Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-80

444 Az országgyűlés képviselőházának 80, jon mik azok a helyes módozatok és mik azok H helyes eszközök, amelyeknek gyakorlati al­kalmazásával a mai állapotokon segíteni és pedig alaposan segíteni lehet. Ezek közül az okok közül igen sok esetben — mondhatnám, joggal — hivatkoznak a me­zőgazdasági válságra és azt mondják: a mező­gazdasági válság volt az, amely a mezőgaz­dasági munkavállalókat ilyen szomorú hely­zetbe hozta. kétségtelen, hogy ez a mezőgazdasági vál­ság fennáll s fennáll elsősorban termelési vál­ság alakjában, de< ugyanekkor fennáll egy bizonyos értékesítési válság is. Mert hiszen, ha egy kicsit a dolog mélyére nézünk, akkor kétségtelenül megállapíthatjuk azt, hogy a mezőgazdasági válságnak egy igen fontos és szerves oka bizonyos vonatkozásban az ipari válság, mert az ipari munkásság bizonyos tömegei munka nélkül lévén, a fogyasztópiacot gyöngítik. Ez azonban összeköttetésben áll a mezőgazdasággal olyan formában, hogy a me­zőgazdasági termékek viszont már előállítot­tak lévén, a piacon maradnak, a piac pedig nem tudván biztosítani azoknak a fogyasztók­hoz való jutását, visszaható erő vél sújtja azo­kat, akik ezeknek a termékeknek előállítói és ezek között a mezőgazdasági munkásokat. Tehát szerves és szoros összefügésben áll a két tényező. De azonkívül értékesítési vál­ság is van, akkor, amikor például a nemzet egyik nagy tömege olyan termékek előállításá­val foglalkozik, — s itt különösképpen a búza­termelésre gondolok — amelynek értékesítése az állam gazdasági életéből egy óriási összeget improduktív módon von el. Mert méltóztassék nekem megmondani és kérdem a t. kormány­zatot, vájjon mivel tudja megindokolni azt, hogy akkor, amikor a mezőgazdasági termelés szempontjából a búza a világparitási ár fölött igen súlyos összegekkel cserél gazdát, cél­szerű-e nekünk egy olyan búzaárat tartani és célszerű-e az államkincstárból egy ilyen óriási összeget elvonni, mint amilyen ezidőszerint az árszíntartás szempontjából szükséges? (Ma­róthy Károly: A nagybirtoknak célszerű!) Nem hiszem azt, és meggyőződésem szerint egyetlenegy józaneszű ember sem hiheti azU hogy ezt mi sokáig fenn tudjuk tartani (vitéz gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: A búza világparitási ára most körülbelül annyi, mint a belföldi ára!) és nem hiszem, hogy észszerű volna továbbra is az értékesítés szempontjából ennek az árnak tartása. (Ma­róthy Károly: Teleki miniszterelnök is kifa­kadt ez ellen. — vitéz gr. Teleki Mihály föld­mívelésügyi miniszter: Mikor? — Maróthy Károly: Augusztusban!) Meg vagyok róla győ­ződve, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ugyanígy gondolkozik, mert ugyanígy „kell gondolkoznia és meg vagyok róla győződve^ hogy fog találni módot arra, hogy ezek a sú­lyos milliók a mezőgazdaság támogatása érde­kében tényleg oda kerüljenek, ahol azok pro­duktívakká tudnak válni. Igen nagy mértékben hátráltatta és az eredményesség, a teherbíróképesség szempont­jából csökkentette a mezőgazdasági munka­vállalók erejét a külterjes gazdálkodás. Ami­kor a külterjes gazdálkodásról tudjuk, hogy ez a gazdasági módszer, ez a gazdálkodás arány­lag milyen kevés munkaerőt tud foglalkoz­tatni, akkor fokozott mértékben gondoskod­nunk, kellene arról, hogy az mindinkább eltűn­jék, mindinkább csökkenjen, mert ezzel egy­részt fokozni tudjuk a termelést, másrészt pe­ülése 1940 február 8-án, csütörtökön. dig nagyobb munkabért, nagyobb jövedelmet tuüunk a munkavállalóknak is biztosítani. Egészen természetes, hogy itt jelentkezik azután ezeknek a káros oldala is, az annyiszor emlegetett agrárolló. Nem akarom részletesen tárgyalni, csupán egy okot említek fel, egy okot, amely szintén segített rontani a mezőgazdasági munkavál­lalók helyzetét. Késztetés magyarázatra nem szorul, hiszen mindenki előtt világos, de nagy mértékben gyöngítette ennek a társadalmi ré­tegnek a helyzetét a mezőgazdaság túladózta­tása. Köztudomású, hogy ebben az országban a mezőgazdasági termelők fizetik a legtöbb adót és ha a prograssziót nézzük, akkor bizony, saj­nos, szomorú következtetéseket vonhatunk le, mert azt látjuk, hogy a kisebb birtokok arány­talanul súlyosabb adót fizetnek, ugyanolyan mennyiségű és minőségű terület után is. Ezzel kapcsolatban egészen természetes, hogy nagy mértékben befolyásolja ennek a rétegnek a helyzetét az úgynevezett uzsora-hitelpolitika, amely még ma is fennáll és amely a mezőgaz­dasági termelők egy igen tekintélyes részét még ma is súlyosan érinti. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja fel.) Ez a súlyosan befolyásoló körülmény kihat a mezőgazdasági munkavállalók helyzetére is. Egyszer el kell már jönnie annak az időnek, amikor egy generális földteherrendezéssel men­tesítjük ezeket a munkaadókat, mentesítjük pe­dig éppen azért, hogy tényleg tudjanak kalku­lálni a termelés szempontjából, de tudjanak kalkulálni a munkabér-politika szempontjából is, és hogy ez a kalkuláció a<zután tisztességes megélhetést tudjon biztosítani a mezőgazdasági munkavállalók számára. T. Ház! Nem utolsó sorban befolyásolja hátrányosan a munkavállalók helyzetét az a körülmény, hogy a régi Magyarországnak, Nagy-Magyarország területének mintegy 28*5 százaléka maradt nieg az ezidőszerinti csonka országban, a mezőgazdasági munkavállalóknak azonibantöibb mint 50%-a erre a csonka testre jutott, és nagymértékben befolyásolja az is, hogy nagy tömege miatt a mezőgazdaság a leg­jobb akarat mellett sem tudja felvenni ezeket a munkavállalókat. Tehát ebben a tekintetben is kell megoldást találni olyan formában, hogy a sajnos százezres csoportjaiban nagyrészt munka nélkül álló tömeg megtalálja a maga elhelyezkedését. Itt kell azután utalnom ennek igen szomorú következményeire. Tudvalévő dolog, hogy az ilyen parlagon heverő munkaerő óriási mér­tékben befolyásolja a nemzet gazdasági erejét anyagilag, de ugyanakkor a nemzet lelki ere­jét is csökkenti igen nagy mértékben. Es ha igaz — mint ahogy igaz — Matolcsy igen t. képviselőtársamnak az a megállapítása, hogy ezidőszerint körülbelül 111 millió normál mun­kanap van kihasználatlanul, akkor azt a vég­telenül szomorú tényt kell megállapítanunk, hogy a nemzetnek ebből a társadalmi rétegé­ből 110 millió normál munkanap marad ki­használatlanul, ami óriási mértékben csök­kenti ennek a nemzetnek ellenálló erejét. Igen sokszor hallottuk már ebben a Ház ban a társadalmi szolidaritás gondolatát. Ah­hoz, hogy a mezőgazdasági munkavállalók nagy tömege idáig, ebbe a szerencsétlen hely zetbe eljutott, nagy mértékben hozzájárult az l a körülmény, hogy ebben az országban nem

Next

/
Thumbnails
Contents