Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-81

Az országgyűlés képviselőházának 81. is eljuthassanak oda, azok pedig nem jutnak el oda, 'ha nincsen megfelelő vasúti és autobuszközlekedés és ha nincsenek megfelelő utak. Szükségesnek tartom arra is felhívni a földmívelésügyi kormányzat figyelmét, hogy annakidején, ha a mezőgazdasági ipari gyárakat fel akarja állítani, vagy ilyenek felállítása tekintetében segítségül akar sietni a mezőgazdaságnak, ezeket olyan helyeken kell felállítani, ahol nincsenek például erdőségek, mert ott, ahol erdőségek vannak, ott a mezőgazdasági munkásság téli munkaalkalma már biztosítva van. T. Ház! Mint felszólalásom, elején mondottam, ezt a javaslatot örömmel üdvözlöm, bár kifejtettem, hogy nem várom tőle azokat a nagy anyagi előnyöket a munkavállalók részére, amelyeket talán sokain a javaslatnak törvényerőre való emelkedése után hozzáfűznek, hanem, mint mondottam, inkább momentán pszichológiai hatásában látom annak előnyét. En azonban bizalommal vagyok a kormányzat iránt és bízom abban, hogy a kormányzat továbbra is folytatni fogja azt a politikáját, amellyel elősegíti a mezőgazdaság prosperitását. Viszont ez a törvényjavaslat úgy van felépítve, hogy egy prosperáló mezőgazdaságnál derék munkásaink is megkaphatják becsületes munkájukért az őket megillető jutalmat, és mert a földmívelésügyi miniszter úr iránt bizalommal vagyok, a javaslatot örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps jobb felől és középen. — 4 szónokot s'okan üdvözlik') Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Gosztonyi Sándor! Elnök: Gosztonyi Sándor képviselő urat illeti a szó. Gosztonyi Sándor: T. Ház! Érdeklődéssel hallgattam az előttem szólott igen t. képviselő úr- beszédét és azt hiszem, objektivitásomnak azzal is tanújelét adom, ha kijelentem, hogy fejtegetéseinek egy résziével egyetértek és ezt örömmel állapítom meg. A képviselő úr fejtegetéseiben azonban vannak olyan momentumok, amelyekkel, sajnálatomra, nem tudok egyetérteni és idetartozik a családi bér megállapítása is. En mint gazdaember és mint munkaadó szólok ehhez a tárgyhoz. Fontosnak^ tartom, hogy a családi bért igenis bevezessék és minden lehetőség megadassák arra, hogy ezt A családi bért a jövőben valóban mindenütt ki is fizessék. Szó volt az én munkavállalóim körében is arról, hogy tulajdonképpen igazságtalanság az, hogy amikor az egyik és a másik munkavállaló ugyanazt a munkát teljesíti, most majdnem egyforma bért kapnak, hanem akinek nagyobb a családja, az nagyobb bért kapna. Erre felvilágosítottam őket arról, hogy akinek kisebb a családja, akinek kevesebb gyermekről kell gondoskodnia, az méltányos, hogy kevesebb bért kapjon, mint a nagyesaládú, aki kenyerére, táplálékára és ruházatára sokkal kevesebbet tud fordítani, mert sok családtagról kell gondoskodnia. Bár a munka egyforma, a nagyicsaládú munkás magára mégis csak kevesebbet tud fordítani, azonkívül elsőrendű hazafias kötelesség a sokgyermekesek támogatása, mert hazánk fejlődése éppen á sokgyermekü családokban rejlik, így tehát ezeket fel kell karolnunk. Szerény nézetem szerint ebben a tekintetben egy bizonyos — hogy úgy mondjam — erkölcsi kényszert is lehetne alkalmazni, hogy a gazdák, a munkaadók ezzel ne éljenek vissza és ülése 1940 február 9-én, pénteken. 463 ha egy sokgyermekű családdal bíró embernek nagyobb bért kell fizetniök, e helyett ne alkalmazzanak olyant, akinek nincsen gyermeke, mint ahogyan olvassuk bizonyos lapokban, hogy: »Család, gyermeknélküli házaspárok kerestetnek.« Azt hiszem, idővel kialakulhat egy olyan nézet, amely bizonyos erkölcsi presszió alá helyezi azokat, akik idegenkednek a gyermektől, akik nem szívesen alkalmaznak nagyobbesaládú munkásokat. Ha ebben a tekintetben az előttem szólott igen t. képviselő úrral nem is tudtam egyetérteni, örömmel állapítom meg, hogy a termelésről mondottakban nagyrészben egyetértek vele. Hiszen én is, — bár ellenzéki képviselő vagyok — mondhatom, örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, (Müller Antal: Helyes! Ügy is kell!) de nem azért iratkoztam fel a javaslat mellé, minttha azt állítanám, hogy ezzel a javaslattal most már mindent megtettünk ezen a téren. Nem akarok lelkiismereti fedezéket keresni a mellett a sajnos, nagyon sokat hangoztatott frázis mellett, hogy szegény hazánkban többet nem tudunk adni, de elfogadom ezt a javaslatot azért, mert egy igen sértő és igen fontos magyar sorsproblémát ragad ki az örök Nirvána stagnációjából. Igaz, be kell vallanom, hogy nézetem szerint a mai rendszer en

: nél többet nem is tudna adni, aminek nem az igen t. miniszter úr az oka, nem is az igen t. túloldal, hanem maga a rendszer mint olyan, amely bizonyos gátlással, maradiságával, előítéleteivel sok tekintetben nem képes a céltudatos reformokat keresztülvinni. Hogy a javaslat valóban magyar sorsproblémát tár fel és annak valóban tragikus voltát ismerteti, arra legyen szabad a következőkben rátérnem. Először meg kell állapítanunk, hogy kikről, a lakosság mekkora hányadáról van itt voltaképpen szó, másodszor, hogy mi a teljesítménye a lakosság e hányadának a magyar sorsközösségben, harmadszor, hogy mi a szociális helyzete és milyen az életstandardja, negyedszer, hogy hogyan segítsünk a bajokon. Sajnos, csak a trianoni Magyarország statisztikai adatai állnak rendelkezésemre, a viszszatért vidékek statisztikai adatai, fájdalom, nincsenek birtokomban, mert az 1939. évi statisztikai füzet csak az 1930. évi adatokat ismerteti. Ezek szerint a gazdasági cselédek és eltartottjaik száma 597.474, vagyis a lakosság összességének 7% -a, az egy holdon aluli munkások és eltartottjaik száma együtt 271.767, az összlakosság 3% földnélküli munkások száma az eltartottakkal együtt 955.621, az összlakosság 11%-a, összesen tehát 1,824.862 fő, az összlakosság 21%-a, vagyis a lakosság egyötöde. De eihhez még hozzá kell sorolni az öt holdon aluli kisbirtokosokat és kisbér löket is, mert hiszen öt holdból ritka helyen tud megélni egy család, ennél nagyobb területre van szüksége, tehát ezeknek nagyrésze is napszámból és részes munkából tartja fenn magát. Ezek száma 1,145-730, vagyis a lakosság 13%-a. Ha ezt a lélekszámot hozzáadjuk az előbbihez, a földnélküli munkások, gazdasági cselédek és az egy holdon aluli birtokosok és azok eltartottjainak számához, akkor azt látjuk, hogy összesen 2,970.592 lélekről, tehát majdnem 3 millióról, vagyis a lakosság 32% -ár ól, a trianoni ország lakosságának Vs-áról van szó. T. Ház! Nem kívánom olcsó hatást hajhászó módon hosszasan vázolni a lakosság e há-