mellett köteles az a munkás dőlj gozni, amire az órabérrendszer is alkalmazható lenne. A mezőgazdasági munkásság szociális helyzete egyébként sok helyen igen elkeserítő. Láttam a legnagyobb munkaidőben mezőgazdasági munkást, aki vöröshagymát ebédelt kenyérrel. Tudom, hogy van olyan család, amely évente egy kilogramm cukrot fogyaszt. Ezért áll olyan mély ponton hazánk fejenkénti cukorfogyasztása. Van olyan család, amelynek bolti cikkre évente csak 80 pengő jut és tudok eseteket, hogy gyermekek reggel, különösen bortermelő vidéken, más hiányában bort reggeliztek, úgy mentek az iskolába és az iskolában a bor fogyasztása következtében elaludtak. Azt is tudom, hogy a gyermekek sokszor semmit sem reggeliznek, vagy előfordul például az én vidékemen is, hogy térdig érő sárban kell nekik az iskolába menniök. Sokszor képtelenek erre és a szülők a hátukon viszik a gyermeket az iskolába. Ez előfordult tény. Nem tartozom azok közé, akik az úgynevezett arany békekort és ibékevilágot mindenben visszasírják, hiszen az akkori idők mulasztásai sok tekintetben hozzájárultak a nagy világháború elvesztéséhez és mai szörnyű trianoni sorsunkhoz, de nem lehet tisztán csak elmerengeni a mult em lékein. Ha nézzük az akkori piaci és vásári viszonyokat, megállapíthatjuk, hogy a háborúelőtti időben volt olyan munkás, aki egy mázsa búza árából tetőtől-talpig felöltözött és volt olyan, aki egynapi keresetéből egy kalapot tudott magának vásárolni. Ezzel szemben mit látunk ma? Egy pár csizma ára sokszor sokkal több 30 pengőnél, egy kalapért pedig több napig

1 kell dolgozni. Ezek a példák világosan mutatják, hogy nem egyedül és kizárólag az a fontos, hogy összegszerűen mennyi bére van a munkásnak, hanem ezzel együttjár annak megállapítása is, hogy az a munkás mit tud az o béréért vásárolni. így rá is tértem a mai visszás helyzet orvoslására. Legyen szabad itt idéznem a részletes indokolásnak a 14. §-ra vonatkozó azt a kitételét, amely bővebben körvonalazza a javaslat 'benyújtásának célját. Ez azt mondja, hogy a javaslat legfőbb célja a gazdasági munkavállalók életének megfelelő színvonalon tartása. Elismerem, hogy a javaslat nemes célt szolgál, egy kis lépéssel segít is a bajon és megakadályozza a helyzettel való visszaélést. de ugyanakkor mégis ki kell jelentenem, — bár hangsúlyozom: a javaslat mellett iratkoztam fel — hogy ez a javaslat maga ezt a kitűzött célt nem fogja elérni. A földmíves népréteg megfelelő életszínvonalon tartását & fold reformintézkedések is hivatottak biztosítani. Céljuk minél több egészséges, életképes kisexisztencia megteremtése. Ez feltétlenül ' szükséges és el nem odázható. Ez is határozót-