Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-81

460 Az országgyűlés képviselőházának 8. denesetre preventív gyógyító eszközként fog ez a javaslat is hozzájárulni aíhhoz, hogy ezt a folyamatot talán valamennyire visszaszorítfiiassuk. Szerintem nem lehet úgy gyógyítani ezt a bajt, hogy egyoldalúlag a munkaadók vállára raknánk azt a terhet, amely a munkások életszínvonalának emelésével jár, ez nem lenne helyes, és nem lenne jó, mert ezzel a termelést tennők tönkre. Hiszen ha világos szemmel nézzük a magyar közgazdasági életet, akkor kétségtelenül látjuk, hogy 1928 óta a magyar mezőgazdaság óriási mértékben eladósodott. Ez tehát világosan bizonyítja, hogy a magyar mezőgazdaság nagyobb rezsit nem bírt el, tehát nagyobb munkabért sem. Helytelenül cselekszik tehát az, aki az alacsony munkabérek ódiumát a magyar mezőgazdák, birtokosok terhére akarja hárítani. Álmagyar mezőgazdasági munkavállalók helyzetének javulását csak a mezőgazdaság virágzásától várhatjuk. Ha a magyar közvélemény azt akarja, hogy ennek a néprétegnek és foglalkozási ágnak jobb sorsa legyen, altkor közre kell ^működnie egy olyan atmoszféra megteremtésében, amely lehetővé teszi a magyar mezőgazdasági élet felvirágzását. Meg vagyok győződve róla, ha mindazok, akik szűk látókörrel vagy bizonyos foglalkozási ágak iránti ellenszenvből úgy akarnák megoldani a kérdést, hogy a munkaadók vállára raknák mindazokat a terheket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a munkások életszínvonala emelkedjék, akkor tulajdonképpen a munkavállalók érdekei ellen vétenének, mert tönkretennék a munka forrását és ezáltal még nagyobb szegénységbe hajszolnák a mezőgazdasági munkásokat. Megvallom őszintén, mosolygok mindig azon, amikor azt hallom, hogy például a mezőgazdasági cselédek helyzetét meg lehet oldani azzal, hogy 16 métermázsáról 18 mázsára emeljük a konvenciót. Ez nevetséges dolog, ez a két mázsa C" pengőt ér csak, ezen tehát nem dől el egy család jobb vagy rosszabb helyzete. A konvenciós vagy summás cseléd helyzete ott dől el, hogy a tejet 8 fillér helyett 15 fillérért tudja-e eladni, hogy az évi öt eladó süldőjét 50 pengő helyett 250 pengőért adja-e el, vagy felesleges eladó gabonájáért 15 pengő helyett 25 kap-e és a választott borjáért 30 pengőt, vagy 100 pengőt kap-e Ezek a különbségek már pár száz pengőt tesznek ki, ezek már tényleg hivatottak javítani vagy lendíteni a mezőgazdasági 'munkavállalók és családjuk anyagi helyzetén. (Báró Vay Miklós: Ez az igazság!) Ha így el tudnók is érni a mezőgazdasági munkások jobb. anyagi sorsba való juttatását, ezen az úton, tehát a prosperitás előmozdításával még nem tettük könyn y ebbé és hasznothajtóbbá munkájukat. Hogy a 'falusi lakosság nagymértékben igyekszik a városokba, ennek nézetem szerint nem csupán az, az oka, hogy ott esetleg többet keres, hanem az, hogy a gyáriparban rövidebb és könnyebb munka mellett éri el ugyanazt, vagy esetleg még nagyobb bért. Méltóztatnak tudni, hogy 20—-30 évvel ezelőtt még 12—13 órai munkaidő volt a gyáriparban. Ez nem azért szállt le a 8 órás és 7 órás munkaidőre, mert a szociáldemokrata szakszervezetek olyan nagyszerűen működtek volna, hanem az élet tette ezt lehetővé, mert az utolsó 30 év alatt á gépek a gyáriparban annyira tökéletesedtek, hogy a tökéletesebb gépek révén olcsóbb lett a termelés és meg lehetett rövidíteni a mun. ülése 19hO február 9-én, pénteken. kaidöt. Ez az oka annak, hogy a gyáriparban a munkások helyzete ma sokkal előny ösehb, imint 30 évvel ezelőtt volt. Ebből tehát az következik, ha azt akarjuk, hogy a magyar mezőgazdasági munkás helyzete jobb legyen, könnyebb munkát tudjon végezni és rövidebb munkaidő alatt nagyobb fizetést tudjon kapni, akkor a magyar mezőgazdaságot mechanizálni kell. Ez elől kitérni nem lehet. (Budinszky László: Hitelt kell adni a mezőgazdáknak!) Elnök: Csendet kérek! Csorba Sándor: Majd kitérek erre is. Mechanizálni kell a magyar mezőgazdaságot, mert nagyon téved a magyar közvélemény, ha e,gy pillanatig is azt hiszi, hogy helyes volt az a politika, amelyet a magyar kormányzat az elmúlt évtizedekben kényelmi szempontból folytatott, amikor a munkanélküliség kérdését úgy akarta megoldani, hogy egy kényelmes közigazgatási aktussal megtiltotta, illetve megnehezítette a gépek használatát. Ez amelyen kényelmes, éppen annyira helytelen eljárás volt, mert elejét vette annak, hogy a magyar mezőgazdaságiban is magasabb munkabérek és rövidebb munkaidők alakulhassanak ki. Nem kell félni attól, hogy a magyar mezőgazdaság mechanizálásával a munkanélküliség'' növekedni fog. Ez ellensúlyozható a rövidebb munkaidővel, hiszen a mechanizálással a munkaidő csökkentése jár. De különben sem gondolok óriási nagy gépek behozatalára vagy alkaLmazására, hanem kisebb, praktikus munkagépekre, amelyek könnyebbé és hasznothajtóbbá teszik az emberi munkát, de még sem teszik azt feleslegessé. (Földesi Gyula: Meg kell ölni a vasembert, vagy pedig a föld alá kell vinni!) Elnök: Kérem, méltóztassanak a közbeszólásokat abbahagyni és ne méltóztassék a közbeszólásokra reflektálni. Csorba Sándor: Ezen a téren 1934-ig körülbelül egyforma irányban haladt Anglia, Németország és az Egyesült Államok. 1934 óta a mezőgazdasági modern gépgyártás terén Németország lemaradt, ipara ugyanis más irányú igénybevétel alá került. Amerika ezóta is óriási mértékben haladt előre. Nagyon fontosnak tartanám, hogy a földmívelésügyi kormányzat e f praktikus mezőgazdasági gépek minden fajtájából engedjen be néhány dara, bot, amelyek — mondom — könnyebbé, olcsóbbá és gyorsabbá tenni hivatottak a mezőgazdasági munkát s akkor a hazai viszonyoknak megfelelő formában hazai gépgyáraink gyárthatnák ezeket a gépeket. Természetesen, amint t. képviselőtársam a szélsőbaloldalon az előbb helyesen megjegyezte, egy nagy és előnyös hitel nagyban elősegítené e gépeknek a magyar mezőgazdaságban való elterjedését. T. Ház! Én úgy tartom, hogy bár a törvényjavaslat az első szakaszban tökéletesen, klasszikusan meghatározza a javaslat célját, helyénvalónak tartanám azonban, ha nemzetgazdasági szempontból a_ munka etikája is valamiképpen kifejezésre jutna ebben a szakaszban. Ez a törvényjavaslat nagyon bölcsen egyenlő erejű feleket hoz a tárgyalóasztalhoz azért, hogy ezek az egyenlő erejű felek — a munkaadók és munkavállalók — döntsenek megfontoltan afelett a gyümölcs felett, amelyet egyrészt a munkavállalók fizikai ereje és a munkaadók vállalkozói tevékenysége, szervezőképessége és tőkéje, másrészt pedig a természet váltakozó, áldásthozó hozzájárulása teremt meg. T. Ház! Ügy érzem, hogy ez a javaslat