Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-80

Az országgyűlés képviselőházának 80. volt és — sajnos — még ma sincs kifejlődve a társadalmi szolidaritás gondolata úgy, ahogy azt ki kellene fejleszteni. Ma is fennáll az á helyzet, hogy az egyes társadalmi rétegek kö­zött egy áthághatatlan vonal, egy ledönthetet­1 en fal van, és ez a ledönthetetlen fal teszi le­hetővé azt, hogy áz egyes társadalmi rétegek között nem fejlődhetik ki a társadalmi szoli­daritás. Egészen természetesen ennek követ­kezménye az, hogy mindig azok a rétegek — ha szabad ezt a kifejezést használnom — fizet­nek rá, amelyek legalul vannak, és amelyek­nek hangja ia legkisebb mértékben tud — mert éppen a legtávolabb vannak — elhallatszani oda, ahova pedig feltétlenül el kellene hallat­szania. Igeii nagy mértékben befolyásolta a mező­gazdasági munkavállalók helyzetét a mezőgaz­dasági munkabérpolitika is. Azt hiszem, a t. Ház előtt világos az a körülmény, hogy éppen a mezőgazdaság van abban a helyzetben, hogy aránylag — de nemcsak aránylag, hanem a va­lóságban is — a legnagyobb százalékú munka­béreket fizeti ki, illetőleg a mezőgazdasági ter­mékek azok, amelyeknek előállításához a legna­gyobb százalékú munkabérre van szükség. Köz­tudomású az a körülmény, hogy ugyanolyan ér­tékű ipari árucikkben egyhatodrésznyi a mun­kabér a mezőgazdasági termékek ugyanolyan értékéhez viszonyítva. Egészen,természetes, hogy ha a mezőgazda­sági termékek előállításánál ilyen nagy száza­lékban játszik közre a munkabér, ennek nem le­het más következménye, — abban az esetben, ha az előállított termékek ára nagy ingadozásnak van kitéve — mint hogy ugyanakkor egy hatá­saiban még nagyobb ingadozásnak van kitéve a mezőgazdasági munkabér és ezzel kapcsolat­ban a mezőgazdasági munkával foglalkozók óriási tömege is. A mezőgazdasági termékek előállításában ugyanis igen komoly számítások alapján, 40—70 százalékkal szerepel a munka­bér, tehát ez behizonyítja azt, micsoda óriási jelentősége van és egyben micsoda súlyos mó­don avatkozhatikbele egy-egy mezőgazdasági válság az értékesítés kérdésébe. T. Ház! Nagymértékben befolyásolják és ront­ják azután a mezőgazdasági munkások helyze­tét a mezőgazdasági munkaalkalmakat csök­kentő körülmények. Ezeknek a hatása elsősor­ban ott kezd megnyilatkozni, — és ezt igen tisztelt birtokos képviselőtársaim igazolhatják, de igazolhatják azok is, akik behatóan foglal­koznak ezzel a kérdéssel — hogy igen sok he­lyen, sajnos, tapasztalható az. hogy a drágább férfimunikaerőt az olcsóbb női. vagy gyermek­munkaerővel helyettesítik. Kérdem: micsoüa borzasztó rombolást visz véghez az, hogy az ereje teljében levő apának látnia kell azt, hogy őrá nincsen szükség, mert az ő munkaerejét parlagon hagyják. Bizony, számtalan helyen fordul elő az az eset, hogy az apának kell ott­hon maradnia, takarítania,- főznie, az apának kell kivinnie az ételt, és ugyanakkor a család többi tagja dolgozik: a családanya, akinek oda­haza volna a helye, a családjában, künn dolgo­zik és künn dolgozik a gyermeke is, ugyanak­kor pedig az ereje teljében lévő apa kénytelen ilyen munkát végezni. Azt hiszem, t. Ház, nem szorul bizonyításra és részletes kifejtésre, mi­csoda borzasztóan nagyfokú destrukció van az ilyesmiben. De ettől eltekintve is, a gyengébb munkaerő egészen természetesen csak gyengébb munkát is tud végezni. T. Ház! Nagy mértékben befolyásolta en­nek az ebben a javaslatban szereplő rétegnek a helyzetét a rosszul végrehajtott úgynevezett ülése 19W február 8-án, csütörtökön. 445 földreform. Az előző akciók mindennek nevez­hetők, csak földreformnak nem, mert itt nem történt más, mint az, hogy a mezőgazdaságnak nagyrészt értéktelen földbirtok eljutott igen kis parcellákban azokhoz, akiknek minden vágya az volt, hogy földet kapjanak. A helyett azonban, hogy ezzel használtak volna, a rossz végrehajtás és a juttatott földeknek nagyreszt silány volta azt okozta, hogy még azok is, akik a földreformnak nevezett akció folytán földhöz jutottak, még súlyosabb, még nyomasz­tóbb helyzetbe kerültek, mert meg lettek ter­helve a nekik juttatott földbirtok árának tör­lesztésével is. Ez azonban nem jelenti azt, t. Ház, mint­hogyha földreform-törvényre nem volna szük­ség, minthogyha egészséges telepítési politi­kára nem volna szükség, és nem jelenti azt, hogy ezeknek az embereknek a sorsát a leg­sürgősebben ne kellene megjavítani. Igenis, éppen ez a tény bizonyítja azt, hogy egy alap­vető, minden fontos körülményre kiterjedő gyökeres földbirtokpolitikára, tehát földre­formra vagy telepítési politikára szükség van, hogy egyszersmindenkorra elintézhessük azo­kat az égetően sürgős megoldásra váró kérdé­seket, amelyek állandóan itt dörömbölnek előttünk . Igen nehéz és igen kényes, de említésre ér^ demes kérdés az ínségmunkák problémája. Az ínségmunka is valahogy a háború utáni szo­morú idők szüleménye. Elismerem benne a jó­szándékot, elismerem, hogy pillanatnyilag se­gíteni lehet vele, ma azonban, amikor már en­nek az ínségmunkának — hogy úgy mondjam — történelmi naultja van, kénytelenek vagyunk megállapítani, mert használunk vele. hogy igenis, az ínségmunkák járultak hozzá nagy mértékben ahhoz, hogy a mezőgazdasági mun­kavállalók igen nagy tömege leszegényedett. Miért? Azért. t. Ház, mert az ínségmunkák lát­tán egyes vállalkozók elkezdték, azután mások — tisztelet a kivételnek — igen nagy mérték­ben folytatták azt a munkabérpolitikát, amely az ínségbért vette alapul, ahhoz igazodott és így tulajdonképpen állami intézkedéssel tör­tént a mezőgazdasági munkavállalók napszáin­bérének a letörése. Az ínséerbérek lettek irány­adók a legrenlabilisabb vállalkozásoknál is és az történt, t. Ház. hogy az ínségbérek megálla­pítása folytán a mezőgazdasági munkavállalók igen nagy tömege nem tudott, bármennyire próbálkozott is vele. magasabb munkabérszin­tet megállapíttatni magának. Mindezeket az okokat összefoglalva, meg kell állapítanom, hogy annak, hogy a mező­gazdasági munkavállalók ilyen helyzetbe ke­rültek, oka elsősorban az önzés, de oka az igazi keresztényi szeretet hiánya is, mert az a gaz­dasági rendszer, amelynek semmi más eélia nincs, mint a pénz imádata, a pénz, a profit haihászása, amely pedig inagát nagyon szereti a krisztusi szeretet köntösébe és a szociális ér­zés hangoztatásával a szociális szeretet kÖntö séhe bújtatottnak mondani, nem tudott még felemelkedni odáig, hogy meghall ia azoknak a kérő, könyörgő, sőt követelő szavát is, akiknek éppen a legnagyobb szükségük van arra, hoev ez a krisztusi szeretet és ez a krisztusi hitből fakadó szociális érzés, elsősorban Őket hozza olyan helyzetbe, amilyen helyzetet emberi helyzetnek Tudunk nevezni. Ha azt nézzük, hogy milyen következmé­nyei voltak ennek és hogy milyen helyzetben vannak a mezőgazdasági munkavállalók, ak­kor én csak azt mondom: méltóztassanak el­menni az ország bármelyik részébe. Nem em-

Next

/
Thumbnails
Contents