Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-81

Az országgyűlés képviselőházának 81 anyagi téren tulajdonképpen nem fog lényeges változást hozni, legfeljebb bizonyos igazságtalanságokat fog megszüntetni, amelyeket én is nagyon elítélek, — hangsúlyoznom kell azonban, hogy ezek csak szérványos jelenségek — de igen jelentős lélektani hatása lesz, mert megnyugvást fog hozni a munkavállalók körében azzal, hogy ők ezután saját anyagi ügyeikben a munkaadókkal együtt egyenlő félként határozhatnak sorsukról. Éppen abból kifolyólag, hogy az egész, javaslatnak ez a kardinális pontja, meditálok a felett, helyes-e, hogy a javaslat a földmíyelésügyi miniszternek olyan nagy jogkört biztosít. Ennék a javaslatnak tudniillik az a célja, hogy a munkavállalót olyan erővel vértezzék fel, amilyen erőt a gazdasági élet nem adott meg neki és hogy ennek az erőnek a birtokában egyenlő félként jól megfontolva, lemérve a saját érdekeit, határozzon saját sorsa felett. Éppen ezért nem tartom helyesnek, hogy a miniszternek, aki végtére egy olyan hajón ül, amelynek vitorláit a mindenkori politikai szelek hajtják, olyan nagy joga legyen, amely az egész javaslatot tulajdonképpen illuzóriussá teszi. Hiszen a kormányok változnak és így a miniszterek mindig az uralkodó politikai szempontok figyelembevételével nyúlhatnak bele ezekbe a kérdésekbe s félek, hogy ártalmasán nyúlhatnak bele, már pedig ezt a törvényjavaslatot úgy akarjuk törvényerőre emelni, hogy hosszú ideig éljen, éppen ezért nem lenne helyes, ha a közgazdasági életbe ilyen mélyen belenyúló gyökeres törvényalkotásba a mindenkori politika is bele tudna szólni. T. Ház! Még egyet kifogásolok és pedig azt, hogy a javaslat szerint négy munkavállalót és négy munkaadót kell a munkahérnaegállapító bizottságokba delegálni; kifogásolom ezt, mert hiszen Magyarországon a vármegyék különböző nagyságúak és ezért specifikus kérdésekben kell majd határozniok a munkabérmegállapító bizottságoknak. Helyesnek tartanám tehát, hogy annyi tag legyen egy vármegyei mun ka bérmeg állapító bizottságban, mind a munkaadók, mind a munkavállalók részéről, amennyi járás van a vármegyében, mert különösen járásonkint változnak a mezőgazdasági szokások; éppen ezért, ha minden járásból delegálnak egy-egy tagot az érdekeltek, akkor a specifikus, detailszempontok sokkal jobban fognak érvényesülni a munkabérmegállapító bizottságban. Azt sem tartom helyesnek, hogy a javaslat szerint januárban kell összeülnie a bizottságnak. A magyar mezőgazdia tudniillik nagyon óvatos: már novemberben kiadják a munkaszerződéseket és decemberre már meg is kötik azokat. Ez azért van, mert a magyar munkaadók és a magyar munkavállalók is, már az időző évben szeretik kenyerük biztosítását látni. Én tehát szükségesnek tartanám ezt a törvényjavaslatot abban az értelemben módosítani, hogy minden év novemberében legyen köteles a bizottság összeülni, mert akkor november folyamán meghozza határozatait, amelyek még november végéig közhírré volnának tehetők és akkor nem állanának elő olyan lehetetlen helyzetek, hogy az eddigi szokás szerint a munkaadóik és a munkavállalók megkötik a szerződéseiket, azonban a munkabérmegállapító bizottság új határozata szerint, ezek a szerződések tulajdonképpen érvénytelenek, annak ellenére, hogy a legjobb hiszeműen kötötték meg. ülése 19kO február 9-én, pénteken. 461 ' Mindenki, aki figyelemmel kísérte a törvényjavaslat körül pro és contra elhangzott vitát, megállapíthatta, hogy a javaslat ellen feliratkozóknak tulajdonképpen nagyon nehéz volt a helyzete, mert hiszen senki sem mondta, hogy a javaslatban foglalt rendelkezéseiknek törvényhozás útján való rendezése helytelen. Nagy nehézséget okozott tehát annak a plauzibiüssá tétele, hogy a javaslat ellen iratkoztak^ fel. A legtöbb kifogás az volt, az a nagy hibája a javaslatnak, hogy nem mondja ki imperative, hogy az egész ország területére kell megállapítani a minimális munkabéreket. En azt tartom, hogy ha a mindenJvori földmívelésügyi kormányzat vagy az erre hivatott szerv az egész ország területére érvényes minimális munkabért állapítana meg^ ez káros volna a munkavállalókra. Miért? Mert a minimalizálás természetéből folyik, hogy a minimális bérnek olyan alaesonynaík kell lennie, hogy az ország ama részein is fizethető legyen, ahol nincsenek meg bizonyos előfeltételek a jövedelmező termeléshez, így pl. ahol a vasúti szállítás, az éghajlati viszonyok, az értékesítési viszonyok néni teszik oly rentábilissá a termelést. Ennek a következménye pedig az volna, hogy egy országban, ahol úgy is nagyobb a munkavállalók kínálata, mint a. munkaadók részéről a kereslet, a minimális bér abban a pillanatban átalakulna maximális bérré és ez maga után vonná azt, hogy az ország olyan részein, ahol a gazdasági ^adottságfolytán már eddig magasabb munkaibéreik alakultak ki, a munkabérek erre az alacsonyabb nívóra szállnának le. T. Ház! Matolcsy Mátyás t. képviselőtársain azt mondta, a magyar mezőgazdasági munkaadók az okai annak, hogy a magyar gazdasági cselédek kereseti viszonyai Így megromlottak és ennek oka az., hogy a konvenciós földek száma és nagysága visszafejlődött. Alapította ezt arra, hogy a statisztikai adatok szerint a konvenciós földek 260.000 holdról körülbelül 210.000 holdra csökkentek 1923 óta. Hát ez igaz is, azonban ő mint gazdasági kutató, véleményem szerint azt is megállapíthatta volna, hogy 1923 óta a magyar nagybirtok körülbelül 1*5 millió holddal csökkent, (hát természetes, hogy 1*5 millió holdnyi nagybirtok megszűntével a konvenciós terület is visszament körülbelül 40.000 holddal. így tehát az ő felszólalásának ez a pontja nem állja meg a helyét. (Ügy óxmf Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Nagyon sokan hangoztatták itt a Háziban, hogy a családi munkabért itt is be kellene vezetni. Nézetem szerint a családi munkabér bevezetése helytelen. Tudom nagyon jól, hogy az ipar egyes ágaiban 'bevezették, azonban a családi munkabér kérdése a családvédelemhez tartozik, tehát a mindenkori kormányzatnak abba az ügykörébe és feladatkörébe, amely a szociálpolitikával foglalkozik. A családi mnnkahéreknek itt való 'bevezetésével lehetetlen állapotok állhatnának elő, mert ha családi munkabért állapítanánk meg, akkor, ha elmúlik az első felbuzdulás és rosszabbodnának a viszonyok, úgy kis-, mint nagyobb gazdáink is igyekeznének olyan cselédeket felfogadni, akiknek kisebb családjuk van, mert így nem terheli őket a családi munkabér költsége. Ennek az volna a 'következménye, hogy éppen a nagycsaládúak, akik a legnehezebb helyzetben vannak, addig, amíg gyermekeik fel nem nőnek olyan korba, hogy napszámba járhassanak,