Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-80

Az országgyűlés képviselőházának 80. ü összevonható tantermekről és széttolható falakról gondoskodjanak, hogy két tantermet egyesíteni lehessen, mert a lelkinevelés szempontjából a hely kérdése nagyon fontos. Ezzel kapcsolatban ismét egy helyi példát hozhatok fel: sikerült egy másodlelkészi állást szerveznem éppen egy ilyen mezőgazdasági munkástelepülés részére; sikerült ott a községi iskolával megegyeznünk, a falakat szétvettük, de a helyiség így is szűknek bizonyult, úgy, hogy a község és egyház már 40.000 pengőt szavazott meg új templom építésére, olyan nagy a lelki éhsége és szomjúsága ennek a munkásosztálynak. Amikor tehát a testi szükségletekről gondoskodunk, akkor ne feledkezzünk el a lelkiekről sem, annál is inkább, mert erőimmel állapíthatom meg, hogy a munkásosztály lelkiekben is nagyon éhezik és szomjúhozik. Éppen ezért szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy az eddigi minimális tíz új lelkészi álláshoz adandó kongruát is törölték az új költségvetésből, pedig eddig az volt a szokás, hogy az összes vallásfelekezetek részére tíz újonnan szervezett lelkészi álláshoz hozzájárult államsegéllyel a kincstár. A tíz új lelkészi állásra adandó segély pedig a költségvetésiben, azt lehet mondani, a nullával egyenlő, mert csak tízezer pengőt jelent, elleniben rendkívül sokat jelent éppen az ilyen új településeken eszközlendő lelki gondozás szempontjából, mert ma,guk az egyházak, különösen a falusi egyházak olyan szegények és úgy el vannak adósodva, hogy a maguk erejéből képtelenek ezt a kérdést megoldani. Éppen ezért szeretettel felhívom a kormányzat figyelmét a lélekben éhező és szomjúhozó mezőgazdasági munkásoknak eme szükségleteire, a lelki szükségletek kielégítésére is, hogy templomépítésre és új lelkészi állások szervezéséhez is adjon segélyt és hozzájárulást a kormányzat, mert csak így lehet biztosítani ennek a társadalmi osztálynak és ennek a nemzedéknek egészséges testi és lelki felépülését. T. Ház! Magával a javaslattal csak egészen röviden kívánok foglalkozni, hiszen anynyira kifejtették már véleményüket pro és kontra képviselőtársaim, hogy újat úgysem igen lehet már mondani a javaslattal kapcsolatban. Én szintén igen fontosnak tartom a munkafelügyelői állások szervezését, mert magam is azt tapasztaltam, hogy az elsőfokú közigazgatási hatóságnál, a főszolgabírói hivataloknál nincsen jó kezekben az elintézés két okból: elsősorban nem érnek rá, másodsorban pedig mindenki tudja, aki falun él, hogy ha a falun van egy vagy több nagybirtokos és vannak tisztviselők, akkor ezek társadalmi szempontból, barátkozási szempontból és más szempontból is egymásra vannak utalva és legtöbbször éppen ezt az egy társadalmi osztályhoz tartozó intelligenciát egymással állítja szembe ez a kérdés. Ez természetes is, mert hiszen nagyon nehéz és kellemetlen dolog annak a főszolgabírónak, ha az ő barátjának, a nagybirtokosnak kell kellemetlenkednie; egy úriembernek, aki egyben szigorú hivatalnok is és lelkiismeretesen akarja a dolgát végezni, nagyon nehéz kérdés munkásügyeket intézni. Éppen ezért örömmel üdvözlöm azt az újítást, hogy gazdasági felügyelőségek és munkafelügyelők fogják ezt a tisztet ellátni, imiert hiszen akármilyen jó törvényt hozunk is, ha nem • tudjuk jól végrehajtani, akkor az a törvény ése 1940 február 8-án, csütörtökön. 443 alapjában véve nem sokat ér. Bízom abban, hogy a földmívelésügyi miniszter úr hozzáértése, hiszen ő maga is elsőrendű szakember, megtalálja a kellő utat, hogy ez a törvény .lói végre is hajtassék. T. Ház! Bízom abban is, hogy e lépés után újabb lépések is jönnek a mezőgazdasági munkásrétegek életnívójának megjavítását illetőleg, éppen ezért szeretettel és örömmel üdvözlőiül ezt a törvényjavaslatot és általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és tavs a jobboldalon és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? . Szeder János jegyző: Kapcsányi László! Elnök: Kapcsányi László képviselő urat illeti a szó. Kapcsányi László: T. Ház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársamnak ahhoz a megjegyzéséhez óhajtom mondanivalóimat Kapcsolni, amely szerint bizalmát fejezi ki a kormányzatnak és reméli, hogy e javaslat után a javaslatok egész sorozata fos: következni, amelyek majd hivatva lesznek pótolni a hiányokat és hivatva lesznek megvalósítani azokat^ a jogos követeléseket amelyeknek kielégítését a javaslatban ezidőszerint még nem útjuk. Kétségtelenül igaz, hogy a javaslat bizonyos mértékig szelleménél lógva a korporativ eivnek egyik — sajnos, elég késői — hírnökeként jelentkezik és ez az, amit mi nyilaskereszlesek, nemzeti szocialisták örömmiel üdvözlünk. J.tt azonban le kell szögeznem, hogy nem szabad nekünk ezt a kérdést ezzel a javaslattá elintézettnek tekintenünk, mint ahogy valószínűnek tartom, hogy a kormányzat sem gondolja ezzel elintézettnek. Hiszen ez a javaslat az előbb említett okon kívül tulajdonképpen mást nem tesz elviig, mint azt, hogy azt a súlyos páncélt, azt a súlyos kérget, amely ennek a sokat -emlegetett hárommillió magyarnak a sorséra nehezedik, annak sorsát eltakarja, valamiképpen átütni igyekszik és valamiképpen megpróbálja ennek a sokat emlegetett és joggal hárommillió koldusnak nevezett rétegnek jobb sorsát valamiképpen elősegíteni. Amikor azonban mi ezt megállapítjuk, amikor a változó viszonyokra való tekintettel itt a törvényhozás házában is, de a parlamenten kívül is hangsúlyozzuk, hogy a nemzet érdeke bizonyos mértékig a külpolitikai aktivitásra van beállítva, ugyanakkor szerintem és szerintünk, nemzeti szocialisták szerint, halálos vétek volna, ha azt hinnénk, hogy ennek hangoztatásával és a kizárólagos külpolitikai vonalvezetéssel egyidőben elhanyagolhatnánk azoknak a teendőknek megvalósítását, amelyek alapjaiban vannak hívatva ennek a nemzetnek további fennmaradását biztosítani. Mert akkor, amikor ezt a javaslatot itt a Ház előtt tárgyaljuk és ezzel a javaslattal kapcsolatban a nemzetfenntartó réteg egy igen tekintélyes és igen hasznos csoportjának a sorsával foglalkozunk, életbevágó kérdés, parancsoló szükségesség, hogy. ez úgy oldassák meg, ahogyan azt meg kell oldani és az

1 a pillér tényleg olyan biztos legyen, hogy egy újabb ezer esztendőnek minden viharát ki is tudja bírni. Ehhez azonban elsősorban szükségünk van annak ismeretére, hogy vájjon mik voltak azok az okok. amelyek folytán ez a réteg mai helyzetébe került, hogy azután, tisztában lévén ezekkel az okokkal, meg tudjuk állapítani, vaj67*