Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-81
Az országgyűlés képviselőházának 81. tan emelni fogja a mezőgazdasági munkások életszínvonalát. De tudjuk, hogy amint minden üzemben és az egész gazdasági életben a. termelés fokozásának mikéntje a főfeltétel, iigy a földreformnál is főfeltétel a termelés fokozása, mert szükséges, hogy az új kisexisztenciák életképesek legyenek. Ha nincs meg az ö részükön a termelés rentabilitása, akkor hiába adtunk neki földet, nem tudjuk — amint a javaslat is mondja — életszánvonalát felemelni. Szükséges még ezenkívül az is, hogy a mezőgazdasági munkásság _ életszínvonalát munkaalkalmak adásával emeljük. t Nekem azt mondták az egyébként igen örvendetes napszámibér felemeléssel kapcsolatban ezen a nyáron a munkások, hogy nem. sokat használt ez és nem sokra mentek a nap számfelemeléssel, mert a múlthoz viszonyítva sokkal kevesebb napon, át tudtak dolgozni. Itt is látjuk tehát, — mint ahogyan a termelésben és az egész gazdasági életben is — hogy zökkenő van és hogy legtöbbször a munkanélküliség az oka az egész processzus megakadásának. Ezt a munkanélküliséget okvetlenül meg kell szüntetni. A munkanélküliség t megszüntetésének főfeltétele a rentabilitás és a fokozott termelés. Ma már azt lehet mondani, hogy — hála Istennek — a földbirtok nem patriárchiális uraság, hanem mezőgazdasági üzem, tehát a földbirtokosnak, a gazdának elsősorban üzemvezetőnek kell lennie, aki kalkulál, hogy rentábilissá tegye üzemét, de ezenkívül megértőnek is kell lennie munkásai iránt. Mint gyakorlati gazda állítom, — és ebben, azt hiszem, előttem szólott igen t. képviselőtársaimmal igen sok tekintetben egyetértünk — hogy a mezőgazdaság mai termelési helyzetében 5—8 pengős, sőt néha még ennél is magasabb napszámot nem bír el. Ha ez így marad tovább is, akkor a mezőgazdasági üzem lassankint önmagát élné fel, ami szintén nem kívánatos. A mezőgazdasági munkabérek emelésének fő feltétele — kirívó esetekről nem kívánok beszélni, tényleg vannak ilyenek, de azokat meg kell torolni — az üzem rentabilitásának fokozása. Fokozott és kedvező feltételű termelésnél megszűnik a munkanélküliség és megnyílnak a munkaalkalmak. Ekkor fog megszűnni az a folyamat is, amelyet előttem szólott igen t. képviselőtársam is említett, a végtelenül káros népvándorlás a faluból a városba. Sokan látiák a falun, hogy nem tudnak megélni, felébred bennük a nyugdíj iránti vágy, el akarnak helyezkedni. El akar helyezkedni még annak a kisgazdának a fia is, aki ott a falun tudna alkalmazást nyerni, az is azon^ gondolkodik, hogyan tudna vasutas, vagy postás lenni. Amikor a mezőgazdasági lakosság a faluból'így a városiba tódul, ax igen káros folyamat, mert ennek a lakosságnak a megélhetését a mezőkön, a falun kell biztosítani, ahova begyökerezett. (Müller Antal: Ügy van!) A városba való tódulás káros hatását látjuk minden úgynevezett demokratikus országban, borzasztó nagy munkanélküliséget okozva mindenütt, és látjuk a kommunista Oroszországban. A fölbirtokreform szempontjából is elsőrendű érdek fűződik ahhoz, hogy a kisexisztenciák a termelés fokozásával és rentabilitásával megtalálják számításukat munkájukkal; de fontos az is, hogy a földbirtokreform keresztülvitele után a munkahelyekről esetleg kieső munkásság részére kellő munkahelyek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ülése 1940 február 9-én, pénteken. 465 biztosíttassanak. Itt fájdalommal kell megállapítanom azt, hogy ezek a részintézkedések a falu egyik mezőgazdasági népréteget szembeállítják a másikkal. Csak egy pár sort legyen szabad felolvasnom egy levélből, amelyet nemrég kaptam. Ebben a levélben egy községről van szó, amelynek területén két nagybirtok volt. Az egyiket felesgazdálkodásra adták ki, a másikat pedig örök áron veszik meg az odavalók. Ez a panaszkodó levél így hangzik (olvassa): »Az a kérdés, hogy mivelünk, szegény nincstelenekkel, akik semmifélében sem részesülünk, mert földet sem felesben kivenni nem tudunk, sem megvenni örök áron. mi történik velünk, hol fogunk dolgozni, mivel csak két nagybirtokban tudtunk munkára elhelyezkedni, s most azokból is kiszorítottak bennünket. A kocsis ember, illetőleg a lovasgazda, pedig minden munkát egyedül akar végezni, mi nincstelenek éhenhalhatunk, mert nekünk egy napszámot sem fognak fizetni.« Kénytelen vagyok erre az igen t. Ház figyelmét felhívni. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a földbirtokreformot mellőzni kell, sőt ellenkezőleg azt tartom, hogy elodázhatatlan, de gondoskodni kell arról, hogy az esetleg munka nélkül maradó munkásság alkalmazást nyerjen. Ha a fentieket mind összegezzük, akkor szerintem a következő következtetést lehet levonni: a gazdasági munkavállalók életének megfelelő színvonalon tartását, — amit a javaslat is kimond és egyúttal elismeri, hogy a mai színvonal igenis nem megfelelő, tehát ezen segíteni kell — kizárólag* a jelen javaslattal megoldani nem lehet. Ehhez még több intézkedés szükséges. Ezek közé tartozik éppen a termelés fokozásának céljából, a mai gazdarontó bankpolitika megszüntetése és olcsó hitel, olyan olcsó hitel szerzése, amely nem kereskedelmi értelemben olcsó, ahol a hasznossági marzs 10 százalékon felül van, hanem tényleg olcsó mezőgazdasági célú hitel szerzése, ezenkívül piacok szerzése, az üzemanyagok olcsóbbítása, amik tehát éppen a termelés fellendítésének fontos feltételei. A másik igen fontos kellék szerintem, hogy a mezőgazdasági termeivények és az iparcikkek között egyre jobban tátongó árkülönbözet, az úgynevezett agrárolló végre megszűnjék, bezárassák. Ha ez megtörténik, az üzemek rentábilisan fognak dolgozni és a munkások keresete is vásárlóképes lesz. A harmadik kellék az, hogy a mezőgazdasági munkásság életszínvonalát emeljük, — erről szól a javaslat i s — a mit abban látok, hogy igazságos és rendszeres földbirtokreformmal minél több életképes exisztenciát teremtsünk. Mint kiegészítést az idetartozó intézkedésekhez sorolom a jelen javaslatot is, amely akkor, amikor a mezőgazdaság rentabilitása és a fokozott termelés biztosítva van, alkalmas arra, hogy drákói intézkedésekkel biztosítsa azt, hogy a munkás munkát kapjon és egyben a munkás méltó bért is kapjon, tehát olyan drákói intézkedések legyenek, amelyek mindenféle visszaélést megtorolnak. Aminél több kiegyensúlyozott, megelégedett, lehetőleg önálló kisegzisztencia teremtése: ez a nyilaskeresztes magyar nemzeti szocializmus egyik főcélja és ezzel a kijelentéssel már önmagában lepattan igen sok vád és vissza fog pattanni idővel a rágalmazóra. Egyrészről a bűnös nemzetköziség, másrészről a szélső nacionaliz mus diametriális ellentétén kívül íme újra egy észak-dél irányú ellentét. A marxista 70
