Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-80
452 Az országgyűlés képviselőházának 80, Elnök: Szólásra következik? Kovách Gyula jegyző: Temesváry Imre. Elnök: Temesváry Imre képviselő urat illeti a szó. Temesváry Imre: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő javaslat egyike azoknak a javaslatoknak, amelyek nemcsak itt a Ház minden oldalán, hanem úgy érzem, az ország polgárainak többsége előtt is kedvező fogadtatásban részesültek. Ez egészen természetes is, hiszen a javaslat éppen a legelesettebb emberek védelmét célozza, akik helyzetének javítása és akiknek felemelése mindannyiunk lelkiismeretben kötelessége. A törvényjavaslat magas színvonalú tárgyalásának rendjén elhangzott felszólalások a való élet ezer és ezer féle kérdését tárták fel előttünk, amelyeknek megoldása minden bizonnyal közelebb tudna bennünket vinni a szociális igiatzsághoz, be kell azonban látnunk, hogy gazdasági életünk szűk keretei csak a legszükségesebb megvalósítására nyújtanak lehetőséget és így csak fokozatosan haladhatunk ezen a téren is előre. Távolról sincs szándékomban bírálat tárgyává tenni azokat iaz /adatokat és azoknak helyeslését kifogásolni, amelyekre Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam itt rámutatott és amelyekkel megrajzolta előttünk a magyar mezőgazdasági munkásság szomorú helyzetképét, de szerény megítélésem szerint ezek a kirívó esetek egyáltalán nem lehetnek alkalmasak arra, hogy általánosítsunk, mert nagyon megszégyenítő volná a magyar gazdatársadalomra, ha ezekből a legkirívóbb példákból, ezekből a kivételekből kiindulva rányomnánk a magyar gazdatársadalom homlokára a »lelkiismeretlen kiuzsorázó« fekete bélyegét. Hála Istennek, a magyar gazdatársadalomnak túlnyomó többsége még ma is lélekben egybeforrva él az ő munkásával, akit munkatársának tekint és mondhatom, t. Ház, igen ritka eset az, amikor a gazda és a munkás között a Vérszerződés be nem tartása miatt hatóságok előtt vita támadna. Legyen szabad azonban rámutatnom Matolcsy Mátyás t. képviselőtársamnak egy tévedésére Is, amelyet ő itt olyan kiválóan, statisztikai adatokkal kívláint előttünk illusztrálni, aaniikor ő be akarta bizonyítani előttünk, hogy a mezőgazdasági munkásság az úgynevezett kom venciós kukorica és konvenciós burgonya földjeinek 1923—1939-ig majdnem egyiharmadrészét vonta volna el a gazdaközönség. Matolcsy Mátyás t. képviselőtársaim hivatkozott arra. hogy 1923-ban 208 ezer katasztrális hold volt a konvenciós kukoricaföld és azóta ez 150 ezer katasztrális 1 holdra csökkent. Valóban el kell ismernem, hogy a statisztikai adatok ebben a + «kintétben helyesek, de new vette figyelembe Matolcsy képviselőtársam, hogy azóta a népszámlálás szerint is 7%-kai csökkent a munkások létszáma. Ennek következtében az 1923. évi r kukoricaföldeknek csökkenése csak 15 százaléknak felel meg. Az egy cselédre eső átlagosan 1*12 katasztrális hold konvenciós kukoricaföld 0'95 katasztrális holdra csökkent. Ez az egyik oka annak, hogy a statisztika itt bizonyos mértékben csak azok szemében helyes, akik a papiros után nézik a gazdálkodást, nem pedig a természetben. Még egy igen-igen nagy tévedésben van Matolcsy t. képviselőtársam ebben a tekintetben, mert nem vette figyelembe azt, hogv a háború utáni időkben a munkaibérszerződések is megváltoztak. A munkásság ugyanis belátta azt, hogy a kukoricaföldek nem adnak nekik mindenkor együlése 19UO február 8-án, csütörtökön. forma biztos termést. Ezért nagyon szívesen kötöttek olyan szerződéseket, amelyekben a kukoríeaikonvenciót nem holdszámra, hanem mázsában tüntették fel, vagyis hogy egy hold kukoricaföld termése helyett kapjanak tizenöthuszonöt, esetleg 28 métermázsa csöves kukoricát. Ezt természetesen a statisztika nem tünteti fel, ezért 'mutatkozik az a horribilis eltérés, amelyre Matolcsy t. képviselőtársam hivatkozott, és amely azt tüntetné fel, hogy a mezőgazdasági munkásság helyzete sokkal rosszabb, mint amilyen a háború előtt volt. De szükségesnek tartom az ebiben a javaslatban foglaltaknak mielőbbi törvényerőre emelését, különösen a mezőgazdasági munkásság lelki megnyugvása és anuníkakészségének fokozása érdekében. Hu a, mezőgazdasági munkás tudja, hagy hatósági védelem biztosítja számára a mezőgazdasági jövedelmezőséggel arányos munkabért, abban az esetben úgy a munkakészség, mint a munkakedv, de a kötelességteljesítés érzése is fokozódni fog benne. Legyen s r 'abaci azonban rámutatnom ezzel az üdvös és szociális szempontból rendkívül nagyjelentőségű törvény javaslattal kapcsolatban egy igen-igen sajnálatos jelenségre, amely az utóbbi esztendőikben úgyszólván napról-napra erősbödik és ha ez továbbra is így halad, abban az esetben mezőgazdasági termelésünk folytonosságát fogja veszélyeztetni. ' Ezek a jelenségek éppen azon a vidéken vannak, ahol mindenkor, a múltban és a jelenben is a legmagasabb volt a munkabér. Ez a jelenség a munka önkényes abbahagyása. A földmívelésügyi miniszter úr munkabérstatisztikájából megállapíthatjuk, hogy 1938-han az országos munkabér átlaga a mezőgazdasági cselédeknél 748 pengő volt. A legkisebb munkabér Veszprém megye pápai járásában volt, — amire Fricke Valér t. képviselőtársam múltkori beszédében már rámutatott — 612 pengő. Az országos , munkabérátlagot meghaladó munkabér Békés vármegyében volt, ahol az átlagmunkabér 857 pengő volt. A legmagasabb munkabér az országban Hódmezővásárhely városában van, ahol az átlagmunkabér 958 pengő. Csodálatos, hogy Hódmezővásárhelyen — ahol, mondom, az átlagos munkabér 958 pengő, de ahol 10ÖO, 1100, sőt 1300 uengős munkabér sem tartozik a ritkaságok közé —_ mégis azt taüasztaljuk. hogy a munkások minden indok nélkül, egvik napról a másikra »Ihagyják munkaterületüket, mégpedig akkor, amikor a munkaadíónak a legnagyobb szüksége volna munkásra.^ De ez nemcsak Hódmezővásárhelyen van ígv. hanem a közelében fekvő Orosházán, Tótkomlóson, sőt Békéscsabán is ugvanaz a helvzet. nedig a munkabérek az országos átlagnál itt is mindenkor nagyobbak. Pedig nálunk a vezetésem alatt álló gazdasági egyesület minden tekintetben rendelkezésre áll úgy a munkásoknak, mint a munkaadóknak a szerződések megkötésénél és ezeket a szerződéseket azután a város hatósága hitelesíti. Nálunk, a 132.000 kat. holdból álló határ területén egyetlenegy na,gybirtcík nincsen és még középbirtok is csak egynéhány van határunkban, tehát a terület túlnyomó többsége egészséges kisbirtokokból áll, ahol a kisbirtokos együtt él és dolgozik munkásával, mégis azt látjuk, hogy — a kivételesen magas munkabér mellett is — a munkások, minden indokolás nélkül otthagyják «a munkaadót. A családos cselédeknél ez ritkább, de a nőtlen
