Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-80

Az országgyűlés képviselőházának 80. qselédeknél napról-oiapra ismétlődik. A hatóság igénybevételével természetesen nein sokra megyünk, mert a csendőri segédlettel visszavitt munkás munkájában köszönet nincsen, E sajnálatos jelenség okát kizárólag csak azokban a suttogó, lelkiismeretlen bujtogatásokban gondoljuk, amelyek szinte sejtszerüen megszervezve, tanyáról-tunyára mennek és mételyezik annak a becsületes, jószándékú magyar munkásnak a lelkét, (vitéz Hertelendy Miklós: Statisztikagyüjtők!) A földreform üdvös intézkedéseit félremagyarázva, ingyenföldet remélnek és még azokat a gazdákat is otthagyják, akik pedig a saját családtagjaik és a cseléd! között semmiféle bánásbeli különbséget nem tesznek. Szükséges lenne, ha ebben a törvényjavaslatban a gazda védelme tekintetében is tennénk olyan intézkedést, (Helyeslés.) amellyel ezeknek a visszaéléseknek elejét tudnánk venni, mert a ma érvényben levő cselédtörvényeink erre egyáltalában vem alkalmasak és ha ez tovább is így halad, akkor a magyar termelés lesz veszélyeztetve. A mezőgazdasági munkásság nehéz helyzetének vizsgálatánál azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a mezőgazdasági munkásság voltaképpen két részre tagozódik: az egyik rész az, amely állandóan mezőgazdasággal foglalkozik, a másik rész pedig az úgynevezett földmunkásság, amely — a falvakban nagyobb tömegekben letelepedve — csak akkor vállal mezőgazdasági munkát, amikor egyéb földmunkára alkalma nem nyílik. Ezek a földmunkások éves cselédeknek csak kivételesen szegődnek el, 1 egtöbbször sommás, hóriapszámos. vagy napszámos munkát villáinak akkor, ha nagyobb ármentesítési, útépítési, vagy vasútépítési munkálatnál elhelyezkedni nem tudnak. Miután 16 és félesztendeig éppen (

olyan vidéken voltam képviselő, ahol a lakosság túl, nyomó része ilyen földmunkásokból álL ottani ismereteim alapján állíthatom, hogy a legsúlyosabb helyzetben valóban nem is annyira a mezőgazdasági munkások, hanem ezek a földmunkások vannak. A mezőgazdasági munkások ugyanis egy évre szegődnek el és így jobban vagy gyengébben, de mégis egész esztendőben megvan a kenyerük, ellenben ez a földmunkásréteg, amely közmunkák hiányában vállal csak napszámos vagy hónapszámos munkát és így az évnek bizonyos részében hosszabb vagy rövidebb ideig munka nélkül van, ezen rövid munkaidő alatt, amelyben mezőgazdasági munkával foglalkozik, nem képes megkeresni egész esztendőre való kenyerét. Egészen más volt a helyzet a múlt század 70-es és 80-as éveiben, amikor még — tudjuk — hatalmas ármentesítési és vasútépítési munkák voltak folyamatban az országban és amikor a falvakban nagy tömegben lakó földmunkások szétrajzottak az ország különböző részeibe és mindenütt találtak maguknak majdnem az egész esztendőben állandó foglalkozást. (Ügy van! Ügy van!) Mihelyt azonban ezek a nagyobb ármentesítési és vasútépítési munkák megszűntek, kénytelenek voltak ismét visszaáramlani eredeti foglalkozásukhoz, a mezőgazdasághoz. Ennek volt következménye a nagy munkakínálat, aminek folyománya pedig a munkabércsökkenés volt. Ez a szétforgácsolódott munkalehetőség váltotta ki azután 1891-ben az első aratási sztrájkot Orosházán, Tótkomlóson és Békéscsabán, amely azután — mint ismeretes — 1894-ben valóságos lázadássá faülése 19UO február 8-án, csütörtökön. 453 jult Hódmezővásárhelyen. Hasonló megmozdulás volt 1897-ben és 1898-ban az úgynevezett bodrogközi földosztási mozgalom és ennek volt folyománya, hogy az akkori kormány megalkotta az 1898:11. törvénycikket, amely törvény volt az első lépés a gazda és munkása közötti jogviszony rendezésére. Ez a törvény mondotta ki először, hogy az aratási szerződéseket a község elöljárósága előtt kell kötni és ez a törvény állapította meg az úgynevezett biztosítéki rendszert az aratásoknál azért, hogy rossz termés esetén se szállhasson túlságos alacsony nívóra a mezőgazdasági munkások keresete. Ügy ez a törvény, mint az 1923 :XXV. te. azonban csak részleges intézkedéseket tartalmazott, amelyek az akkori időkben — az előző időkkel szemben — mégis jelentékeny javulást idéztek elő, azonban a bajok további fejlődését annál kevésbé tudták megakadályozni, mert — miként ismeretes — a mezőgazdaság helyzete azóta napról-napra romlott. Ettől a javaslattól azonban már jelentős javulást várhatunk, mert egyrészt a munkabért a mezőgazdaság mindenkori jövedelmezőségével arányba kívánja hozni, másrészt pedig ennek a kötelezően megállapított munkabérnek a betartását, hatósági ellenőrzés alá is helyezi. Azonban ezzel a rendkívüli nagyjelentőségű és szociális szempontból igen hatalmas lépéssel sem fogjuk tudni megoldani azokat az organikus bajokat, amelyek a mezőgazdasági foglalkozás természetében rejlenek, Qiiszen tudjuk, hogy a mezőgazdasági foglalkozásnál a munkásság jelentékeny tömege az év tekintélyes részében tétlenségre van kárhoztatva. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Pedig állítom, hogy a világháború befejezése óta a mezőgazdasági munkásság javára meghozott szociális jelentőségű törvényeink — így elsősorban a földreform, a kislakásépítési tevékenység, azután a hitbizományi, a telepítési törvény, majd a mezőgazdasági munkásság öregségi biztosítása és ez a törvényjavaslat — olyan nagy teljesítményei ennek az agyongyötört kis országnak, amilyeneket a békebeli polgárok még a boldog Nagy-Magyarországon sem tartottak volna lehetségesnek. (Felkiáltások jobbfelől.' Igaz! Ügy van!) És mégis be kell látnunk, hogy a kultúra haladása, az. általános korszellem változása és légfőképpen az emberi szolidaritáson nyugvó szociális gondoskodás, ezen a téren is további teendőket követel. Meg kell találnunk — mind szociális, mind .gazdasági téren — a beilleszkedést abba a hatalmas átalakulásba, amelyen ezekben az időkben eza forrongó és vajúdó világ keresztülmegy. És meg is fogjuk találni a beilleszkedésnek a módozatait nálunk is. Hiszen ennek biztató jeleit látjuk azokban a sorozatos szociálpolitikai intézkedésekben, amelyekkel a legszegényebb néprétegnek kívánunk a hóna alá nyúlni. Amikor azonban ezeket a szociális javaslatokat ide meghozzuk, amikor ezeket a szociális törvényeket megalkotjuk a legszegényebb népréteg érdekében,^ (ugyanakkor meg kell építenünk azokat a pilléreket is, amelyek biztos támasztékai lesznek azoknak a polgároknak, akiknek vállaira nehezedik ennek az országnak jövendő fenntartása. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) T. Ház! Bár a forrongó időkkel velejáró önellátása törekvések megnehezítik minden mezőgazdasággal foglalkozó nemzet helyzetét, amit még jelentékeny 'mértékben fokoz a tengerentúli államok gabonagyárainaik gaibonaversenye, mert hiszen azok az év 35 napja alatt termelik meg azt a terményt, amiért a magyar gazda 365 napig izzad, mégis meg kell